Anna Sheehan - Hosszú álom

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 15-én megjelent Anna Sheehan: Hosszú álom című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub kilenc bloggere egy blogturné keretében mutatja be Rose ébredését és további kalandjait!

2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Sheehan: Hosszú álom

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734827
Oldalszám:368 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Saját véleményem:

Rose 62 évnyi álom után egy fiú csókjára ébred. Eleinte képtelen felfogni, hogy több évtizedig feküdt a sztáziskapszulájában, azt pedig végképp nem tudja feldolgozni, hogy ezalatt az idő alatt rengeteget változott a világ. 

Szülei az évek során életüket vesztették, akárcsak Xavier, akihez egykoron szoros szálak fűzték. 

Egyedül maradt egy számára teljesen ismeretlen életben, ráadásul megörökölte családja egykori vállalatát. Ám fiatal kora miatt gyámszülőkhöz kerül, akik alig törődnek vele, sőt az iskolába való beilleszkedés sem megy túl sikeresen neki. A történelem órákon tanultak rendszeresen kikészítik, bármennyire szeretné, nem tudja végighallgatni mindazt a szörnyűséget, ami azalatt az idő alatt zajlott, míg ő békésen szunyókált. De Bren, a fiú, aki megtalálta, felkarolja, segíti őt. Mesél neki a Sötét Korszakról, bevezeti saját baráti társaságába, és olykor-olykor hazakíséri. 

Rose számára Bren és a rajzolás jelentik az egyetlen menedéket a múltból és jelenből egyaránt...

Bevallom, rettentően sokat gondolkoztam ezen a történeten, és bajban vagyok vele. Egyfelől régóta vártam már rá, rengeteg pozitív értékelést olvastam róla, és maga a téma is rettentően izgalmasnak tűnt, arról nem is beszélve, hogy imádom a régi mesék ilyenszerű feldolgozását. Ám eleinte nem egészen azt kaptam, amit vártam. 

Olyan érzésem van ezzel a regénnyel kapcsolatban, mintha két részből állna, és mind a kettőt más írta volna. Az első felén nagyon sokszor unatkoztam. Vontatott volt, és hemzsegett a kliséktől. Megint belecsöppentünk a tucat YA könyvek alapszituációjába: új lány, képtelen beilleszkedni, de jön a szőke és igazán jóképű herceg srác, aki felkarolja, és segít neki. És huss, a hölgyemény már el is felejti egykori szerelmét, és kábé 10 mondat után fülig beleszeret a fiúba.

Alapjáraton, ha csak ennyi hibája lett volna, elnézem, mert tényleg rengeteg könyv kezdődik így, de a nagyobb gondot a logikátlansága jelentette. Az írónő kicsit elveszett az években, és mintha összezavarodott volna. Rose szüleinek a korába nem mennék bele, mert az egy kisebb matekképlet lenne, viszont az, hogy Rose számára teljesen új dolognak számított a tűzhely, és a notescreen - ami egy egyszerű IPad - használata, valamint a "vágod?" kifejezés, egyszerűen képtelenség, tekintve, hogy 2060 körül már élt, sőt akkoriban már látott holokutyát, meg (űr)hajót is. A mormota pestisről meg nem mondok semmit.

Amikor már kezdtem elveszteni a maradék reményemet, akkor egyszer csak történt valami, amit most nem írok le, mert spoiler lenne, és az egész történet megváltozott, felpörgött, és kilépett a klisés, logikátlan mederből, és megmutatta az új arcát, amitől konkrétan majdnem leesett az állam. Igaz, hogy már előtte is, kábé a felénél, elkezdett szép lassan átalakulni a történet, és én csak azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem. Viszont az a csattanó hatalmasat ütött!

Az egyik karakterrel kapcsolatban számítottam egy bizonyos dologra, de álmomban sem gondoltam volna azt, ami végül lett. Fantasztikus lépés volt! És ez a bomba, mert valahogy úgy funkcionált, egy egész lavinát indított meg. Sorra jöttek az újabbnál újabb dolgok, és a vége egy kész adrenalin és érzelmi cunamivá vált, a legjobb értelemben. 

Utólag visszagondolva rengeteg jel és utalás volt elrejtve már a könyv első felében is, de akkor annyira jelentéktelennek tűntek, hogy fel sem figyeltem rájuk. 

Ami a karaktereket illeti, Rose-t nem igazán tudtam a szívembe zárni. Persze voltak pillanatok, amikor rettenetesen sajnáltam, mert szörnyű dolgokon esett át, és nem lehetett könnyű elviselni, de ezen kívül nem érintett meg, mint ahogyan Bran sem. Számomra ő amolyan statiszta volt. 

Viszont a Xavier jeleneteket nagyon szerettem. Ő annyira más volt, és érdekes volt látni, hogyan alakult az évek múlásával a Rose-zal való kapcsolata. A romantikus részeiknél pedig valóban azt éreztem, hogy fontosak egymásnak. És igen, hozzá kapcsolódik az egyik legszívfacsaróbb jelenet is.

A másik, és egyben legnagyobb kedvencem Otto, a kékbőrű, sárgaszemű srác volt. Az ő élete, és története annyira szomorú, és megindító. Szívesen olvastam volna még sokkal többet róla.

Maga a sztori egyébként olvasmányos, gyorsan és könnyen lehet vele haladni. A háttérvilág pedig nagyon érdekes. Örültem volna, ha egy kicsit több szó esik róla, mert abból, amennyit megtudtunk, elég futurisztikus, és mint olyan, érdekelt volna. Valamint plusz érdekesség, és újfent csak zseniális húzás a neogótikus suliépület, ami annyira kirí a hipermodern környezetből, amennyire csak lehet, de épp ez adja a különlegességét. 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, és kedvelik a disztópiát, valamint az enyhe fokú sci-fi környezetet. Önálló kötetként is megállja a helyét, de a keserédes befejezés, és az epilógus egy folytatás ígéretét is magában rejti.

Pontszám: 5/3,5-4

Kedvenc szereplő: Otto, Xavier

Kedvenc jelenet: Otto-s beszélgetések
Negatívum: logikátlanságok

Borító: 5/5

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

12/13 Könyvszeretet

12/14 MFKata gondolatai - Borítók

12/15 Fantazmo - Az írónőről

12/16 Kelly & Lupi olvas

12/17 Roni olvas

12/18 Dreamworld

12/19 Deszy könyvajánlója

12/20 Always Love a Wild Book

12/21 Nem harap a...- Interjú

On Sai - Scar

December 15-étől a Blogturné Klub még az űrbe is eljut! Ugyanis On Sai Scar című regényével kalandozhatunk bolygóról bolygóra, megismerhetjük Scart, Lucyt, Dont és Artúrt. Nem semmi út lesz, ezt megígérhetem! És egy hosszú utazásnál szükség van az elfoglaltságra is, úgyhogy egy kis rejtvénnyel is készültünk nektek, aminek a megoldása nem marad jutalom nélkül: nyerhettek két példányt a regényből, valamint öt dedikált könyvjelzőt is!

