2016. június 27., hétfő

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek



Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!


Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
ISBN: 9789632663852
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Saját véleményem:
Hűha! - talán leginkább így tudnám kifejezni a könyvvel kapcsolatos élményeimet, érzéseimet, melyek épp annyira nem csak feketék vagy fehérek, mint a téma, amit feldolgoz. Most már értem, miért övezi ekkora szeretet - évek óta - Lou és Will történetét, és hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt abban, hogy a film is megszülethetett belőle, mert máskülönben biztosan kimaradt volna az életemből. Sőt! Tovább megyek. Emilia és a nagy Trónok harca rajongásom nélkül, Sam ide vagy oda, ugyancsak elsiklottam volna a sztori mellett. Ám onnantól, hogy Dany-ről (nekem ő már örökre Dany marad) tudomást szereztem, végigkövettem a forgatási híreket, lestem a képeket, vártam az előzeteseket (ezeket a blog Facebook oldalán láthattátok is), és rájöttem, nem fogom beérni annyival, hogy megnézem a filmet. Még úgy sem, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

A Mielőtt megismertelek két félemberről szól, kiknek sorsszerű találkozása gyógyítólag hat a másikra. Will tele van álmokkal, ambíciókkal, amiket egy buta baleset összetör, míg Lou számára szabad az út, mégsincsenek álmai, csak korlátai. Kettejük találkozása viszont egy olyan gyönyörű fejlődési folyamat kezdete, ami nem csupán számukra lehet sorsdöntő, hanem számunkra is.
Will néhány másodperc alatt, önhibáján kívül, életerős, sikeres üzletemberből/szeretőből/kalandorból/barátból/fiúból magatehetetlen, testileg jócskán korlátozott, vegetáló "ronccsá" válik, aki másokra van bízva, miközben szellemileg nagyon is ép. A vele történteket pedig képtelen feldolgozni, főleg annak tudatában, milyen jövő vár rá; és az sem segít rajta, ahogyan egykori szerettei lesajnálva, a valódi érzéseire fittyet hányva bánnak vele. Mogorva, zord, életunt férfivá lényegül, aki teljesen elszigetelődik mindentől és mindenkitől. Számára csak egyetlen megoldás létezhet, a feloldozás, vagyis az eutanázia.
Könnyű emiatt és a viselkedése miatt elítélni és sajnálni őt, vagy ítéletet mondani felette, de a regényt olvasva világossá válik, hogy nem annyira egyértelmű a dolog (attól függetlenül, mi lesz az egész vége). Jojo Moyes hihetetlenül valóságosan ábrázolja mindazokat az érzéseket, problémákat, amiket ez a fiú meg- és átél, ebből kifolyólag a könyvet végigkísérő dilemmázás is értelmet, bizonyítást és tartalmat nyer. Bemutatja, mennyire nehéz kiszolgáltatottnak lenni, s tiszta fejjel végigasszisztálni a saját leépülésedet.
Mindennek tekintetében nem meglepő, hogy a férfi sokáig olyan harapós, agresszív mindenkivel szemben. Sőt! Számomra akkor vált valós figurává, amikor Nathan (az ápoló) végigmutatta Lou-nak a gyógyszereit, és szóba került Will fizikai szükségleteinek rendezése. Egészen friss, személyes élményeim alapján tudom, mi több, tapasztaltam, milyen mértékű feszültséggel járhat egy ilyen, tartós komfortzónából való, kényszerű kilépés. Lou pedig pont azért volt nagyszerű ember, társ Will mellé, mert kívülállóként, érzelmi kötelékek híján felül tudott kerekedni a sajnálatán, és képes volt meglátni az embert. Mert ha valamire megtanít ez a történet minket, akkor az az, hogy mindenféle testi-, szellemi- vagy lelki rendellenesség ellenére ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
Az eutanázia kérdésköre azonban olyasmi, ami tabunak számít, s a szórakoztató irodalomban ritkán találkozni vele ennyire központi elemként. Mégis létező dolog. Én a magam részéről viszont nem szeretnék ebbe belemenni, ítéletet mondani, és az a helyzet, nem is tudok. Will miatt többször is eljátszottam a gondolattal, mit tennék a helyében, ám hiába szólnak mellette vagy ellene pro és kontra érvek, nem tudom. (Nem is szeretném megtudni.) Az biztos, hogy komoly téma.

