Amanda Hocking - A vér szava

Amanda Hocking: My Blood Approves - A vér szava

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455853
Oldalszám: 296 oldal

Fülszöveg:

A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek… Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat…

Saját véleményem:

Alice

A történet elején Alice és a barátnője már a sokadik szórakozóhely előtt rostokol, mert hiába van hamis személyi igazolványuk, mégsem engedik be őket sehová. Főhősnőnk azonban már nagyon fáradt, ezért szeretne hazamenni, így hát Jane végül beadja a derekát, de, hogy pénzt spóroljanak, gyalog indulnak el. Ám ez, mint be is igazolódik, nem a legjobb ötlet volt a részükről, mert néhány férfi megtámadja őket. A lányok egy parkolóházba menekülnek, és amikor Alice már azt hiszi, hogy vége, meg fog halni, megjelenik egy helyes, rejtélyes idegen, és megmenti őket, majd egy kisebb kitérővel a kávézóba, hazaviszi a lányokat.

Ezek után igen egyszerűen össze lehetne foglalni a történet további részét, mert gyakorlatilag ugyanaz ismétlődik közel 300 oldalon; mintha az olvasó beszállt volna egy mókuskerékbe…

Alice felkel, sms-ezik Jackkel, utána késő délután/este elmegy vele valahová, majd hajnalban hazamegy – mert hát, mi is lehetne annál természetesebb, minthogy egy 17 éves lány, minden egyes nap hajnalban mászik haza. A legnagyobb változást ebben a ringlispílben, pedig az jelenti, hogy miután Alice felkelt, és letudták a napi, szokásos sms-eiket Jackkel, már nem valahová megy vele, hanem a srác házába! Sőt itt az egész cselekménysorozat kiegészül azzal, hogy miután megérkeznek, Mattie, a kutya, Jack nyakába ugrik, össze-vissza nyalja, majd a fiú vakargatja a hasát. (Ennél nagyobb fordulatra ne számítsatok!)

Eleinte nagyon bíztam benne, hogy a klisés kezdés, és a párbeszédek ugyanolyan végződése (– mondta/m, – kérdezte/m) ellenére, jobb lesz a sztori, mert rengetegen dicsérték a környezetemben. Még az sem zavart, hogy Alice barátnője – noha ez a titulus kissé túlzás – olyannyira irritáló volt, hogy szívem szerint leütöttem volna egy lapáttal, mert tudjuk, hogy manapság sajnos minden hősnő mellé jár egy idióta barát.

A dolog ott kezdett gyanús lenni, amikor Jack, az ultrahelyes húszas évei közepén járó fiú rózsaszín pólóban feszített, merthogy szerinte az a férfi, aki rózsaszínt visel – hát én ezzel vitatkoznék…

És innentől kezdve szinte folyamatosan jöttek az értelmetlenebbnél értelmetlenebb részek, én meg sírva fogtam a fejem, hogy ez ennél már nem lehet rosszabb, de mindig be kellett látnom, hogy de, lehet.

Mae

Alice a világegyetem legostobább főszereplője, aki állandó jelleggel ellentmond önmagának Egyik pillanatban azt állítja, hogy ő nem az a bulizós fajta, nem szeret kimaradozni, majd néhány oldallal később ezt megcáfolja. És még rengeteg ilyen dolgot tudnék kiemelni vele és másokkal kapcsolatban, de inkább összeszedtem a legbosszantóbb észrevételeimet a regénnyel kapcsolatban:

–  Alice meghívja magukhoz Jacket, hogy bemutassa az anyukájának, és ekkor Jack azt mondja, oké, ott lesz másnap este 8 órára, VACSORÁRA. Erre a következő napon nem elég, hogy 1 órával előbb beállít, de még lazán ki is jelenti, hogy ő nem éhes, mert azt hitte, hogy Alice-ék már ettek, ezért ő is megvacsorázott otthon. – Drága Jack, hát nem te mondtad pár oldallal előbb, hogy vacsorázni mész?