On Sai - Scar

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735282
Oldalszám: 529 oldal

Fülszöveg:

Scar körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.

Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?

Létezik egyáltalán szabad akarat?

A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?

Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

Saját véleményem:

Scar szíve évek óta hevesebben ver Artúr közelében, ám amikor a srác feleségül készül venni egy másik lányt, Scar nem bírja tovább, elszökik bolygójukról. Háta mögött hagyva egész addigi életét, felszökik egy kalózhajóra, később pedig kadétnak szegődik egy szállítóhajón, abban a reményben, hogy egyszer valóra válhatnak álmai, és navigátor lehet belőle. Ám vigyáznia kell, nehogy kimutassa a legénység előtt, az űrben dúló keresztényüldözések ellenére, hogy ő bizony hisz Istenben. És nemcsak, hogy hisz, de olykor-olykor még kommunikál is vele, ha Ő éppen beszélgetős kedvében van. 

Néhány nappal később a legénység minden tagja meghívást kap Chester trónörökös báljára, így a lány sem maradhat ki. Egy táncnak köszönhetően Scar megismerkedik - akkor még mit sem sejtve a férfi valódi kilétéről - Chesterrel, aki végül behívatja magához éjszakára...

Scarnak esze ágában sincs a trónörökösnek adni szüzességét, s egyedül Don, a szállítóhajón szolgáló elementál lép a segítségére, melyből óriási kalamajka kerekedik. Hasztalan, hisz a lány mégiscsak Chester lakosztályában köt ki. Csakhogy az események nem várt fordulatot vesznek...

A sci-fi meg én kábé olyan távolságra állunk egymástól, mint a Nap és a Plútó, de olykor-olykor mégiscsak elcsábulok, ha megfog a téma. Nem volt ez másként a Scar esetében sem. Adott volt egy igazán érdekes fülszöveg, amiben rengeteg olyan dolog felmerült, amiről elképzelésem sem volt, miként lehet megvalósítani űrdíszletek között, mert azért lássuk be, a kereszténység, valamint a hívők üldözése mégsem az a megszokott sci-fi téma (ennyit még akkor is tudok, ha vészesen kicsi az ismeretem a műfajban). Ráadásul On Sai Calderonja után még akkor is elolvastam volna, ha maga a fülszöveg és a csodaszép borító nem fogott volna meg. 

Aki viszont egy Calderonhoz hasonló regényt vár, az meg fog lepődni, ugyanis a Scar teljesen más. Persze ebben is van egy leheletnyi romantika, és humor, mégsem ez a fő csapásvonal. A téma és a hangulat is sokkalta keményebb, komolyabb, s a sci-fi része is jobban kiéleződik. 

Eleinte rengetegszer éreztem úgy, hogy a ködben tapogatózom, és a felét sem értem annak, amit olvasok, ez pedig rettentően bosszantott. (Ez nem Bea hibája, hanem az én tudatlanságomé.) Ám a hozzám hasonlóaknak, akik nem mozognak annyira jól a műfajban, azt tanácsolom, próbáljátok meg átkattintani az agyatokat, és ne azon gondolkodjatok, hogy ez mi, meg az mi, hanem menjetek tovább, és ne vegyétek fel. Eleinte én sem hittem, de a végére valóban összeáll a kép, és mindent meg fogtok érteni.

Na, de visszakanyarodva a történethez, azt kell mondanom, On Sai-nak sikerült olyan fantasztikusan beleszőni a hit, és a keresztényüldözés témáját a regénybe, mintha mi sem lenne annál természetesebb egy űrközegben (mindezt úgy, hogy nem lett sok, nem uralta az egész történetet, és nem érvelt egyik oldal mellett sem). Nagyon tetszett az a kis háttérsztori, amiben megtudhattuk, hogyan is alakult ez ki, és, hogy milyen következményei voltak az emberekre. Ezen kívül pedig zseniális volt a kereszténybázis az Astoron. Szerettem az ő életükről, szokásaikról és életmódjukról olvasni. Volt egy különleges hangulata, amitől igazán hitelessé vált.

Az egyetlen dolog, ami eleinte kevésbé tetszett, az a magyar és angol nevek keverése volt (ezt egyetlen regénynél sem szeretem, adódjon akár fordításból eredendően, akár direkt), bár a végére annyira megszoktam, hogy most már elképzelni sem tudnék mást azoknak a karaktereknek.

"A hatalom lényege a felelősség, nem az uralkodás." 

A szereplők közül sokakat megkedveltem. Scar egy nagyon színes, sokrétű személyiség, nem mellesleg pedig óriási a csaj! Becsülöm az akaraterejét, a kitartását, és a talpraesettségét. A kiképzését pedig külön élveztem, az az egyik legviccesebb rész.
Noha Scar nehezen barátkozott meg Donnal, én mégis a legelső perctől kezdve kedveltem, és ahogy haladtunk előre a történetben, úgy vált igazi nagy kedvencemmé. Don nemes szívű, képes meglátni a dolgok mögött rejlő igazságot, rettentően bölcs, igazi mentornak, tanítónak való lélek, valamint a fajtársaihoz képest lehengerlő nyitottsággal rendelkező mentál. Mindezen tulajdonságainak köszönheti, hogy ténylegesen kulcsfigurává tudott válni. A Lucy-vel való kapcsolata pedig egyszerre érdekfeszítő és rejtélyes.
De utóbbi Lucy-ről is elmondható. Akadtak pillanatok, amikor nem tudtam eldönteni, hogy ő most pozitív vagy negatív figura. És talán nem is kell így vagy úgy elkönyvelni. Lucy-ben egy kicsit mind a kettő megvan. A múltja neki sem könnyű, rengeteget kellett dolgoznia azért, hogy elismerjék, és a hatalom egy idő után vesszőparipájává vált.
Scar, Don és Lucy mellett van még jó néhány szereplő, akikről hosszan lehetne mesélni, például Miklós, Márk és a többiek, de ott van még Chester és Artúr is. A két fiú ugyan különböző jellem, de valahol mégis van egy közös pontjuk. Mind a ketten igyekeznek megfelelni a körülöttük élők elvárásainak. Amíg Chester inkább a ravaszságával, éles eszével tűnik ki, addig Artúr egy valódi szívember. Őt nem az esze, hanem az érzelmei vezérlik, ebből kifolyólag kicsit komorabb karakter. 