A helyzet drámaiságát enyhítendő van nekünk egy női főszereplőnk is, aki narrátorként végigkísér minket kettejük történetének ösvényén. Louisa egy 26 éves, kisvárosi lány, aki a családjával él, imádja egyszerű kis munkáját, és a magánéleti nehézségei ellenére pozitívan szemléli a világot. Optimizmusa csak akkor gyengül meg, amikor egyik napról a másikra elbocsájtják, és minden igyekezete ellenére, sehogy sem talál magának megfelelő munkát, miközben a családja és beképzelt (péklapátos) párja folyamatosan nyüstöli. Végül, a sors fintoraként (van egy beteg nagyapja, akitől ugyancsak retteg) Will mellett kap felügyelői munkát. Lou sokáig nem találja helyét új szerepében, fél a férfitól, s emiatt mindent megtesz, hogy minél kevesebb időt kelljen vele töltenie; szabadulni azonban nem tud, hisz akárhányszor megpróbál hangot adni érzéseinek, szerettei átgázolnak rajta.
Bevallom, Lou-t néha jobban sajnáltam, mint magát Willt. Egyszerűen annyira elnyomták a szülei, a nővére, de még az a féreg pasija is, hogy beszorult egy kis skatulyába, ahonnan nem tudott kilépni. Rossz volt nézni, ahogy beletörődve az elnyomásba, abszolút meg se próbált álmodni, csak élt egyik napról a másikra, beszorulva egy olyan kapcsolatba, ami ugyancsak lehúzta, és elfogadta, hogy mindenki butának titulálja.
Amit viszont nagyon becsültem ebben a lányban, az a lelkében rejlő vidámság, a pozitív életszemlélet, ami a nyitottságában, kedvességében, és bohókás öltözködésében nyilvánult meg. Lou-ban végig ott volt a szikra, csak kellett valaki, aki lángra lobbantotta, megtanította arra, hogy merjen élni.

A turné bannerén láthattok egy mottót, ami a Mielőtt megismertelek valódi üzenete. Nem Will és az eutanázia gondolata a legközpontibb elem ebben a történetben, hanem maga az élet. Will és Lou is rendelkezik valamivel, ami a másikból hiányzik, ami nélkül nem teljesek, nem önmaguk, ám a kezdeti utálaton és bosszantáson túllendülve gyönyörű, vicces, és bizony szívszorító kapcsolat formálódik köztük, ami mindkettejüket teljessé teszi.
Kettejük viszonyát szavakkal tán le sem lehet írni. Megindító, ahogyan Will átadja a élet receptjét, a saját életerejét a lánynak, aki cserébe annak látja őt, aki, ezzel mintegy megédesítve a rég megkeseredett napjait. Szóval végkifejlettől függetlenül ajánlom, készítsetek be néhány(száz) zsepit, kelleni fog.

A Mielőtt megismertelek egy szívszorító szépségű történet életről, álmokról, emberekről. Jojo Moyes pedig olyan író, akire nem árt odafigyelni; nem csak tartalmilag érdekes és gyönyörű a mondanivalója, de a stílusa is nagyon emberközeli. Karakterei egytől-egyik élő, húsvér emberek, akik hibáznak, csetlenek-botlanak, de mind közülünk valóak. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kis gyöngyszemet, aki szellemileg és lelkileg elég érettnek érzi magát az élethez.
Végül, de nem utolsósorban még muszáj megjegyeznem, hogy a filmes képek, előzetesek, videók miatt én már eleve úgy kezeltem Lou-t és Willt, mint Finnicket és Dany-t (kinézetileg); és bár még nem jutottam el filmre (de fogok!), mégis úgy vélem, mindketten, sőt Patrickkel együtt hárman, tökéletes fizikai megtestesítői azoknak a személyiségeknek, akikről ebben a könyvben olvashattam.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lou, Will
Kedvenc jelenet: Lou és Will minden pillanata a répás etetéstől
Negatívum: Patrick
Borító: 5/5




Előzetes






Nyereményjáték


Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Fülszöveg:
Az 501-es Endor-Hoth expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben az ewok történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón keressen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Leia Organa, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Leia nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, nyomozói pályájába és mozgási szabadságába került: a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Leia egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség érkezik. És közben egyfolytában szóbeszédek keringenek a 501-es titkos szállítmányáról. Miért plombálták le az utolsó vagont? Miért zárták le a szálló fölső szintjét? Kit vagy mit rejtegetnek? És persze mi lesz, ha a gyilkos ismét lesújt?




Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Bibliotheca Fummie
06/16 Szembetűnő
06/18 Kelly és Lupi olvas
06/20 MFKata Gondolatai
06/24 Zakkant olvas
06/26 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése