Jennifer E. Smith - Ilyen a boldogság

Jennifer E. Smith egy édes ráadással lepte meg a Milyen is a boldogság regényébe beleszerelmesedő olvasóit. Egy hosszabb novella erejéig ismét betekintést nyújt Graham Larkin és az ő Ellie-je életébe, hogy megtudjuk, hogyan is fest az ő boldogságuk...

Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617527
Oldalszám: 120 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Saját véleményem:

Mi, könyvmolyok annyiszor puffogunk a reálisnak nem mindig mondható happy endeken, aztán amikor megkapjuk a valóságot, az összetöri kis lelkünket. Jó példa erre a Milyen is a boldogság?, mely nem szépít, nem táplál hiú reményeket, helyette a lecsupaszított igazságot kínálja. És az a helyzet, hogy a csalóka cím ellenére Jennifer E. Smith ezúttal sem másítja meg a mára már védjegyévé vált egyszerű hétköznapiságot a maga minden boldogságával és szívfájdalmával együtt. Szóval, aki enyhülést vár a sebeire, netán sírig tartó fogadalmakat, csalódni fog. Az Ilyen a boldogság egy falatnyi keserédes nyalánkság a tünetek pillanatnyi enyhítésére. Ám hogy mennyire boldog vagy szomorú a kötet vége, azt nem árulom el, csak annyit hogy pont Grahamhez és Ellie-hez méltó.

Annak idején úgy hagytuk ott párosunkat, hogy megegyeztek, érzelmeik ellenére, mind a ketten külön utakon folytatják életüket, aztán majd meglátják, miként hozza a sors. Nem tipikusan az a lezárás, amit látni szeretnénk, de mégis ott rejlik benne a lehetőség, amit a magamfajta álmodozók cukormázas irányba terelhetnek. Én például fejben tök jól el is képzeltem, mi lesz majd, aztán jött ez a novella, és mint valami romboló golyó lezúzott mindent. Ellie és Graham megszakította a kapcsolatot, és az életüket övező események hatására elhidegültek egymástól.
Csakhogy terveikkel ellentétben egyikőjük sem mondható túl boldognak... Graham a gyorshajtásba menekül, kihágásaival vannak tele a lapok, míg Ellie akárhogy is igyekszik megváltozni, nyitottabbá válni, sehogy sem képes beilleszkedni az egyetemi életbe. Hiába került távol az otthonától, lelke mélyén ugyanaz maradt, mint egykor. Szívesebben tanul, minthogy bulizni menjen, és a társadalmi élete is a béka popója alatt mozog. Ám egyik alkalommal úgy dönt, a koleszos lányokkal tart egy New York-i kiruccanásra, ahol puszta véletlenből belefutnak egy film premierjébe. A filmnek, amit Graham Ellie szülővárosában forgatott, és amihez annyi emlék köti őket.
Ezek után persze borítékolható kettejük ismételt találkozása, mely nem kimondottan zökkenőktől mentes, de a végeredmény mégiscsak a találkozó.
Tetszett, hogy még ez a kis összefutás is a realitás talaján maradt, és a sok "Na, most!" pillanat ellenére akkor történt meg, amikor nem is számítottam rá. Mint ahogyan az is tetszett, hogy még a nagy viszontlátás előtt ízelítőt kaphattam Ellie új életéből, megtudhattam, mi lett vele azután, hogy elváltunk tőle, és láthattam, mivé cseperedett. Bár megjegyzem, kicsit el is szomorított a helyzete.
Az, hogy ugyancsak annak a filmnek köszönhető a fiatalok találkája, ami annak idején összeboronálta őket, nagyon aranyos és sorsszerű lépés volt Jennifertől; ráadásul így láthattuk a végkifejletét és sikerét is a dolognak.
Annak ellenben már kevésbé örülök, hogy a hosszúra nyúlt felvezetés értékes oldalakat vett el Grahaméktől. Bevallom, jobban örültem volna, ha nem csak néhány órányi idő jut számukra (és számomra), a befejezéstől függetlenül.  Ám még ez a kevés is elég volt arra, hogy újra lángra lobbantsa a páros közt tomboló tüzet, és megmutassa, miért is szeretem őket annyira. Graham és Ellie párosa az egyik valaha volt legjobb könyves páros, őket az ég is egymásnak teremtette. Kihozzák egymásból a maximumot, miközben az egész felhajtás ellenére egy abszolút átlagos, hétköznapi páros képét mutatják. Viccesek, aranyosak, valóságosak.
A könyv, vagy hát most már a sorozat rajongójaként öröm volt újra velük lenni, olvasni róluk, még ha csak egy picikét is; olyannyira, hogy az elválás tőlük komoly lelki fájdalmat okozott.

Mindent egybevetve úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is imádni és értékelni fogja, már csak azért a bizonyos lépésért is, amit megteszünk (akár előre, akár hátra). Az Ilyen a boldogság egy fájdalmasan valóságos folytatása egy tinédzserkori szerelemnek, mely nem tesz nagy fogadalmakat, inkább kihasználja az itt és mostot.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Graham

Kedvenc jelenet: "harci arcot fel!"

Negatívum: későn befutó, kevés Graham

Borító: 5/- (egyáltalán semmi, de tényleg semmi köze a sztorihoz)
Tetszett? Vedd meg!

Nyereményjáték

Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet:
“Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.“

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Angelika blogja
06/03 Always Love a Wild Book
06/05 Deszy könyvajánlója
06/07 Kelly & Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Dreamworld

On Sai - Szürke szobák

Scarék végre visszatérnek, újra irány az űr! A Blogturné Klub bloggerei sem restek, elindulnak az újabb kalandra, június 10-től három állomáson keresztül követjük főhőseinket a szivárgó sötétség és a szivárgó világosság közepette! És ha Ti sem ijedtek meg, a könyv egyik példányát meg is nyerhetitek.

On Sai: Szürke szobák

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997956
Oldalszám: 120 oldal

Fülszöveg:

Soha ne add fel!
Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a
titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik. Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

Saját véleményem:

Az elmúlt hetekben egyre többször motoszkált a fejemben, hogy nyáron újra kéne olvasni a Szivárgó sötétség eddig megjelent részeit, mert bármennyire is imádom, sajnos jócskán megkoptak az emlékeim. Így amikor adódott a lehetőség, hogy Scarral együtt beléphetek a Szürke szobákba, nem mertem vele élni. Fejben hiába keringtem körülötte, mint holmi keselyű, önnön falaimba ütköztem. Féltem, hogy nem fogom érteni. De most mégis itt vagyok, pötyögök róla, vagyis sikerült a józan eszem helyett az ösztöneimre hallgatnom... már megint. Persze ebben nem kevés szerepe volt egy bizonyos szemceruzás pasinak (apropó, említettem már, hogy az ilyen feketére kihúzott, kalózforma pasik a gyengéim? nem? akkor ezt most a bejegyzésből sem fogjátok megtudni - csak semmi fangirlség), valamint annak a megnyugtatásnak, amit On Sai írt ki molyra (nevezetesen: "önállóan is olvasható, ugyan a világ komplex háttere nem jön át, de a Szivárgó sötétség sorozatból jó ízelítő lehet.").
Nos, az a helyzet, jól döntöttem. A Szürke szobák képes volt első percben beszippantani, és elfelejtetni velem (haha, micsoda irónia) kezdődő amnéziámat. Nem tudom, nulla háttérrel mennyire értelmezhető a sztori, ám az biztos, hogy amennyiben az olvasó legalább annyit tud, ki az a Lucy, Don, Artúr, vagy mégis miféle dolgok alakulnak odakint, illetve képben van Scar Istennel és a Gonosszal kapcsolatos vívódásaival, az maximálisan fellélegezhet.