Lucy

Ami magát a háttérdíszletet illeti, az nagyon részletgazdag, és kidolgozott. Elképzelni sem tudom, mekkora fantázia kell egy ilyen regény megírásához, de abban egészen biztos vagyok, hogy On Sai képzeletvilága óriási, és lehengerlő. A havas környezettől kezdve, Don házikóján át az űrhajókig, és a különböző zuhanyzókig rengeteg gyönyörű, és nem mellesleg izgalmas helyszínnel találkozhatunk. De ez alól az a számos lény, állat, növény, és köpeny sem kivétel, ami megjelenik a történet folyamán. A köpenyt külön kiemelném, az valami fergeteges! Kicsit olyan, mint Aladdin Szőnyege.
Mindezek mellett pedig muszáj elmondanom, hogy bár a Scar egy sorozat első része, és ettől kicsit olyan, mint egy nagy, de izgalmas prológus, számos érdekes kérdést feszeget. Nem kifejezetten csak a kereszténységre gondolok, hanem magára az életre, ami hit és vallás nélkül is aktuális lehet mindenkinek.
A vége viszont őrülten brutális! Kérem Követelem a folytatást, de most azonnal! Amikor már azt hinné a gyanútlan olvasó, hogy On Sai elvarrja a szálakat, akkor fog egy kést, és újabbakat hasít fel, amiktől falat kaparnál, csak, hogy megtudd, mi lesz a végkifejlete...  

Összességében tehát ajánlom minden sci-fi rajongónak, valamint azoknak, akik szeretik On Sai történeteit, humorát és stílusát. Valamint szerintem érdemes akkor is megpróbálkozni vele, ha nem vagy kimondottad sci-fi rajongó, mert ez a történet jóval összetettebb, és mindenki találhat benne valamit, ami megfogja.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Scar, Don, Chester, Márk, Artúr

Kedvenc jelenet: Scar Don és Kéz által vezérelt kiképzése
Negatívum: Wor eltávolítása nekem gyors volt

Borító: 5/5

Keresztényüldözések a történelemben

A konkrét keresztényüldözések sorát Nero (uralkodásának ideje: Kr. sz. 54-68) császár indította el. Feltehetőleg ő maga gyújtotta fel Rómát, s ráfogta a keresztényekre. Ennek az üldözésnek az áldozata lett többek között maga Szent Péter is.

Az első századok keresztényüldözése Origenész szerint nem követelt olyan nagyon sok áldozatot. A római birodalom nem is az egész kereszténység ellen lépett fel, hanem az egyes vidékeken élő keresztények ellen. Az első századokban nem volt egész birodalomra kiterjedő üldözés. Mindez megváltozott a III. században.
Általános gondok jelentkeztek az egész birodalom területén. Kevés volt a rabszolga, s ennek következtében csökkent a termelés, akadozott a kereskedelem. A Germán, Perzsa betörések egyre gyakoribbá váltak. A legfontosabb feladatnak tűnt az egységet megteremteni. Ehhez viszont egy egységes ideológiára volt szükség, közös hitre, ami erősebbé teheti az országot. A császárkultusz útjában állt a kereszténység, akik között a szegények mellett egyre nagyobb számban voltak befolyásos emberek is.
Septimus Severus (193-211) a kereszténység terjedését akarta megállítani. 202-ben rendeletben tiltotta meg a kereszténységre való áttérést.
Decius (249-251) a keresztényeket tartotta az állam legfőbb ellenségeinek. Minden alattvalónak megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek. Ekkoriban sokan elbuktak, ezeket. Maga az áldozatbemutatás úgy zajlott, hogy a császár szobra előtt parázs égett, s erre tömjént kellett szórni annak jeleként, hogy istenként tisztelik. A keresztények között sokan voltak, akik így elbuktak, a tehetősebbek pénzzel kerülték el az áldozatbemutatást. Voltak, akik elmenekültek, bujdostak, és voltak szép számmal olyanok is, akik vállalták a hitükért a vértanúhalált (Mártírok), pl. Fábián pápa
Valerianus (253-260) két rendeletet is kiadott a kereszténység ellen, főleg azért, mert meggyőződése volt, hogy a birodalmat sújtó csapások okozói a keresztények, azzal, hogy megsértik az ősi isteneket. 258-ban a birodalom keleti felében vezették be azt a rendeletet, amellyel halállal sújtotta a papokat. Ebben az időben halt vértanúhalált II. Sixtus pápa, és Szent Cyprianus püspök, aki Decius féle üldözés alatt menekült, de most vállalta a halált. 

Ha érdekel titeket a téma, akkor a Péter, a kőszikla című filmet ajánlanám, ami "Szent Péternek, Jézus tanítványának fordulatokban bővelkedő életét mutatja be. A különleges történet Jézus halálától kezdődően tárja elénk Péter apostol életét, s a kereszténység történelmének legizgalmasabb időszakát: az első keresztények küzdelmeit, a keresztényüldözéseket és a krisztusi tanítások elterjedését."

Nyereményjáték

Scar világában nagyon fontos, hogy az ember frissen tartsa az agyát. Ha olyan zsenikkel van körülvéve, mint amilyen Don és Lucy, ez bizony elengedhetetlen.
Ezért most mi is egy kis rejtvénnyel készültünk nektek, hogy megtornáztassuk kicsit az agytekervényeiteket.
A rejtvényben található kérdéseken keresztül kicsit jobban megismerhetitek a regény világát, de nem kell aggódnotok! Természetesen a könyv olvasása nélkül is könnyedén kitölthetitek, nincs más dolgotok, mint elolvasni az értékeléseinket, ott meglelitek a válaszokat. Az első állomáson az első kettő, a másodikon a harmadik és a negyedik kérdést találjátok, és így tovább… Az utolsó állomásra már csak egy kérdés marad, viszont itt várjuk a megfejtést is, ami plusz két pontot ér!
Ugyanis minden egyes megoldást várunk a Rafflecopter dobozban, minden helyes megfejtéssel tovább nő az esélyetek, hogy megnyerjétek a könyvet! 

3. Kenyér is készül belőle.

4. A keresztények bolygója.

 

a Rafflecopter giveaway

Ajándék!

Minket is elkapott az ünnep szelleme, és nem elég a Blogturné Karácsony, ezúttal még egy kis meglepetéssel készültünk nektek. Méghozzá egy bannerrel, ami a Scar megjelenését hirdeti! Bizony, ezen nem találjátok meg a turné időpontját, sem bármilyen más BTK jelzést. Mert ez most nem rólunk szól.
Viszont egy kis kiegészítő játék is kapcsolódik hozzá!

Osszátok meg ezt a bannert, vigyétek ti is a hírét, hogy megjelent a könyv! Kitehetitek a blogotokon, ha van, vagy megoszthatjátok akár Facebookon is! A lényeg, hogy minél több emberhez eljusson a hír, hogy a könyv megjelent! Írhattok mellé pár kedves szót, vagy akár a blogturné linkjét is megoszthatjátok, ezt már rátok bízzuk!
A megosztás helyének linkjét osszátok meg a Rafflecopter kijelölt sorában! Plusz két pontot kaphattok vele a nyereményjátékban, azaz kettővel nő az esélyetek, hogy nyerjetek! (Ha a blogotokon teszitek ki menüsávban, akkor kérlek figyeljetek rá, hogy kint maradjon legalább a nyereményjáték végéig, mert ellenőrizni fogjuk! Ha pedig Facebookon osztjátok meg, legyen nyilvános!) 