–  Úgy általában a szereplők nem köszönnek, mutatkoznak be, ha a másik családjával találkoznak. – Szerintem ez totális taplóság, legalábbis engem anyukám arra nevelt, ha valakivel találkozom, akkor illik köszönni és bemutatkozni…

–  Az írónő és Alice, állandóan azt bizonygatja, hogy a lány anyukája rendes nő, pusztán sokat dolgozik. Ezzel szemben Alice anyja egy alkoholista, szerencsejátékos, akit a legkevésbé sem érdekelnek a gyerekei, és igyekszik a lehető legkevesebb időt eltölteni a társaságukban.

–  A negyed könyv márkákból, együttesekből, dalcímekből áll.

–  Alice körbelövi az összes lényt, a vérfarkastól kezdve… sőt még az egyszarvú is megfordul a fejében, de a vámpír, az nem.

–  Alice-t első éjjel hazaviszi Jack, majd később a csaj kérdőre vonja, hogy honnan tudta, hol lakik. Jack erre elmondja, hogy a kocsiban lévő barátnőjétől, akit előtte vitt haza, de Alice számára ez totálisan hihetetlen, hisz a barátnője miért mondaná meg, hogy hol lakik ő? – Drága Alice, talán azért, hogy az a szerencsétlen fickó hazavihessen, ha már te alszol? Á, nem, igazad van, ebben cseppnyi logika sem lenne.

Jack

–  Alice és a többiek szerint az totálisan normális dolog, hogy Peter torkon ragadja és megfojtja, sőt, még Jack a hibás, hogy meg merte menteni a csajt…. plusz Alice inkább füllent Peternek, hogy nem fájt neki, meg jól van, mert hát nehogy már megbántsuk szegény, pszichopata vámpírunkat. – Én ebben azt látom, hogy egy bántalmazott nő inkább hallgasson, és tűrje el a dolgot, ami az én nézeteim szerint, ugyancsak nem követendő példa.

–  Alice valami tárgyként funkcionál, akinek nem lehetnek saját döntései, mert hát ő bizony Peteré, akivel kábé az egész könyv alatt összesen beszélt 10 percet… ezért hát tök logikus, hogy Peter dönthet a sorsa felett, sőt az élete felett is. Ergo Alice nem lehet mással, amíg Peter igényt tart rá (ez szó szerint is benne van a könyvben).

–  És végül a legalja, ami szerintem szánalmas, lévén, hogy az írónő a Twilightról koppintotta a sztorit, az a mondat, amiben megjegyzi a mai trendi, szexi, csillogó vámpírokat… – Drága Amanda, legalább ne harapj abba a kézbe, amiből eszel, vagy amelyiknek a munkájából alakult farvízen evezel.

Twiligt és Vámpírnaplók hasonlóságok:

–  Főzés közben Alice (Elena) megvágja az ujját, Jack (Stefan) feszült lesz tőle

–  Vámpírjaink a pincében lévő hűtőben tárolják a vért. – Ismerős? Nem véletlenül.

–  Mae, Jack sógornője, 3 Twilight karakterből lett összegyúrva (Alice, Esme, Rosalie)

–  Alice, kísértetiesen hasonló bemutatása Jack családjának

–  Mae főzőcskézése Alicenek

–  Mae ragaszkodása emberi múltjához és a babakérdéshez (Rosalie Cullen)

–  Csak Alicere nem hat Jack vonzereje, ezért figyel fel rá a srác

–  Vámpírcsaládunk itt is úgy úszkál a pénzben, mint Dagobert bácsi, és a luxusautókat, sportkocsikat sem vetik meg.

–  Jack milyen autóval rendelkezik? – Ha a Jeepre tippeltél, nyertél!

–  Ezra = Carlisle Cullen

  

Pozitívumok:

–  Mattie, a kutya

–  Mae sztorija

Pontszám: 5/1

Kedvenc szereplő: Mattie

Kedvenc jelenet: Mae története

Negatívum: hosszú lenne felsorolni...

Borító: 5/3 - mert se a magyarnak, se az eredetinek nincs köze a történethez