A Szürke szobák egy teljes mértékben zárt csarnok (nem, nem ettem reggelre iróniagombát), ahol négyszáz rab tengeti mindennapjait, mindenféle behatás nélkül. Minden automatizált, az őrök nem avatkoznak bele semmibe, mindössze kamerákon keresztül figyelik a bűnözőket, akik gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Verekednek, vagáznak, erőszakolnak, gyilkolnak - (odabent) korlátlan a hatalmuk.
Szegény Scar pedig ebbe csöppen bele.
Aggodalomra azonban semmi ok, Scar nem lenne Scar, ha önmaga nem állna helyt négyszáz elvetemült rosszfiúval szemben (vannak nők is, de ők nem sok vizet zavarnak). Simán képes megvédeni magát, és móresre tanítani a sok felsőbbségrendű, vérszomjas, vagázásra éhes hímet. A gond inkább akkor kezdődik, amikor szembesül azzal, hogy a Szürke szobákban se őrök, se elementálok nem segítenek a sérülések gyógyításában, legyenek azok bármilyen életveszélyesek is - hiszen ott van a hamvasztó, az bőven elég. Hősnőnk pedig éppen a Gonosz szivárgó sötétségével küzd, s ilyetén egy haldokló gazfickó nem jön jókor - példastatuálás ide vagy oda.

A Szürke szobák olyan, mint egy svédasztal. Egyfelől kizárja a külvilágot, ami az amnéziás olvasók számára óriási előny, nem kell emlékfoszlányok között kutakodni; nyugodtan lehet élvezni a jelen eseményeit. Másfelől pedig tele van lehetőségekkel, amik új és régi előnyöket egyaránt felerősítenek. Scar vívódása direktbe és burkoltan is tovább mélyül; easter eggek hevernek itt-ott; a sorozatra nézve érdekes titkok derülnek ki (pl. Miklós püspökről); testközelből tapasztalhatjuk meg Lucy híres börtönét, miközben az éppen kibontakozó események is sorsdöntő szereppel bírnak a jövőre nézve. És akkor még az On Sai-humorról nem is beszéltünk...
Egyszerűen imádom ezt a kötetet! Tartalmas, vicces, izgalmas, jól felépített.

Novellák esetében mindig kényes dolog a kevés oldalszámmal párosuló összecsapottság-érzés. Vagy túl gyors a cselekmény, vagy a lassabb felvezetést gyors lezárás követi - de nem itt. On Sai-nak sikerült úgy kialakítani a történetet, hogy annak minden része megfelelően ki legyen bontva. Tényleg önálló mű, ami pont annyit tartalmaz, amennyit kell, és amennyit a téma enged.
Amit pedig mindenképp muszáj még kiemelnem, az a nyelvezet. Imádtam! Ugyan saját tapasztalatom nincs, de abszolút elhittem, hogy a börtönlakó férfiak ennyire fensőbbségrendűen, lekezelően, mocskosan, vagy fenyegetően beszélnek. Hogy pusztán szavakkal képesek megijeszteni a náluk gyengébbeket, vagy sugározni, kik ők, milyen szándékaik vannak.
És az a helyzet, karakterek tekintetében szintén rendkívül erős műről beszélhetünk. Scar egy olyan hősnő, akinek megvannak a maga gyengéi, harcol a démonaival, mégis talpraesett, ügyes, okos, kemény, ámde nagyon is szerethető lány.
Élveztem, amikor megmutatta a szájhős pasiknak, kivel is van dolguk; sajnáltam, amikor lelkiválságon esett át; tiszteltem a döntései miatt; és jókat szórakoztam a Késessel folytatott összetűzésein. Sőt! Töredelmesen bevallom, a Team Artúr sátramat átköltöztettem... A Szürke szobákban nagyjából nulla romantika van, Késes és Scar között mégis baromi jó kémia mozog. (Ám újfent hangsúlyozom, a gyengéd érzelmektől nem is állhatnának távolabb!)
De hogy ki is ez a sokat emlegetett Késes? (Az, akit rajtam kívül mindenki a háttérből csodál!)
A "festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa", aki imádja a showt, és legalább ennyire szereti hallatni a hangját. A történet egyik kulcsfigurája. Ezenkívül csupa rejtély. Látszólag nem ő a főnök, közben... És ugyanez érvényes a Scarral való kapcsolatára is. Kiismerhetetlen figura az biztos, de épp ebben rejlik az (vonz)ereje.
Anélkül, hogy túl sokat mondanék róla: nagyon szeretném, ha a későbbiekben csatlakozna a csapathoz. Nem csupán a külseje, vagy a viselkedése miatt, hanem azért is, mert az ő fejében elmerülni kész pszichológiai tanulmány!

Összességében tehát azt tudom mondani, ha szeretitek a sorozatot, semmiképp se hagyjátok ki ezt a novellát, érzésem szerint az itt történtek fontosak lesznek még a későbbiekben. Ráadásul a Szürke szobák egy rendkívül erős, jól felépített novella, tele izgalommal, rejtéllyel, és néhány igazán érdekes karakterrel. De azért egy orbitális függővégre készüljetek...

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Késes, Scar, Késes, ó és Késest említettem már?

Kedvenc jelenet: a Késes-Scar összejátszás

Negatívum: -

Borító: 5/4

Késes

A blogturné kapcsán beszélgettem picit Varga Beával (On Sai), és természetesen kedvenc karakterem, Késes sem maradhatott ki. Gondoltátok volna, hogy a festett szemű arénaharcos egy népszerű énekes egyik száma után kapta személyiségét?
Hogy kiről és melyik dalról van szó? Máris mutatom. Ám azt azért fontos megjegyezni, hogy Késes barátunk jóval férfiasabb, markánsabb, keményebb pasi, de a videót látva valóban hátborzongató egyezéseket lehet felfedezni a két srác között.

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a matematika különlegességeinek világába invitálunk titeket.
No, nem kell megijedni, nem fog fájni!
A blogturné minden állomásán találtok egy nyomot, ami valamilyen híres matematikai azonosságra, sorozatra vagy más érdekességre utal.
A Ti feladatotok kitalálni, melyikre! ;)
Ha ügyesen játszotok, Tiétek lehet a könyv egyik példánya.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik matematikai sorozatra gondolunk?

A Da Vinci-kódból is ismerheted. És annyit súgunk még: spirál!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/11 Dreamworld
06/15 Deszy könyvajánlója
06/19 Bibliotheca Fummie

Kim Holden - Bright Side

A WOW Kiadó jelenteti meg a Könyvhétre Kim Holden: Bright Side című regényét, amit már nagyon várnak a new adult műfaj magyar rajongói. Ez a könyv garantáltan szívfacsaró, nincs olyan olvasó, akire ne lenne hatással Kate Sedgwick azaz Bright Side története. Kövessétek végig a nyolc állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a WOW Kiadó által felajánlott példány egyikét.