Nézzetek be a többi állomásra

12/15 Deszy könyvajánlója - On Sai interjú
12/17 Dreamworld - Keresztényüldözések
12/19 Kristina blogja - Idézetek
12/21 Kelly & Lupi olvas
 

Blogturné Karácsony - 17. nap

Mi az a Blogturné Karácsony? 

Közeleg a karácsony… s hogy Jane Austen szavaival éljünk:

“Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam egy barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig.”

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat!
Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)
S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád!

(Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban részt vevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunkat "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is!

December 17. - Még 7 nap van karácsonyig

-   Én lefogadom, hogy ebben a szobában nagyobb a C₁₉H₂₈O₂, azaz a tesztoszteron per légköbtméter, mint az elviselhető lenne – vág közbe flegmán M.

-   Mennyit teszel rá? – kérdezi csillogó szemmel Ca.

-   Sajnálom, lehet, hogy miattam érzed így – szólal meg szégyenlősen O. – A személyes kisugárzásom teszi. Pedig most még csak önmagam vagyok. Látnotok kellett volna, amikor Dzsingisz kán voltam, vagy Zorro! – egy pillanatra elmereng, és arra a sok pudli lányra gondol, aki akkor futott utána, amikor fekete szemkendőt viselt. – De a legnagyobb sikerem kétségtelenül boszorkánymesterként volt. Csak mire kimostuk a bundámból azt a rengeteg csillámport, meg flittert…

   Ám mielőtt O folytathatná a mesélést, odakintről dörömbölő basszus hangja szűrődik be, és kerekek csikorognak, miközben lefékez egy luxusautó. Néhány másodperccel később egy sötét hajú srác jelenik meg a bejáratnál, bal kezében, a mutató- és középsőujja között dobverőket forgatva.

-   Látom már vártatok – int a tárva-nyitva felejtett ajtóra, majd behajtja maga mögött. – Hű, ez kicsit kotyog…

-   Szia, Ka! – csicsergi C. – Azt hittem, már nem jössz, előbbre vártalak.

-   Bocsi, de… melóztam.  Muszáj volt előre dolgoznom, hogy kibírjam az ünnepeket – feleli, és egy laza mozdulattal a farzsebébe csúsztatja dobverőit. – Tudod, milyen apa…

-   C, ugye ő nem az, akire gondolok? – fordul M aggodalmas képet vágva a húga felé.

   Eközben a szoba túlsó felében heves vita alakul ki, amire mindenki felfigyel, s C így sikeresen elkerüli a válaszadást.

–  Veletek meg mi történt? – kérdezi Cl Da-tól.

–  Semmi.

–  Kétlem, hogy a csaj a semmi miatt néz ki úgy, mint egy forrásban lévő teáskanna. Az ég szerelmére, füstöl! – mutat rá a nyilvánvalóra R. J bőre vörösen izzik, orrából pedig füstfelhő gomolyog fel.

–  Hozzam a poroltót? – szólal meg K kézségesen, de De elmagyarázza neki, hogy semmi szükség a készülékre. 

–   Da, komolyan, mit csináltatok, ami miatt J ilyen állapotba került? – veszi át a szót C.

–  Megakartam nézni, azt a szerencsétlen, borostyánból készült tojást a szekrény tetején, erre ez a hibbant nőszemély átváltott házi gyíkba, és elkezdett kioktatni arról, hogy hozzá ne merjek érni, és egyik percről a másikra ilyen lett.

–  Hű, C, ha előre szólsz, hogy a buli hőfoka az egekbe hágott, biztosan, jobban sietek – nevet fel Ka.

–  Hőfok? – emeli fel B az asztalról a fejét. – Valaki forrást és hőfokot mondott? – majd azzal a lendülettel visszahanyatlik az asztallapra. – A bort ne felejtsétek el felforralni! 

Nyereményjáték
 

A rafflecopter dobozba belépve máris esélyes vagy a Blogturné Klub karácsonyi mulatságának kisebb nyereményeire. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod - indulhatsz a főnyereményért, amit karácsony napján sorsolunk! Rajta hát!

(Még egyszer szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Könnyen lehet, hogy az adott szereplőt még nem is ismeritek, mert az elkövetkező egy-két hétben kezdődő blogturnéinkban lesz majd szerepük. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

Figyelem! A mai napon Ka személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway
 

Katie Alender - A rossz lányok nem halnak meg

Felkészültél rá, hogy felálljon a hátadon a szőr a félelemtől? Igen? Akkor tarts velünk A rossz lányok nem halnak meg blogturnén! Garantált borzongás vár rád! 

Kilenc nap, kilenc kísértetkastély és persze megrázó tények a könyvről! 

A turné végén megnyerheted a könyvet is, csak aztán vigyázz, bele akarsz-e vágni! Mi figyelmeztettünk!

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733738
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

Saját véleményem:
Alexis mióta elvesztette legjobb barátnőjét, megváltozott. Nincsenek barátai, zárkózott, és előszeretettel lógja el az egyes órákat. A pomponlányokat pedig úgy kerüli, mint más a tüzet. Elvégre is miattuk költözött el Beth, és Lexi is miattuk vált az iskola kirekesztett különcévé.
Menedéket és nyugalmat csak otthon, és legkedvesebb hobbijában, a fotózásban talál. Ha csak teheti, legyen az éjjel vagy nappal, előkapja gépét, hogy szebbnél szebb képeket készíthessen.
Egyik éjszaka, mint már oly sokszor azelőtt, újra kilopózik a szobájából, hogy megörökíthesse a házukat, és a borús felhőket. Közben a tizenhárom éves húga, Kasey is felbukkan. Ám Lexi egy furcsa fényre figyel fel, és rögtön betereli testvérét a házba.
Másnap Kasey a pincében kuporog, és amikor nővére rálel, arra kéri, hogy meséljen neki valamit. Alexis belefog, és saját meglepetésére, egy történet kezd kibontakozni lelki szemei előtt, és csak úgy ömlenek belőle a szavak. Ezt követően egyre több furcsaság történik körülötte. Babamániás húga szeme néha zöldre vált, nem emlékszik tetteire, a légkondi magától működik, a tűzhely bekapcsol, és a fotópapírjai is tönkremennek...

Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy el sem olvastam a fülszöveget. Egyszerűen beleszerettem a borítójába és a címébe (amiről folyamatosan a Big Girls Don't Cry jut eszembe... áh, nem Milo miatt). Tehát fogalmam sem volt, mire számítsak, ám az biztos, hogy arra, ami kisült belőle, álmomban sem gondoltam. Hozzáteszem, utólag elolvasva a fülszöveg tökéletesen összefoglalja a tartalmat.
Mindenkinek más a para mértéke, és ettől függően különbözőképpen éljük meg az egyes szituációkat, viszont az enyém finoman szólva sem verdesi a plafont, tehát egy jó tipp a hozzám hasonlóan bátraknak: Ne vágjatok bele este, szeles, esős, ködös időben, vagy, ha éppen tudjátok, hogy dolgotok van, és csak sötétedés után értek haza; a húgotokat meg küldjétek el pizsamapartizni.
Oh, és minden nyikorgó nyílászárót olajozzatok be, vigyétek ki a pattogós üvegeket, és szerezzetek be egy keresztet, fokhagymát, vagy bármit. Ha mindezzel megvagytok, akkor kézbe vehetitek a könyvet. Persze, ha valaki horrorfilmeken nőtt fel, vagy jól tűri az ilyesmit, akkor lehet, hogy neki ez meg sem fog kottyanni, de erről sajnos nem tudok nyilatkozni. 
Az viszont biztos, hogy a rettegős hangulathoz minden adott. Régi, ódivatú ház, nagy telekkel és hatalmas tölgyfával. Önmaguktól működő berendezési tárgyak, suttogó hangok, különféle szagok, hőmérséklet különbségek, és babák.
Lexi húga, Kasey megrögzött babagyűjtő. Imádja őket, és olyannyira félti őket az emberektől, hogy senkit nem enged a szobájába, nehogy véletlenül megsérüljenek a porcelánfigurák. Ám vele kapcsolatban nem ez az egyetlen furcsaság. Tizenhárom éves létére rettentően zárkózott, nem igazán vannak barátnői. Minden házit az utolsó utáni pillanatra hagy. Aztán később még ennél is sokkal furcsább lesz.
Erről nem mondanék semmi konkrétumot, mert nem szeretnék semmit előre lelőni, de az tuti, hogy az írónőnek sikerült elérnie, hogy frászt kapjak a kiscsajtól, és soha nem tudtam eligazodni rajta. Vele kapcsolatban a legmegfelelőbb szó talán a hátborzongató.
Ami Alexist illeti, ő számomra annak ellenére, hogy a suliban furcsán néztek rá, és különcnek vélték, abszolút egy átlagos lány volt. Nem lett a kedvencem, de nem is utáltam. Viszont imádtam a haját! Meg a kedvenc hobbiját. Én magam is szeretem a fotózást, és különösen tetszett, hogy egyszer-egyszer bővebb betekintést nyerhettünk abba, miként készít el egy képet. Nem főként a kattintást megelőző pillanatra gondolok, sokkal inkább az előhívásra, ahogyan egy tekercsből papírkép válik.
Alexis révén a szerelmi szál is felüti a fejét, pedig teljes mértékben kihagyható lett volna. Ez a történet anélkül is megállná a helyét, hogy mindenféle párkapcsolati bonyodalom vegyülne bele.
Szerencsére Carter nem sokszor volt jelen, csak néha-néha. Én személy szerint jobban értékeltem volna, ha nem egy hirtelen kialakuló, és rengeteg klisét felvonultató szerelemről lett volna szó, hanem egy már régebb óta folyamatban lévőről. Carter maga volt a kliséhalmaz. A háttértörténete pedig teljesen érthetetlenül lett megkapirgálva... Történet szempontjából semmi lényege nem volt.
Mondjuk ez igaz még egy-két másik dologra is.
Katie felpiszkált bizonyos dolgokat, majd nyitva hagyta őket. Például soha nem tudtuk meg, mit vitt magával Megan a táskájában, amikor Alexisékhez ment, mint ahogyan azt sem, miért is vonzódott már kiskorától fogva ehhez a világhoz. Vagy, hogy a könyvtáros és a szomszédnéni miért reagált úgy, ahogy. Meglehet, hogy ezek apróságok, és nincs sok jelentőségük, de az én fantáziámat mégiscsak piszkálják...
A főszál viszont rettentően tetszett. Nem emlékszem, hogy olvastam-e volna hasonlóról a YA műfajon belül. Egyszerre volt nagyon valóságos, és paranormális. Akik hisznek hasonló dolgokban biztos másként fogják megélni, mint azok, akik nem.Ráadásul az írásmód is nagyon jó, olvastatja magát, és gyorsan lehet vele haladni. A különféle háttérelemek, helyek, tárgyak pedig rengetek pluszt adnak hozzá

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretnek borzongani, vágynak valami izgalmasra; szeretik a rejtélyeket, és a horrorfilmekbe illő hangulatot. Valamint a paranormális lényekért, főként szellemekért rajongóknak is igazi csemege lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Megan, Lexi

Kedvenc jelenet: fotóelőhívás, Shara sztorija

Negatívum: Carter és Lydia

Borító: 5/5

Kísértetházak

Glamis kastély

 

A skóciai Angus tartományban álló Glamis kastély Nagy-Britannia talán legismertebb kísértetkastélya. Itt nevelkedett II. Erzsébet édesanyja is.
A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából. A glamisi szellemjárásban hívők rendszerint azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a vár három bibliai elnevezésű helyi falu, Jericho, Zoar és Pandanaram háromszögében fekszik.
A hagyomány szerint 1034-ben a skót lázadók itt, azaz az erődítmény elődjében gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek vérnyomai állítólag a mai napig látszanak a tett színhelyén. A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték. Az igazi balsors azonban a 17. században sújtott le Glamisre, az akkori gróf, Patrick személyében, aki állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló. Nyomoréknak született gyermekét pedig a helyiek szerint befalaztatta egy szobába. Ez az úgynevezett szörny talán a legismertebb Glamis minden hazajáró lelke közül.

Sanford Orcas kúria

Angliában található a Sanford Orcas Manor, melyet az 1530-as években építettek A szorgalmas szellemvadászok feljegyzései szerint összesen 14 különböző hazajáró lélek kísérti a kúriát: a legrémísztőbb közülük egy több mint két méter magas lakáj szelleme, aki elsősorban fiatal lányokat ijesztett halálra, bár az utóbbi évtizedekben már csak kevés alkalommal látták. Hasonlóan kellemetlen figuraként emlékeznek arra a papnak kinéző alakra, aki rendszerint éjszaka ébresztette fel a Sanford Orcasban alvókat, és mindenáron egy fekete csuklyát igyekezett az arcukra teríteni.

Predjama kastély

A különleges szlovén kastély azzal került be a köztudatba, hogy igen látványos, köszönhetően annak, hogy egy barlang szájába épült. 

Az 1200-as években felállított, majd több mind hétszáz éves története során többször is újjáépített épület állítólag a kísértetek kedvenc tartózkodási helyei közé tartozik.





Whaley-ház

A San Diegóban található házról az 1960-as években az amerikai kormány hivatalosan állította, hogy kísértetek lakják. Egyik legismertebb szelleme Yankee Jim Robinson, akit itt akasztottak fel 1852-ben. A ház későbbi tulajdonosa, James Whaley és felesége is itt kísért, a látogatók gyakran érzik jellegzetes szivarjuk és parfümük illatát. Mindemellett többen is látni vélte egy fiatal lányt korabeli, hosszú ruhában.

A londoni Tower

A 11. századból származó erődítmény a századok során leginkább politikai börtönként, valamint Anglia leghíresebb kivégzéseinek helyszíneként híresült el. A helyi mondák szerint máig itt kísért Thomas Beckett, Sir Walter Raleigh, illetve Lady Jane Grey, nem utolsósorban pedig az 1536-ban kivégzett, Boleyn Anna levágott fejű kísértetét is többen látni vélték már. Testét úgy helyezték végső nyugalomba, hogy levágott fejét a hóna alá rakták. 

A fehér ruhába öltözött boldogtalan sorsú Annát, hol fejetlenül, hol teljes valójában látni vélik, ahogyan a Tower körül kísért, a foglárok kíséretében.

Kivégzésének évfordulóján egy fejetlen kocsis hajtotta hintóban jár vissza. Anna egyenes háttal ül a szellemhintójában, fejét ölében tartja. A boldog emlékektől vezérelve látták kísérteni Heverben, ahol felnőtt. Ugyanakkor Norfolkban is többször látták, a Blickling Hallban.

Anna a leggyakrabban felbukkanó szellemek egyike. Kivégzése óta 120 helyszínen, több mint, 30 ezerszer látták, amint keresi kegyetlen férjét.

 

Nyereményjáték

Járjunk végig kísértetjárta házakat! Kitaláljátok, hogy melyik kísértetház van a képen? Segítségképpen elrejtettük a betűket a blogbejegyzésekben. A lenti rafflecopter dobozba írjátok be minden állomáson a szellemjárta hely nevét, és máris nagyobb eséllyel indultok a nyereményjátékon!

 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

12/10 Deszy könyvajánlója - Q&A az írónővel

12/11 Insane Life - Szellemek

12/12 Nem harap a...

12/13 Always Love a Wild Book

12/14 Roni olvas - Hangulatfokozó dalok

12/15 Kelly & Lupi olvas - Dreamcast

12/16 Dreamworld - Kísértetházak

12/17 Könyvszeretet - Alexis sötétszobája

12/18 MFKata gondolatai - Trailer

Jessica Park - Flat-Out Love

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 13-án megjelent Jessica Park: Szeretni bolondulásig című könyve, mely a kiadó Rubin pöttyös sorozatának első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Julie és Matt kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735428
Oldalszám: 382 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszövegek:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Saját véleményem:

Julie Seagle éppen csak megérkezik Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Ám a lakásról, amit neten néztek ki, és foglalóztak le édesanyjával, kiderül, hogy átverés volt, és nem is létezik. 

Anyja régi, egyetemi barátnőjének köszönhetően végül ugyan sikerül hol meghúznia magát, beköltözik a Watkins családhoz, de az már a legelső pillanatban nyilvánvalóvá válik számára, hogy a családtagok nem teljesen átlagosak. 

Matt, a középső testvér idétlenebbnél idétlenebb feliratú pólókban jár, mindene a fizika, a matematika, és valósággal összenőtt a számítógépével. Soha nem mozdul ki otthonról, ehelyett inkább úgy viselkedik, mintha ő lenne Celeste anyja és apja egy személyben. 

A szülők szinte folyamatosan házon kívül vannak, nem törődnek a gyerekeikkel, pedig a tizenhárom éves Celeste szemmel láthatóan segítségre szorulna. Kora ellenére folyamatosan egy kartonfigurát cipel magával, és úgy kezeli, mintha az egy élő személy lenne. Ráadásul a család többi tagja is úgy tekint Fotó Finnre, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy a legidősebb testvér életnagyságú másával étkeznek, autóznak, vagy éppen beszélgetnek.

Julie hirtelen ötlettől vezérelve bejelöli a Facebookon az igazi Finnt, aki éppen önkéntesként beutazza a világot, és beszélgetésbe elegyednek, egyre közelebb kerülve egymáshoz...

Nagyon szeretem a New Adult történeteket, így nem is volt kérdés, hogy nekem ezt a regényt (is) olvasnom kell. Szerencsére nem is csalódtam benne. Igaz, másabb volt, mint az eddigiek, amik a kezembe kerültek, de a szó legjobb értelmében. 

Biztos sokan vannak úgy, hogy nem kedvelik annyira az erotikusabb hangvételű könyveket, ami azért a legtöbb NA-ra jellemző, és nehéz olyat találni, ami ezt mellőzné; de akkor számukra az a jó hírem, hogy a Flat-Out Love-ot nekik találták ki. Nem kellett ide lepedőakrobatika ahhoz, hogy igényes, perzselő és szívet tépő legyen. Ehelyett ott vannak a különféle családi problémák, valamint az ilyen korú fiatalok életében legnépszerűbb téma/gond: a szerelem.

A Watkins család nem egyszerű eset. Ez már a legelső percben világossá válik Julie, és az olvasó számára egyaránt.

Eleinte kicsit úgy éreztem magam, mintha teljesen idióta lennék. Olyan szavak repkedtek, amikről azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Aztán rájöttem, hogy nem is kell nekem ezeket megérteni, elég, ha sikerül kiolvasnom őket.

De viccet félretéve, jól láthatóan megbomlott a családi egység, felcserélődtek a szerepek, és az értékrendek. 

Az egyik legérdekesebb tagja a családnak Celeste volt. A korához képest egyszerre volt érett és visszamaradott. Hihetetlenül okos, eszes kiscsaj létére burkot vont maga köré, és nem engedett át rajta senkit, Fotó Finnen és Matten kívül. Aztán amikor megjelent Julie, elkezdett lassan kinyílni. 

Julie-nak köszönhetően egyre több olyan dolgot tapasztalhatott meg, amit a korabeliek, és szerintem roppant érdekes volt az, ahogyan az olyan egyszerű, és mások számára hétköznapi dolgokra reagált, mint a lakkozás, vagy a vásárlás. És az egyik leggyönyörűbb metaforának tartom a zsanéros megoldást. A zsanérok számának növekedésével mérni lehetett, hogy éppen hol tart a hétköznapiság felé vezető úton.

De ugyanennyire tetszett Matt gondoskodása is. Minden terhet magára vállalt, és a saját igényeit, szórakozását, és valóját háttérbe szorítva, a családjának szentelte az életét. Ugyanakkor rettentően vicces figura volt. A Julie-val való szópárbajait nagyon szerettem, igazán szórakoztatóak voltak. A pólóiról nem is beszélve...

Maga Julie is érdekes karakter. Egyrészt valamilyen szinten az ő szemén keresztül láthatjuk a Watkins famíliát, ami azért is különleges, mert pszichológiát tanul. Másrészt a saját családi háttere sem mondható éppenséggel makulátlannak. Elvált szülők gyerekeként, apa nélkül nőtt fel. Barátai pedig nem igazán értették meg a tanulás iránti szenvedélyét. Nem arról van szó, hogy stréber, egyszerűen csak szeretne fejlődni, és továbbtanulni. Celeste-ékhez kerülve pedig végre úgy érezheti, hogy neki is van családja. 

Ami Finn az Istent illeti... hát ő megszínesítette a lapokat. A levelei hol aranyosak, hol viccesek voltak. A Julie-val kialakuló egyre szorosabb kapcsolata egyértelműen bizonyítja, hogy egy ember belsőtulajdonságai mennyire fontosak. 