Kim Holden: Bright Side

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027076
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.
Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.
Mindketten harcolnak ellene. Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Saját véleményem:

Vannak könyvek, amik feltöltenek pozitív energiával, s mosolyt csalnak az arcodra.
Vannak könyvek, amik olyan tartalmas életigazságokkal gazdagítanak, melyek örök életre a részeddé válnak.
Vannak könyvek, amik millió darabra törnek, kivéreztetik szívedet-lelkedet.
És van a Bright Side, ami mindezt magában foglalja.
Gyönyörű lelki utazás az élet napos és árnyoldalán. Ám arra nem árt felkészülni, hogy az élményért cserébe egy darabbal fizetünk magunkból.
Őszinte leszek, ha tudom, mit vállalok, nem kezdek bele - vagy legalábbis nem most. Tudtam persze, hogy keserédes sztori lesz, de arra nem számítottam, hogy egy olyan téma miatt, amit mostanság úgy kerülök, mint a tüzet. Csak akkor vált számomra is világossá, mibe tenyereltem, amikor már nyakig benne voltam. Egyik részem üvöltve követelte, hogy tegyem le, amíg még ki tudok belőle jönni úgy, hogy nem török össze, a másik viszont foggal-körömmel ragaszkodott az addigra már szívembe férkőzött szereplőgárdához. Végül sejtitek, miként döntöttem. Hagytam magam sodródni az árral, és igen, jól döntöttem, még ha millió sebet is tépett fel bennem Kim Holden.
Hogy értsétek miről beszélek: a történetnek van egy, a többinél is kiemelkedőbb, fontosabb háttértémája vagy drámája - hívjuk, ahogy tetszik -, ami a jelenlegi életemben nagyon is testközeli, valós dolog. Hónapok óta, nap, mint nap tapasztalom, átélem, mit jelent ez az egész, csak éppen a másik oldalról. És emiatt egészen a Bright Side-ig megrögzötten kerültem minden regényt, ami ezt taglalná; Kate sztorija mégis becsúszott. Nem fogok hazudni, piszkosul fájt, de hiszem, hogy ennek így kellett lennie, mert ha valamire megtanított Bright Side, az az, hogy éljünk meg minden pillanatot, amit az élet kínál.

Magáról a cselekményről sokat nem érdemes és nem is lehet beszélni, ugyanis milliónyi titokba ütközni, azokat pedig jobb, ha ti magatok fedezitek fel. Ráadásul, ha vázig lecsupaszítjuk a sztorit, akkor egy teljesen átlagos alapokon nyugvó történetet kapunk. A fiatal lány új helyre költözik, ahol barátságokat köt, majd szép lassan, ellenérvei dacára, belebonyolódik egy romantikus kapcsolatba.
Ugye, semmi extra? De akkor mégis mi a fenét esznek rajta a külföldi és hazai olvasók egyaránt? A lelkét, és mindazt az adalékot, ami azzá teszi Kate történetét, ami. A barátok, a családtagok, a szeretett férfi, a zene, a kávé (igen a kávé - érzitek, mennyire apróság, mégis mekkora erő?), a főszereplő lány, Bright Side személyisége, a titkok, tragédiák, és a mögöttes üzenet. Szinte érezni a lapok között lüktető szívdobbanásokat.
A felsoroltakhoz pedig hozzáadódik még Kim Holden olvasmányos, gördülékeny stílusa, ami a betűk hátán gördíti tovább az olvasót azokban a pillanatokban is, amikor éppen nem történik semmi izgalmas. Merthogy bizony a Bright Side egy elég lassú folyású történet; sokáig nem is látni mi akar ebből kibontakozni. Olyan, mint egy naplóregény. Kate napjait követhetjük végig fejezetről-fejezetre, és mivel egy átlagos lányról beszélünk, nem mindegyik napja eseménydús. Mindezt viszont kitűnően tompítja a korábban említett, gördülékeny szöveg, és Kate hangja. Egészen egyszerűen annyira emberközeli, mintha nem egy fiktív karakter lenne, hanem a legjobb barátnőd (vagy éppen te magad).
De ha már Kate-nél tartunk, akkor álljunk meg egy szóra nála. Ő egy hihetetlenül optimista, életvidám, aranyos, kedves, segítőkész, kellően dilis és különc, ámde totálisan egyszerű lány. Az emberek hamar megszeretik, közel engedik magukhoz és megnyílnak előtte. Ő pedig igyekszik élni ezzel a tehetségével, akár bátorítani kell valakit, akár helyes útra terelni, akár meghallgatni. Tipikusan az a csaj, aki ahelyett, hogy becsukná a szemét, beleáll a dolgokba és segít. Árad belőle a pozitív kisugárzás, melynek jótékony hatásai több ponton is megmutatkoznak. A legfurább mégis az, hogy egyáltalán nem tűnik emiatt buzgómócsingnak, inkább a csodálatra méltó és természetes jelzőket tudnám rá használni.
Problémából meg aztán akad bőven.
Ahogy a fülszöveg is írja, mindenkinek van egy titka. Ez a titok lehet valamilyen betegség, érzés, másik emberi lény, vagy konkrétan bármi. A regényben elég sok példával lehet találkozni, Kim Holden rengeteg manapság aktuális témát kapirgált meg, kisebb-nagyobb jelentőséggel.
Elsőre megdöbbentő lehet elképzelni, miként férhet meg együtt a táplálkozási zavar, a másság, az elvesztett családtag, és a többi, de az a helyzet, hogy ha nem is ennyire tömörítve, a való életben is sok minden vesz minket körül, maximum nem látjuk ennyire direktbe. Ilyen az élet. Mindenki küzd a maga keresztjével.

Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlítenem a zenét, ami ezúttal szerintem sokkal fajsúlyosabb - több szempontból is - mint a romantika.
Egyrészt tele van zenei utalásokkal a könyv, ami rettentő hangulatos, és a zenekedvelők számára igazi csemege. Másfelől pedig a zenével párosuló kötelék Gus és Kate között, az valami eszméletlenül gyönyörű!
Gusról azt kell tudni, hogy Kate gyerekkori legjobb barátja. Mind a ketten zenélnek, csak más formában és hangszeren. A srác vérbeli rocker, és éppen élete nagy lehetőségét éli - első albumát készíti és turnézik a bandájával. Kate költözése és Gus zenei elfoglaltságai miatt azonban, hosszú-hosszú évek után meg kell küzdeniük az elválással, amit még egy utolsó összegabalyodás is összekuszál.
Hiába beszélnek naponta telefonon vagy Skype-on, érezhetően ott van közöttük az a valami, amit a testiség okozott. Mégis, Kim Holden olyan életszerűen, de ugyanakkor szívszorító gyönyörűséggel építette fel Bright Side (Kate Gus által kapott beceneve) és Gus kapcsolatát, hogy az szavakkal le sem írható. Hátborzongatóan szép. Egyedül az állandó "haver"ezés rontott az összképen, számomra rettentő idegesítő volt.

Mindent egybevetve, örülök, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus történetet, ami nem csak érzelmileg mozgatott meg, de társammá is vált. Megmosolyogtatott, gyengéden körbeölelt, megmutatta, mi az élet értelme, és nos igen, az utolsó hányadban atomjaimra tört.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörű, keserédes New Adult könyvet olvasni, és nem fél attól, hogy telesírjon egy kétszázas zsepicsomagot.
A Bright Side garantáltan földhöz vág.