A cselekményszál csattanóját ugyan a történet negyedénél kitaláltam, de nem sikerült rájönnöm, hogy Jessica direkt úgy intézte, hogy rájöjjön az olvasó, vagy ez véletlen volt. Akármelyik is legyen, az biztos, akár kitalálja az ember, akár nem, mindenképp érdekes. Ha rájössz, akkor minden tett, és mondat egészen más értelmet nyer, ha pedig nem, akkor a végén nézel nagyot. 

Amit viszont hiányoltam, az a karakterek személyiségében beállt változások közti átmenet. Rendszerint, ha erről volt szó, ugrottunk egyet az időben, és már minden megtörtént, átalakult, és új tulajdonságokkal felvértezve találkoztunk újra a szereplőkkel. Ha ezt egy kicsit jobban kifejtette volna az írónő, akkor minden tökéletes lenne. Ám ezt bőségesen kárpótolja a rengeteg aranyos, vicces, vagy éppen szívszorító pillanat. 

Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a NA regényeket, vágyik egy kis kikapcsolódásra, és szereti a hétköznapi történeteket. Mindenképpen fontos szempont, hogy a Flat-Out Love nem egy cukorszirupos romantikus történet, így azok is bátran olvashatják, akik ódzkodnak ettől. Ráadásul önálló kötet!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Matt, Celeste, Fotó Finn

Kedvenc jelenet: liftes
Negatívum: 1-2 ugrás a történetben

Borító: 5/5

Dreamcast

Ha a Flat-Out Love-ból film készülne, és rajtam múlna a szereplőválogatás, akkor Julie szerepére Evan Rachel Woodot választanám, mert arcra rettentően hasonlít ahhoz a lányhoz, akit én elképzeltem.
Matt karaktere már nehezebb feladat. Sokáig gondolkoztam, hogy ki testesíthetné meg az okos, kocka, ámde helyes Watkins tesót, és végül Hunter Parrish-nél maradtam.
Celeste esetében könnyebb volt dönteni, a nyertes pedig Az éhezők viadala Primje, azaz eredeti nevén, Willow Shields.
És mivel film nem készülhet úgy, hogy legalább egyszer ne merülne fel a neve, karakterazonosságtól függetlenül, ezért én sem szakítanám meg a hagyományokat, így a szerencsés színész Finn szerepére nem más, mint *dobpergés* Alex Pettyfer!

Nagyobb méretért kattintsatok a képre!

 

 Nyereményjáték

 

a Rafflecopter giveaway

 

Nézzetek be a többi állomásra

12/13 MFKata gondolatai - Kedvcsináló idézetek

12/14 Insane Life - Pólók

12/15 Dreamworld - Dreamcast

12/16 Kristina blogja

12/17 Angelika blogja - Playlist

12/18 Roni olvas - Kávéreceptek
12/19 Kelly & Lupi olvas - Flat Finn
12/20 Deszy könyvajánlója - Flat-Out Matt

Jennifer L. Armentrout - Ónix

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 11-én megjelent Jennifer L. Armentrout: Ónix című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Daemon és Katy újabb kalandjait!

2013. december 11-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633736319
Oldalszám:472 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Saját véleményem:
Miután Daemon meggyógyította Katy-t, különleges kötelék alakult ki köztük, melynek következtében, többek között megérzik a másik közelségét. Csakhogy a gyógyításnak köszönhetően a lány úgy fénylik a luxenek és az arumok számára, mint egy jelzőlámpa. Így Daemon kénytelen folyamatosan szemmel tartani őt, és segíteni, hogy minél előbb eltűnjön róla a nyom. Ám egy napon, Katy kezd rosszul lenni, belázasodik, kórházba kerül, és jó néhány napig magához sem tér. Utána viszont úgy érzi, mintha kicserélték volna.
Furcsa dolgok kezdenek történni a közelében, olyasfélék, melyek a legminimálisabb mértékben sem nevezhetőek hétköznapinak. És ekkor, mintegy mentőövként, megérkezik a suliba az új srác, Blake, aki egyre közelebb kerül a lányhoz, és talán az egyetlen kiutat jelenti számára a sok természetfeletti között. S emiatt Katy egyre több időt tölt vele. De Daemon sem adja fel, folyamatosan felbukkan a lány közelében, legyen az bárhol, randin, étteremben, vagy egyszerűen csak otthon.
Azonban időközben megérkeznek a védelmisek is, akiknek feltűnt az a szokatlanul nagy erőkitörés, amit a mezőn történtek okoztak...

Az Obszidián után már hihetetlenül vártam a folytatást, és nem csak azért, hogy megtudjam, miként alakul tovább a szereplők élete, hanem azért is, mert valamennyien becsempészték magukat a szívembe. Daemon, Katy, Dee, Lesa, és a többiek.
Mint ahogyan az első rész is, úgy a folytatás is rendkívül perzselő, megnevettető, és sokkal, de sokkal izgalmasabb. Igaz, hogy eleinte inkább a mezőn történtek utóhatásán, és a különböző karakterek közti viszonyok kialakulásán van a hangsúly, de a történet második felében olyan szinten beindulnak az események, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét.
Nekem személy szerint igazán tetszik az a fordulat, ami Katy-vel történik, és abszolút nem számítottam rá. Ráadásul Jennifer remekül felépítette ezt a szálat. Élvezet volt olvasni, miként fejlődik Katy, illetve, hogy hogyan is kezeli ezeket a dolgokat.
Ami viszont nem tetszik az a Katy viselkedésében beállt fordulat. Míg az első részben imádtam a csajt, mert talpraesett volt, okos, bátor és vicces, addig itt rengetegszer viszketett a kezem egy ásó után. Oké, megértem, hogy azok után, ahogy az ebédlőben bánt vele Daemon nem adja könnyen magát - és ezt értékelem is -, de néha mintha ő maga sem tudná, hogy mit akar, és ebből kifolyólag párszor úgy éreztem, mintha kicsit átmentünk volna szappanoperába. Ráadásul rengeteget káromkodik. Aki szokta olvasni a kritikáimat, az tudhatja, hogy én ezen nem szoktam fennakadni, mert a való életben sem beszél mindig mindenki szépen, aranyosan, de ez olykor nekem is sok volt. Viszont hála az égnek, a vége fele összekapta magát. Igen, csinált hülyeségeket, és olyan lett, mint a többi hősnő, akinek, ha azt mondják, maradj a kocsiban, tuti, nem marad ott, de látom benne azt a kattant Katy-t, aki annyira kedvelek. Remélem, visszajön.
Szerencsére van nekünk egy Daemonünk, aki történjen bármi, képes velünk elfeledtetni. A személyisége továbbra is nagyon sziporkázó, és... szexi. *fülig bele van esve*
A mostani részben jóval több réteget megismerhetünk a mi helyes, zöldszemű idegenünkből. Egy kicsit beleláthatunk a lelkébe, és a szívébe. Megérthetjük őt, és a családjához, szeretteihez fűződő viszonyát, érzéseit. Ugyanakkor önmaga marad. Nem veszik el a seggfej, beszólogatós, incselkedős, vicces énje sem. És Katy meg közte továbbra is nagyon sistereg a levegő. Bámulatos az a kémia, ami kettejük között van, még akkor is, ha csak beszélgetnek, vagy tollal bökdösődnek.
Rengeteg nagyon szép, megható, vagy éppen vicces jelenetük van. De a legnagyobb kedvencem az mégis a hálaadás. Abban úgy éreztem, minden benne van *és a fenébe is, én is akarok egy ilyen hálaadást!*.
Ami Dee-t illeti, ő sajnos most a háttérben maradt. Sajnálom, mert imádom őt, de ugyanakkor meg is értem. Ez most így volt jó, és így kellett lennie. Annyit viszont megjegyeznék, hogy Adammel nagyon cukik voltak.