Ui.: Kate, megcsináltad, maradandót alkottál. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Gus, Kate, Clayton, Keller

Kedvenc jelenet: Gus és Kate jelenetei

Negatívum: a folytonos haverezés

Borító: 5/5 (Sokáig utáltam ezt a minimalista képet, de Kate és az ő története megértette velem az üzenetét, így ennek tudatában azt mondom, tökéletes a Bright Side-hoz.)

Playlist

1) Kill It Kid - Caroline
2) John Mayer - Slow Dancing in a Burning Room
3) The Fray - Heartless
4) Sunset Sons - Lies
5) Arctic Monkeys - Do I Wanna Know?
6) X Ambassadors - Unsteady
7) Future Husbands - The Sickness
8) Manchester Orchestra - Leave It Alone
9) X Ambassadors (featuring Jamie N. Commons) - Low Life
10) You Me At Six - Win Some, Lose Some
11) Chrvches - Never Ending Circles 
12) Future Husbands - A Home Without a Heart
13) Nothing But Thieves - Trip Switch
14) James Bay - Incomplete
15) Like Thieves - Brave the Day 
16) Dredg - Down to the Cellar
17) James Bay- Let It Go
18) The Beach - From Above
19) Prides - Out of the Blue
20) As Tall As Lions - Love, Love, Love

Nyereményjáték

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk kötődik a játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/29 Angelika blogja
05/31 Deszy könyvajánlója
06/02 MFKata gondolatai
06/04 Letehetetlen
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/09 Dreamworld
06/10 CBooks
06/12 Kristina blogja

Sarah Bannan - Súlytalanul

Sarah Bannan regénye sok fontos témát jár körbe. A Súlytalanul főszereplői mind középiskolások, ahol a zaklatás, a másiknak való megfelelés, a beilleszkedés, és a kamaszkori bizonytalanságok sokszor előfordulnak. A Súlytalanul a maga durva valójával megmutatja, hogy milyen kemény is lehet az iskolai közeg. A Ciceró által megjelentetett könyv úgy meséli el Carolyn Lessing történetét, hogy felnyitja mindenkinek a szemét, aki a olvassa ezt a történetet.
A Blogturné Klub 5 bloggere is végigjárta Carolyn útját, és mesélt nektek Sarah Bannen könyvéről. Tarts velünk te is, mert a turné végén lehetőség van megnyerni a könyvet.

Sarah Bannan: Súlytalanul

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789635399925
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.

Kedves lányok (és fiúk)!

E sorokat olvasva bizonyosan értetlenül álltok a levelem előtt, azon tanakodva, ki lehetek, honnan ismerlek benneteket. Nos, engedjétek meg, hogy megkönnyítsem a dolgotokat: Soha nem találkoztatok még velem, ellenben én nagyon jól is ismerlek titeket. Tudom a titkaitokat, láttam, hallottam, s tapasztaltam mindazt, amit ti is. Hónapokig éltem a társaságotokban; vagyis pontosan ismerem az összes szekrénybe tuszkolt csontvázatokat. De ne féljetek, én nem olyan vagyok, mint ti. Én nem csinálok belőletek Carolynt.  

Ám ne szaladjunk ennyire előre, inkább ugorjunk a kezdetekre. Oda, ahonnan ez az egész őrület elkezdődött.

Amikor csatlakoztam hozzátok, nem volt könnyű elfogadni és megszokni, hogy ti csoportként léteztek. Nem értettem, miért bújtatok a „mi” védelme mögé, ami teljes mértékben arctalan alakokká tett titeket. Nehéz volt azonosulni a „mi” véleményével, bár tagadhatatlanul új élményt jelentett egy egész sereg szemén keresztül szemlélni a világot. Aztán szép lassan arra is rájöttem, hogy így nem csak, hogy megvéditek saját személyeteket a bajtól, de ráadásként nyugodtan kivesézhettek bárkit, akár saját „barátaitokat” is. A személytelenség álarca mögé rejtőzve nyíltan alkothattatok véleményt. 

Ha nem ismertelek volna ki benneteket, most megkérdezhetném, hogy soha nem vágytatok alapvető emberi büszkeségre? Számotokra ennyire nem jelentett semmit, hogy ne fröccsöntött Barbie-k és Kenek legyetek, hanem élő, olykor esendő, ámde mégiscsak méltóságteljes fiatalok?

De így, hogy tudom, mennyire sekélyesek vagytok, meg sem kísérlem a dolgot, hisz tudom, hogy számotokra semmi másból nem áll a világ, mint imádságokból, márkákból, pletykákból, kilókból és hierarchiából. Talán, ha nem kozmetikumok vagy ruhák világmárkáit magolnátok egész álló nap, a ti iskolai teljesítményetek is lehetne olyan, mint az övé. Higgyétek el, amint kiszabadultok az iskola jelentette aranykalitkából, többé nem fog számítani, hogy Gemma kínai pamutbugyit vett fel, vagy Victoria Secreet legújabb modelljét. Mint ahogy a főnökötök sem fogja megkérdezni, hogy a Clinique krémektől puha a bőrötök, vagy egy sima testápolótól.

Tudom, tudom, ez a trend, a divat, az íratlan szabály, és követni kell, mert ha nem, akkor senkik vagytok. Hát hadd mondjam el, hogy tévedésben éltek! A világ sokkal több, mint néhány pompon, trófea a hálószobában, vagy márkás ruci. És az a helyzet, hogy hiába sírtok amiatt, hogy egy kisvárosban rekedt, zárt közösségben éltek, ahova csak beolvadni lehet, különben… különben úgy végzitek, mint az a szerencsétlen „betolakodó”. Ti teszitek zárttá a saját világotokat azzal, hogy tömeggyártott játékbabaként mentek a hülye szabályaitok után.

Másfelől pedig van fogalmatok arról, mennyire unalmas alakok vagytok? Halálra untam magam, amikor arról fecsegtetek, ki hogy néz ki, melyik ruhadarabja milyen márkájú, kik a szülei, vagy épp miben jó/rossz az illető. Ám még ennél is jobban kikészültem a milliónyi márkától, amit úgy fújtatok, mint más a szorzótáblát. És most komolyan, tényleg annyira őrülten izgis téma az, ki hány évesen menstruált, kivel feküdt le, vagy hány kilót adott le, szedett fel? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én úgy éreztem magam, mintha egy agysejtek nélküli plázacica hordához csapódtam volna.

Most gondolom elégedetten mosolyogtok, hogy csak ennyit tudok rólatok, de el kell keserítenem bennetek, a sok unalom ellenére akkor is ott voltam, amikor Carolynt figyeltétek. Sőt akkor is, amikor nem csupán figyeltétek…

Eltűnt már a mosoly az arcotokról?

Nyugalom. Mondtam már, hallgatok. Majd ti magatok elszámoltok azzal, amit tettetek, vagy éppen nem tettetek.

Vagy abszolút jogos volt?

Mit gondoltok?
Elmondom, hogyan láttam én!

Egy napon megjelent az a csinos lány. Friss hús volt, aki kellő pletykaforrást biztosított. Lehetett utána kutakodni, kitárgyalni. Végül aztán befurakodott a közösségetekbe, amibe csak születni lehet, és még a pasitokat is lenyúlta.

Mindennek dacára Carolyn a megtestesült tökéletességével kitűnt közületek. Mert ő mert jobb és több lenni nálatok.

Csakhogy míg néhányan, srácok, meg akartátok szerezni, addig többetek saját esendőségét vélte felfedezni benne. Pedig egyáltalán nem volt tökéletes, ti tettétek azzá, hogy aztán céltáblaként használhassátok saját gyengeségetek leigázására.

Tudjátok, én is voltam diák. Láttam, mit jelent az üresfejű, nagyhangú, csordaösztönnel működő elit krémhez tartozni, és milyen kirekesztettnek vagy célpontnak lenni. És bevallom, néhányatokhoz hasonlóan én sem tettem semmit, csak figyelemmel kísértem, mit tesznek a gyengével. Semmivel sem vagyok jobb vagy több nálatok.  Mentegetőzhetnék, elbújhatnék a „mi” védfala mögé, de értelmetlen lenne.  

Carolyn egy másodpercig sem volt ártatlan, persze. Senki nem az. Az iskolai bántalmazás mégis olyan dolog, amit senki nem érdemel meg. Erre senkinek nincs mentsége.

Ti mégis hátborzongatóan valóságosan prezentáltátok, milyen az iskolai bullying. Megmutattátok, milyen a ti oldalatokon állni. Azén, aki műveli, és azén, aki a távolból szemléli az eseményeket, netán elfordul, mintha semmissé tehetné a látottakat. De egyszer is eszetekbe jutott, hogy a sok „mit kellett volna tenni”, vagy „mi lett volna ha” helyett megkérdezzétek, mit él át Ő?

Most meg mernétek tenni?

Még mindig úgy gondoljátok, hogy a „mi” a minden?

Ne értsetek félre, nem akarok ítélkezni.

Azt megteszitek ti magatok.
Vagy a „mi”.

Üdvözlettel,
Árnyékotok

Nyereményjáték

A Súlytalanul könyv borítóján egy fiatal és kifejező tekintetű női alak kap főszerepet, akiről a könyv története is szól. Mi most olyan borítókat hoztunk el nektek a Ciceró Kiadótól, ahol szintén a női arcok kapják a főszerepet. A te feladatod az lesz, hogy felismerd az eltorzított borítókat a blogokon, és a Rafflecopter dobozba a könyv címét beírd.
Ha minden turné állomáson helyesen válaszolsz neked is esélyed van megnyerni a Ciceró Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét! Játékra fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Zakkant olvas
06/03 Deszy Könyvajánlója
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/07 Dreamworld
06/08 Sorok Között

Jamie McGuire - Varázslatos szerelem

A Maxim Kiadó jóvoltából megjelenik a Véletlen szerelem trilógia harmadik, befejező kötete Varázslatos szerelem címmel!
Erin és Weston különböző fősulira készülnek, de vajon túlélheti szerelmük ezt a változást? És a lány vér szerinti szüleinek aggodalma valóra válhat, örökre elveszítik Erint?

A két fiatal szerelmi története a végéhez érkezett, most pedig végre választ kapunk a kérdéseinkre.Ha te is kíváncsi vagy rájuk, tarts velünk a hat állomásos blogturnén, ahol a játék során meg is nyerheted a három nyereménykönyv egyikét, a kiadó felajánlásában!

Jamie McGuire: Varázslatos szerelem

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616964
Oldalszám: 216 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.
Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik. Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin.

Saját véleményem:

A második kötet okozta kellemes meglepetés után, kíváncsian vártam a trilógia utolsó részét. Persze a lezárással kapcsolatban nem tápláltam gyermeteg illúziókat, ellenben az odáig vezető út érdekelt. Szerettem volna látni, a kezdetektől sokat fejlődő Erin, a végső próbatétel során mennyire lesz majd erős, vagy hű önmagához és álmaihoz. És arra is kíváncsi voltam, miként kezeli majd a Wesről megtudott titkokat. Ám, ami ezeknél is jobban furdalta az oldalamat, az a korábbi könyvekhez képest bőnek mondható oldalszám magyarázata. El nem tudtam képzelni, a viszonylag nyúlfarknyi probléma milyen mellékzöngéket kaphatott, hogy szinte egy teljes regényalakká formálódott végül.
Nos, az a helyzet, hogy egyfelől a konfliktust képező téma bőven felvette ezt a terjedelmet, másfelől viszont úgy éreztem, egy hosszúra nyújtott, komolyabb eseményeket nélkülöző, szerelmi huzavonába csöppentem.

A történet központi eleme ezúttal az egyetemi élettel párosuló hogyan tovább téma.
Erin már az egész őrület előtt eltervezte, hogy érettségi után maga mögött hagyja lakhelyét. Megvoltak a maga kis álmai, vágyai, s ehhez mérten már az egyetemet is kiválasztotta magának. Aztán jött a három Erin tragédiája, hirtelen minden a feje tetejére állt, Easternek pedig lett egy vadonatúj családja, összejött álmai pasijával, és az anyagi helyzete is megszilárdult. Csakhogy mindennek ellenére Erin Erin maradt, és roppant tiszteletre méltó módon megfogadta, hogy nem adja fel elveit - vagy ha már itt tartunk, becsületét. Egyszerűbben: akkor is elmegy arra az egyetemre, amit kinézett magának, ha ezzel a frissen szerzett boldogságtól is el kell távolodnia néhány kilométert.
Mindezek tekintetében úgy gondolom, Erin karaktere olyan, ami példaértékű lehet a fiatal generáció számára. Hétköznapi tinihez mérten erős, elveiért álmaiért karakán módon kiálló, öntudatos lány, aki akkor is mer önmaga lenni, ha ezért áldozatokat kell hoznia, vagy magát kell előtérbe helyeznie szeretteivel szemben. (Hozzáteszem, az egész abszolút elfogadható, egyáltalán nem egomán.)
A történetből gyönyörűen átjön, mennyi vívódással, lemondással jár a folyamat, mint ahogyan Jamie azt is bemutatja, hogyan képes ezzel megbirkózni egy család.
Én a magam részéről kifejezetten szerettem Aldermanék szálát, és ahogy finoman, a háttérben meghúzódva, aprónak látszó, ámde annál jelentőségteljesebb módon terelgették a szülő-gyerek kapcsolatot, és annak minden aspektusát.

A cselekmény javát uraló Wes-Erin kapcsolattól viszont a hajam égnek állt. Nem tudom, gyűlöltem-e már ennyire főszereplő srácot, mint ezt az elmebeteg ragacsot, de az biztos, hogy szívesen húztam volna rá kényszerzubbonyt, ahányszor csak megjelent.
Wes soha nem tartozott a kedvenceim közé, ám egészen mostanáig elvoltam vele, hisz nyálas papucsként, egy-két aranyos pillanatot tartogatva, szépen ellavírozgatott a maga egysejtű mivoltában. Mostanra viszont egy gyáva, mániákus, csakis önmagával törődő kölyökké nőtte ki magát. 

Na, de nagyon eltértem a témától, ami a "mi lesz, ha" jegyében a távolsággal, és az új közeggel előkerülő kérdéseket, problémákat boncolgatja, és alapjaiban egész jó is, hiszen reális dilemmákat vet fel. Vajon elég erős-e a páros kapcsolata ahhoz, hogy kiállja az idő és távolság próbáját? Képesek lesznek egy korlátokkal járó távkapcsolatban megélni az újonnan adódó, egyetemi lehetőségeket? És úgy egyáltalán: tényleg szerelem van köztük, vagy csak vonzalom? 