A fordulatok, és a csattanók ugyan a legtöbb esetben már jóval előbb kitalálhatóak - azért van ami nem -, de ettől függetlenül a történet nem veszít semmit az izgalmából. Ugyanis, mint már említettem, a regény második fele felér egy kisebb adrenalinbombával. Egyik esemény, akció követi a másikat, amin az olvasó tövig rághatja a körmeit izgalmában.
Ráadásul a vége az kegyetlenül gyilkos, szóval arra készüljetek fel, hogy falat fogtok kaparni a folytatásért. Legalábbis én jelenleg a fél életemet adnám a harmadik és negyedik részért, hogy megtudjam, miként alakul tovább a szereplők élete. Bár hozzáteszem, rettegek is tőle. 
Egy pillanatra muszáj még visszatérnem Katy-re, és az ő hobbijára, amit szerintem mindannyian imádunk, mert ettől vált igazán olyanná, mint mi magunk. Ez pedig nem más, mint a könyvek iránti szeretete, valamint a blogolás. Hála az égnek, ez mostanra is megmaradt, sőt! A vlogolós rész halálos!

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki olvasta az első rész. Illetve azoknak, akik még nem, mert nagyon jó kis sorozat ez. Tele szórakozással és eseménydús cselekményszállal. Na meg egy (?) hihetetlenül vonzó, pimasz Daemonnel. Nem érdemes kihagyni a vele való ismertséget!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Daemon

Kedvenc jelenet: hálaadás
Negatívum: néhány szappanoperás húzás

Borító: 5/5

 

Kedvcsináló idézetek

"Sejtettem, mi a ,,nagyszerű ötlete". Én. Meg ő. Meg a testmozgás, egymással."

"- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani. 

- Persze.

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.

- Akkor gyere és vedd el!

Gyere és vedd... Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földönkívüli aprószentek..."

"- Kínos lenne, ha valaki meglátna, és azt hinné, hogy tudsz olvasni?

- Ápolnom kell a hírnevemet!"

"- Lefogadom, hogy újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul...

- Nahát. Tudod még fokozni? - vágtam közbe lángoló arccal.

- Mondjuk, ellenállhatatlanul?

- Csodálom, hogy ilyen gazdag a szókincsed - morogtam a szememet forgatva.

- Cica, ne zavarj össze! Visszatérve a fogadásra: újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul és ellenállhatatlanul szerelmes vagy belém. 

Annyira megdöbbentem, hogy még nevetni sem bírtam.

- És rólam álmodsz. - Eleresztett, karba tette a kezét és felvonta a szemöldökét. - Lefogadom, hogy beismered. Talán még a füzetedet is megmutatod, amiben körberajzoltad a nevemet szívecskékkel."

"Anyu utálta, hogy mindenhol könyvek vannak. Pedig igazából nem voltak mindenhol. Csak ahol én is voltam, például a kanapén, a fotelben, a konyhapulton, a mosókonyhában, a fürdőszobában."

"A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."

"- Nem is tudtam, hogy kedveled a klasszikusokat.

Lusta, öntelt mosollyal válaszolt, és megesküdtem volna, hogy megpróbált még közelebb férkőzni. Összeért a lábunk, a válla a karomat súrolta.

- Hát, általában a képeskönyveket szeretem, amikben rövid mondatok vannak, de néha megpróbálkozom valami mással is.

Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam.

- Hadd találgassak: a kedvenc képeskönyved a kifestő?

- Sosem maradok a vonalon belül - kacsintott."

"- (...) Az emlékek, még a keserédesek is, jobbak, mint semmit sem tudni, nem?"

"- Mi van már? Csak így besétálsz mások házába?

- És kihallgatom, ahogy a lányok pillanatok alatt hazavágnak egy dalt? Igen, ez régi szokásom. Mellesleg többször kopogtam, de aztán meghallottam, hogy... énekelsz, az ajtó meg nem volt bezárva. - Vállat vont. - Úgyhogy beengedtem magam.

- Látom - morogtam, és fintorogva talpra kecmeregtem. - Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.

- Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. - Rám mosolygott. - Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?"

"Daemon még ugyanabban a pillanatban a szoba másik végében jelent meg, körbevette a ragyogó, vöröses fehér fény. Felemelte Andrew-t, és úgy vágta a falhoz, hogy a képkeretek megzördültek.

- Daemon!- sikoltottam talpra ugorva, de Mr. Garrison is rákiáltott. Ash felpattant ültéből.

- Mit csinálsz?

Dee sóhajtott, és maga elé vette a zacskót.

- Kezdődik a műsor. Kértek kukoricát?"

"A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani, és rombolni is."

"- Húha!  Titkolózó népség, nem?

- Lehet, hogy egy kis unga-bungát akarnak.

Lesújtó pillantást vetettem rá.

- Fúj.

- Egyáltalán nem az én zsánerem - vigyorgott vissza. A pillantása az ajkamra esett, és a forróságtól megremegtem. - De most nekem is az jár a fejemben.

Alig kaptam levegőt.

- Disznó!

- Inkább béka. Csókolj meg, és...

- Ne folytasd!"

"- Szeretlek.

A szeme elsötétült, és úgy csókolt meg, hogy a pokolba kívántam az egész csináljuk-jól-dolgot.

- Csak erre van szükségem.

- Erre az egy szóra?

- Mindig erre."

 Nyereményjáték

Mi csilloghatna szebben, mint Daemon csodás zöld szeme? Hát a lányok legjobb barátja… a drágakő! Az Ónix blogtunéban résztvevő blogokon mindenhol elrejtettünk egy drágakövet, amelyet ha felismertek, be kell írnotok az adott napi Rafflecopter sorba és már részt is vesztek a nyereményjátékon, amelyben 3 példányt sorsolunk ki a könyvből, a zöld szemű idegen főszereplésével!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

12/11 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

12/12 MFKata gondolatai

12/13 Angelika blogja - Playlist

12/14 Kristina blogja

12/15 Nem harap a... - Interjú

12/16 Deszy könyvajánlója

12/17 Insane Life - Fanart

12/18 Kelly & Lupi olvas - Pepe