Ami engem illet, sokszor úgy éreztem, Erin részéről ez nem szerelem, inkább vonzalom keverve bűntudattal és némi szánalommal, ami valljuk be, tök oké ebben a korban. Sőt! 

Amivel ellenben nem tudtam kibékülni, az Wes nem normális szintű ragaszkodása. Van a féltés, a féltékenység, és van a mániákus birtoklási vágy, amikor egyik fél teljes mértékben megfojtja a másikat. Erinék kapcsolata erre nagyon jó példa. Elborzasztó, milyen következményekkel járhat egy ilyen kapcsolatban élni, noha úgy sejtem, az írónőnek nem ez volt vele a célja...

És végül, de nem utolsó sorban a harmadik téma, amit az első után megint megkapirgálunk, az az iskolai terror, melynek különlegessége az Erin fejlődésével, megerősödésével járó új megvilágítás. Jamie McGuire remek keretes szerkezetbe foglalta vele a trilógiát, s egyszersmind arra is rávilágított, hogy igenis van rá megoldás.

Mindent egybevetve, azoknak ajánlom a trilógiát, akik valami könnyed, gyors, agyalástól mentes olvasmányra vágynak, egy-két magvas gondolattal. Illetve elsősorban a fiatalabb olvasóközönség lehet az, aki azonosulni tud a főszereplők hétköznapibb dilemmáival, kezdve az első szerelemtől, az iskolai bántalmazáson át, a fokozatos felnőtté válás terhével.
Én a magam részéről egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem Erinéket, még úgy sem, hogy csak közepes élményt nyújtottak számomra, mert jó volt kikapcsolni általuk. Néha kellenek olyan könyvek, amik lelazítják a fáradt agytekervényeket, és a Véletlen sorozat nekem ilyen volt. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy részese lehettem egy édes szülő-gyerek kapcsolatnak, és megismerhettem egy talpraesett, példaértékű lányt.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Erin szülei

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: Wes

Borító: 5/5
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Erin és Weston immár főiskolára mennek, mostani játékban ehhez kapcsolódó feladatotok lesz, méghozzá címer alapján kitalálni melyik amerikai felsőoktatási intézmény emblémáját látjátok. Mivel ez nem egy könnyű feladat, segítségül láthatjátok nevének első betűjét és az alapításának éve alapján könnyebb beazonosítani őket.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/31 CBooks
06/01 MFKata gondolatai
06/02 Deszy könyvajánlója
06/03 Insane Life
06/04 Kelly & lupi olvas 

06/06 Dreamworld

Calia Read - Elborulva

A WOW Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Calia Read Unhinge - Elborulva című regénye, mely a Fairfax sorozat második kötete, de egyben önállóan is értelmezhető. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja a sötét titkokkal küzdő Victoria, fordulatokban bővelkedő, szívszorító mélységű történetét.

2016. június 1-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Calia Read: Elborulva

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027069
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Dudás Éva

Fülszöveg:

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat,
és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat
és kiderítsem az igazságot.
A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó fordulat.
Önálló regényként is olvasható.

Saját véleményem:

Az utóbbi időben nem túl gyakran fordul elő velem, hogy egy könyv annyira beszippantson, s szinte önmagával egyenlővé olvasszon, mint az Elborulva. Calia Read mégis megcsinálta! Soraival egyenesen a lelkem legmélyéig hatolt, és addig el sem eresztett, míg el nem fogytak előlem a lapok és betűk.
Egyébiránt mindez már csak azért is meglepő, mert az Elborulva korábban egyáltalán nem szerepelt a tervezett olvasandóim listáján; mondhatni, egy kósza pillanatomon múlott, hogy mégis úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Bár azt azért hozzáteszem, nem kicsit rettegtem attól, vajon mennyire fogom én ezt érteni az első rész ismeretének hiányában, ám hála az égnek, ahogy a fülszöveg is írja, egy teljes mértékben önálló kötetről beszélünk.
Sőt, amennyire láttam/tapasztaltam, előnyömre vált, hogy Victoriával és Evelynnel tiszta lappal kezdtem - olyannyira, hogy még fülszöveget sem olvastam, így extra rejtélyekkel gyarapítottam magamat. Egy szó, mint száz, amennyiben érdeklődtök a történet iránt, nyugodtan vágjatok bele, akár ismeritek, akár nem az első részt. Sőt, ha rám hallgattok, még fülszöveget sem olvastok. Saját tapasztalataim alapján bátran mondhatom, hogy sokkal, de sokkal izgalmasabb volt élesben megélni mindazt, ami esetlegesen a fülszövegből kiolvasható.

Maga a történet egy huszonhét éves nőről, Victoriáról szól, aki kisbabájával együtt idestova hat hónapja elmegyógyintézetben él. Számára azonban az ott töltött idő nem hónapoknak, hanem éveknek tűnik. Már pusztán ebből az időintervallumbeli eltérésből is jól kivehető az a fura kettősség, ami elejétől a végéig végigkíséri a regényt. Egyfelől ott van Victoria és az ő állításai, melyek éppannyira lehetnek valóságosak, mint képzeltek; míg másfelől előkerülnek a tények, és az orvosok által igaznak vélt állítások. Persze könnyen mondhatnánk azt, hogy Victoria elméje nem beszámítható, s ilyetén például a halott férje valójában csak a képzeletében létezik, ezért látja őt. De mi van, ha van más magyarázat? Akár realista, akár misztikus? Vagy netán mégis hallucináció lenne? Ilyen és ehhez hasonló dilemmák övezik az Elborulva eseményeit.
Ám hogy kifejtsem a gondolatom végét is, mindez azért képez olvasói oldalról (is) valós őrlődést, mert Victora, az önmaga által vélt és tapasztalt dolgainak tálalásában túl hihető. A szerző pedig annyira hitelesen építi fel az egész cselekményt, titkokkal, karakterekkel, és minden egyébbel együtt, hogy egyszerűen mind a két út (Victoria  igazat mond/képzelődik) lehetségesnek tűnik.
Ebből  kifolyólag számomra rendkívül izgalmas és érdekes volt azon agyalni, hogy vajon Wes egy illúzió, netán szellem? Evelyn létezik, vagy csak egy, az anya által kivetített kép? Főleg, hogy amikor már meggyőztem magam egyik vagy másik állításról, mindig jött valami, egy apró utalás, tett, elszólás, ami újra visszalökdösött a másik álláspontra. Aztán persze a legvégén csak tátogtam tágra nyílt szemekkel, mint az a bizonyos partra vetett élőlény, mert egy dolog biztos: amíg le nem lepleződnek a titkok, nem lehet rájönni az égvilágon semmire. Még arra sem, milyen műfajú regénnyel van dolgunk.

Szerkezetét tekintve, két idősíkon haladva építkezik és bontakozik ki a mű, csupán a baljós, s kissé nyomasztó hangulat, valamint a megannyi fordulat közös bennük.
A jelenben - épp akkora arányban, ami még könnyen emészthető, és nem túlzottan depresszív - Victoria intézetes napjait követhetjük figyelemmel. Láthatjuk, milyen körülmények között vészeli át egyik napot a másik után, milyen a kapcsolata a nővérekkel, betegekkel vagy az orvosával. De ezen a szálon tapasztalhatjuk Wes hátborzongató felbukkanásait  is (melyek a prológus fényében sokszorosan érdekesek - én például négyszer is el-elolvastam a prológust, hátha sikerül megértenem az összefüggéseket), vagy Sinclair, a vonzó idegen (aki nem is annyira idegen) támogatását, aki a nagyon lightos romantikát is magával hozza.
Sinclair színrelépésével természetesen automatikusan újabb kérdések vetődnek fel: ki ő? milyen viszony fűzi a férjezett asszonyhoz? de leginkább az, hogyan kerülhetett Victoriával gyengéd kapcsolatba, ha a nő annyira szerette a férjét?
És itt úszik be a képbe a másik idősík, amit Victoria sajátos terápiájának köszönhetünk.

"A szerelem háromdimenziós. Annyira mély és óriási. Annyira erőteljes, hogy az ember nem mondhatja ki a szót anélkül, hogy érzelmek áradnának szét az arcán és látszódnának a szemében."

Victoria csupaszív doktornője egy meglehetősen sajátos gyógymódot eszel ki arra, hogy a távozni akaró nő, mélyre temetett, rég elfeledett emlékeit felszínre hozza (ugye, azt már mondanom sem kell, hogy Victoria amnéziája megint csak olyan kérdés, amire választ akarunk). Minden alkalommal három, Victoria életével kapcsolatos képet mutat, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, mely akaratlanul is magával sodorja az édesanyát, mi pedig egyenesen a képekhez kapcsolódó múltbeli jelenetek valamelyikében találjuk magunkat. Ezek többsége kronológiai sorrendben rántja le a leplet Victoria életéről, és nem csak a végső válaszokat adja meg, hanem egy saját, romantikával, és komoly témákkal fűszerezett sztorit is kerekít.
Fontos megjegyeznem, hogy a romantika ezúttal nem az a ragacsos, rózsaszínű maszlag, de még csak nem is domináns. Egyszerűen csak van, és épp annyira része az egésznek, mint bármelyikünk életében. A hangsúly sokkalta égetőbb dolgokra terelődik.
Nehéz spoilerek nélkül beszélni erről, és igazából nem is lehet, de azt bizton állíthatom, hogy Victoria múltja éppannyira lebilincselő, érdekfeszítő, fullasztó, sokkoló és intenzív, mint a jelene.
Ezzel együtt - a kifejezés legpozitívabb értelmében -, a történet java átlagosnak mondható. (Tucatnyi komoly témákat boncolgató, ilyen vagy olyan minőségű regénnyel találkozni manapság.) Ami miatt az Elborulva mégis kiemelkedik a tucatból, az a megannyi rejtély, csavar, és a végső titok, mely mindent, de tényleg mindent felülír.
Komolyan mondom, az a befejezés padlóra küldött - és ezzel együtt biztosította az újraolvasást is. Hiába teltek el napok, még mindig furdalják az oldalamat a hogyanok és mikorok.  Szóval le a kalappal Calia Read előtt!
(Bár azt azért sajnálom, hogy az epilógus ennyire elnagyolt és éppen csak elvarrt lett. Az eszem hiába tudja, hogy egy szokványos lezárás nem passzolt volna ide, a szívem rakoncátlan kis álmodozó...)

Mindent egybevetve csak azt tudom mondani, ha szeretitek a fordulatokban bővelkedő, kicsit nyomasztó hangulatú, komoly témákat érintő regényeket, akkor olvassátok el az Elborulvát. Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel.
Nálam idén benne van a legekben. Calia Read pedig felkerült a figyelemre méltó szerzők sorába. Biztos, hogy ezek után egyetlen könyvét sem fogom kihagyni. A Fairfax első része pedig repült is a beszerzendő könyveim listájának tetejére.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Victoria, Sinclair, Reagan

Kedvenc jelenet: születésnap, tánccal együtt

Negatívum: az elnagyolt befejezés

Borító: 5/4

Playlist

1) Brooke Fraser - Psychosocial
2) Sophie Ellis-Bextor  Cry to the Beat of the Band
3) Melanie Martinez - Dollhouse
4) Matchbox Twenty - Disease
5) Coldplay - Atlas (From "The Hunger Games: Catching Fire"/Soundtrack)
6) The Side Project - Love Bites
7) Shakira & Rihanna - Can't Remember to Forget You
8) The Fray - Give It Away
9) Rob Thomas - Lonely No More
10) The Fray - Wherever This Goes
11) Rihanna - Unfaithful
12) Jeff Buckley - Hallelujah
13) Iggy Azalea & Rita Ora - Black Widow

(forrás: Calia Read zenelistája)

Nyereményjáték

Dr. Calloway különleges terápiát alkalmaz Victoria esetében. Minden alkalommal három fényképet mutat neki, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, melyek mindegyike a lány egy-egy életszakaszából származik. Így mostani játékunk során arra kérünk benneteket, bújjatok Victoria bőrébe.
Minden állomáson találtok egy animációt, mely folyamatosan három képet perget. Mind a három fotó egy-egy fontos életeseményt mutat be, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik mit jelképez, majd a megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mindegyik állomáson teljesítettétek a feladatot, akkor esélyetek nyílik megnyerni a WOW Kiadó által felajánlott könyv egy példányát. (Plusz pontért pedig látogassatok el a Blogturné Klub blogjára is, ahol szintén egy animáció vár rátok.)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Deszy könyvajánlója
06/03 Dreamworld
06/05 Letehetetlen
06/06 MFKata gondolatai

David Levithan - Egy másik nap

A nap nap után más emberként találkozott Rhiannonnal, a lánnyal, aki megváltoztatta az életét. Viszont A is ugyanolyan hatással volt Rhiannonra. A Könyvhétre megjelenő Egy másik nap című könyvben a lány szemszögéből ismerhetjük meg, miként is éli meg, hogy minden nap más bőrében találja A-t. A Blogturné Klub hat bloggere elhatározta, hogy lelkitámaszként elkíséri Rhiannont A-val való találkozóira. Ha pedig ti is velünk tartotok, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott három regény egyikét.

David Levithan: Egy másik nap

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616728
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

Rhiannonnak minden nap egyforma. Középiskolába jár, a családjával átlagos a kapcsolata, és van egy barátja, Justin. A lány már beletörődött a jelenlegi helyzetébe, meggyőzte magát, hogy neki pont ennyi jár, nem várhat többet az élettől, és ez éppen elég is. Hétköznapjait az tölti ki, hogy próbál megfelelni a temperamentumos és nehéz természetű Justinnak. Minden erejével azon van, hogy megőrizze a köztük lévő kényes és törékeny egyensúlyt. Ennek érdekében képes a saját vágyait is háttérbe szorítani.
Egy reggel azonban minden megváltozik. Justint mintha teljesen kicserélték volna, és elviszi Rhiannont az óceánhoz. Kedves, megértő és gyengéd, amivel lenyűgözi barátnőjét. A lány azt hiszi: a régóta várt boldogság végre elérkezett, ám másnap reggel Justin nem emlékszik semmire. Rhiannon teljesen összezavarodik. Kétségbeesett vágyakozással kezd kutatni egy újabb tökéletes pillanat után. Egy nap azonban egy idegen azt mondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a csodás napot töltötte, igazából nem is a barátja volt. Valaki más, csak Justin testében.

Saját véleményem:

David Levithan semmit nem csinál átlagosan!
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Anno, amikor befejeztem a Nap nap utánt, egyrészt megelégedtem azzal, amit kaptam, másrészt viszont sikítani tudtam volna a folytatás miatt. Mígnem kiderült, hogy jön (tényleg jön!), és én szépen, nyugisan rá is hangolódtam arra, hogy végre tovább görgethetem A és Rhiannon sorsának fonalát. Igen ám, de amikor elkezdődött a turné körüli szervezkedés, derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy az Egy másik nap nem második kötet, hanem az első újramesélése Rhiannon szemszögéből.
Amennyiben olvastátok a korábbi véleményemet, tudhatjátok, mennyire nem sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a leányzóval, vagyis képzelhetitek a pánikomat (=őzike a reflektorfény előtt). Még az is megfordult a fejemben, hogy engedem, hadd menjen.
Végül mégis maradtam, de ameddig csak lehetett, húztam-halasztottam az olvasást. Most viszont azt kell mondanom, jól döntöttem. Jól döntöttem, mert az Egy másik nap nem tizenkettő egy tucat típusú másik nézőpontú regény. Hiába meséli el ugyanazt a történetet, mégis teljesen új élményt ad, és totál ellentétes oldalról mutatja be az eseményeket. (S, hogy megválaszoljam a legégetőbb kérdést, nyugodtan kezdhető ezzel a sorozat.)

A-val ellentétben Rhiannon egy teljesen átlagos, hétköznapi lány. Mindennap ugyanabban a testben ébred, van családja, barátja, suliba jár, küzd a maga kis gondjaival, vagyis van egy viszonylag belátható jövőképe, és abszolút stabil múltja. Leegyszerűsítve, olyan, mint mi, olvasók.
Rhiannon, a maga normalitásával (most tekintsünk el a péklapátos pillanataitól) sokkal érthetőbb, földhöz ragadtabb szemszögből mutatja be és éli meg az A "jelenséget". Azzal pedig, hogy egy fix emberi lény kerül a főszerepbe, megélhetőbbé válik minden, hiszen a lánnyal együtt eshetünk át az elképedés, a megdöbbenés, a feldolgozás, megértés fázisain, s neki hála végigzongorázhatunk minden kérdést, kételyt, gondolatot, ami egy hasonló esetben akár bennünk is felmerülhetne. Tulajdonképpen ettől válik mássá ez a történet.
A Nap nap utánban tudtuk ki vagy mi A, milyen életet kénytelen élni, és akár tetszett, akár nem, a tengernyi kérdést elnyomva magunkban, A kalandjait kellett követni. Ezzel szemben itt lehetőség nyílik arra, hogy kiélhessük normális emberi reakcióinkat.

A történet fő íve természetesen ugyanaz, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy itt maradunk helyben, és miközben igyekszünk feldolgozni az A-val kapcsolatos dolgokat, addig azzal párhuzamosan megkapjuk Rhiannon életét is, annak minden velejárójával együtt. Gondolok itt például Justinra.
Akármennyire is gyűlölöm Justint, és akármennyire is szerettem volna megrázogatni Rhiannont, hogy térjen már észhez, kaptam egy indokot kettejük kapcsolatának horgonyához, amivel mindegy, hogy egyetértek vagy sem, de bizonyos szempontból nagyon is korrekt, valós problémát jelenít meg. Olyat, amit látni kell, hogy mi magunk véletlenül se essünk bele, végtére is rengetegen élnek olyan kapcsolatban, amit csak a pici jók, régi ideák tartanak egyben, miközben valójában lehúzza, meggyengíti az embert. Szóval örülök, hogy betekintést, és egyben magyarázatot nyerhettem egyik, legégetőbb gondomra a Nap nap után után. David Levithan részéről ez megint egy olyan húzás volt, ami pluszt adott a korábbi olvasóknak, miközben az újaknak egy korrekt szálat.

Magáról A-ról most nem mondanék semmit. Vele kapcsolatban ugyanazt gondolom, mint korábban. Amit ellenben kiemelnék, az az új nézőponttal járó színezet, hisz Mr. Levithan igencsak magvas gondolatokat, és gondolatébresztő kérdéseket kapcsolt hozzá.
Az A szemszögben, A narrációjával - ha nem is szájba rágósan, de - a másság (nemi, faji, egzisztenciájú, stb.) útját jártuk be. Végigkövethettük egy olyan folyamatot, mely bemutatta, hogy mindegy, hogyan nézel ki, milyen pozícióban vagy, kit szeretsz, a lelked nem változik. A lélek vagy te.
Most, az Egy másik napban még mindig a lélek van a főszerepben, de kicsit más kontextusban. Ezúttal ennek az elfogadásával, feldolgozásával szembesülhetünk. Azzal, hogy egy lélek (amennyiben igaz érzésekről beszélünk) egy másik lélekhez kötődik/érez vonzalmat/stb. Vagyis, hogy mindegy a burok, a mag számít.
Tudom, hogy ez most nagyon ezoterikusan hangozhat, de higgyétek el, David Levithan a korosztály számára érthető, feldolgozható eszközökkel igyekszik ezt szemléltetni.

Végezetül pedig úgy vélem, ha eddig még nem volt szerencsétek a sorozathoz, és most belevágnátok, akkor akár nyugodtan kezdhetitek ezzel is. Annyit kell eldöntenetek, hogy hétköznapibb módon szeretnétek meg- és átélni a misztikus szálat, egy kis átlagos tiniélettel együtt járó bonyodalommal fűszerezve, vagy belecsaptok a lecsóba, és egy hátborzongatóan gyönyörű utazással tapasztaljátok meg, milyen is A élete. A romantika mindkét esetben adott, maximum picit másabb érzést közvetít egyik vagy másik.
Ami viszont biztos: bármelyik kötettel is kezdjetek, ne hagyjátok ki a másikat. Ha van olyan sorozat, ahol igenis pluszt ad a másik nézőpontú regény, akkor az ez. Sokkalta kerekebb lesz A és Rhiannon története a két kötet együttes ismeretével.
Én a magam részéről örülök, hogy nem hátráltam meg. Rhiannon is közelebb került hozzám, újra átélhettem kedvenc pillanataimat, miközben rengeteg új élményt és tapasztalatot szereztem. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, keserédes, új megközelítésű regényeket.
Most pedig ide azt a folytatást, mert egy törékeny lelkű olvasóval kétszer nem lehet ilyen csúnyán kibabrálni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: A

Kedvenc jelenet: minden A pillanat

Negatívum: Justin és Rhiannon kapcsolata

Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Rhiannon és A egyáltalán nem tekinthető hétköznapi párosnak. Mint azonban azt már sok-sok történetből megtanulhattuk, a szerelem nem ismer korlátokat. A mostani nyereményjátékban hasonlóan különleges párokat keresünk. Azok között, akik a megfelelő párosok nevét írják a Rafflecopter dobozba, kisorsolunk három példányt David Levithan: Egy másik nap könyvéből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik párosra gondoltunk?
"Nagymacskákkal nem szabad játszani! Ezt a párosunk női tagja is nagyon jól tudja, hiszen neki kell elkísérnie egy megvadult tigrist Indiába, hogy szabadon engedhessék. Vajon csókra herceggé alakul?"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Always Love a Wild Book
05/25 Kelly & Lupi Olvas
05/27 CBooks
05/29 Deszy Könyvajánlója
05/31 Média Addict
06/02 Dreamworld