A Blogturné Klub ezúttal egy olyan regényfolyam bevezető kötetét veszi
górcső alá, amelyet a világ 24 országában a legjobb ifjúsági és fantasy
kiadók adnak ki, s melynek első része a megjelenést követően azonnal a
sikerlisták élén landolt.
Reméljük, a történet Nektek is hamarosan elnyeri majd a tetszéseteket, hiszen október 28-án, az Athenaeum Kiadó jóvoltában Magyarországon is megjelenik a regény!
Kedvcsinálónak látogassatok el a turné 6 állomására, olvassátok el a véleményeket, tudjatok meg minél több érdekességet a könyvről, a karakterekről, a helyszínekről, és végső soron: játsszatok Velünk és nyerjétek meg a 2 Csontszüret egyikét!
Reméljük, a történet Nektek is hamarosan elnyeri majd a tetszéseteket, hiszen október 28-án, az Athenaeum Kiadó jóvoltában Magyarországon is megjelenik a regény!
Kedvcsinálónak látogassatok el a turné 6 állomására, olvassátok el a véleményeket, tudjatok meg minél több érdekességet a könyvről, a karakterekről, a helyszínekről, és végső soron: játsszatok Velünk és nyerjétek meg a 2 Csontszüret egyikét!
Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632932873
Oldalszám: 528 oldal
Fordító: Juhász Viktor
Fülszöveg:
2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány,
aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások
helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri
mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk,
összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és
gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan
következményekkel.
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és felfedni a titkát...
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és felfedni a titkát...
Saját véleményem:
Paige a különleges képességekkel rendelkező Hét Pecsét szervezet egyik legértékesebb tagja, ugyanis álomjáró. Hétköznapjait a társaival tölti búvóhelyükön, és elvégzi Jax, a főnöke által kiosztott teendőket.
Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...
Ha egy könyvet a megjelenés előtt a világon mindenhol olyan nagy címekkel reklámoznak, mint a Trónok harca, Éhezők viadala, avagy a Harry Potter, akkor az kétféle hatást válthat ki az olvasóközösségből: óriási várakozást vagy ódzkodást. Egyik sem jó, mert, akik a fentebbi regényóriásokat várják, könnyen meglepődhetnek, ugyanis a Csontszüretnek semmi köze hozzájuk; míg azok, akik éppen emiatt zárkóznak el tőle, kimaradnak egy übergigamegafantasztikus történetből, merthogy a fiatal írónő nem véletlenül vált hirtelen ilyen népszerűvé.
Eleinte az első kb. 70 oldallal nagyon lassan haladtam - két nap kellett hozzá -, de nem azért, mert nem volt jó, hanem mert rengeteg az információ, új lények, szervezetek, kifejezések, és emiatt szellemileg roppant megterhelő. Három oldalanként szünetet kellett tartanom. Ám ez is azt bizonyítja, hogy nem egy habkönnyű, bugyuta, egyszerű kis sorozatról van szó, hanem egy gondosan felépített, teljesen új elemeket felvonultató remekműről. (Igaz, hogy néha jól jött volna egy mini fogalomtár, de, ha követitek a blogturnét, akkor nektek ez már meglesz, mert igyekeztünk mindent kigyűjteni, ami segíthet átlátni az egészet.)
A világfelépítés bravúros. Nagyon tetszett az a fajta megoldás, amivel Samantha egybeolvasztotta a természetfeletti lényeket az abnormálisokkal, és az egyszerű, hétköznapi emberekkel. Mint ahogyan a különböző csoportok szabályai is tökéletesen kiegészítették egymást. Míg az egyik világban nyíltan az abnormálisok tudtára adták, hogy nem érnek semmit, nincs hatalmuk, addig a Rephaiták ugyanezt díszpapírba csomagolva, masnival átkötve tálalták védenceiknek, akiknek emiatt szent meggyőződése volt, hogy Oxfordban ők igenis lehetnek valakik.
Karakterek terén pedig újfent csak áradozni tudok, mert mindegyik figura önálló volt, és ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy egyediek. Megvan a maguk története, indoka és célja; plusz a mellékszereplők sem olvadnak a háttérbe. Fontos szerepet játszanak a szálak mozgatásában, alakításában.
Közülük leginkább Nick, Jax és Liss volt az, aki megfogott. Jax veszélyes, és roppant titokzatos alak, akinek bőven van még meglepetés a tarsolyában. Míg Nicket szerintem nem lehet nem szeretni, és a vele kapcsolatos csattanótól percekig csak néztem, és tátogtam, mint egy partra vetett hal. Körülbelül pont úgy éreztem magamat, mint Paige. De örülök, hogy az írónő meg merte húzni ezt a lépést, mert a kezdeti sokkhatás után, talán még sokkal jobban is megkedveltem a szőke doktort. Liss pedig egy csupaszív lány, tarot kártyástól, függönyöstől együtt. Ráadásul még meg is bőgetett...
De van nekünk két főszereplőnk is, akik szintén nem panaszkodhatnak. Paige szerethető hősnő. Okos, bátor, merész, független, kitartó. Ugyanakkor a múltja révén van egy sebezhető oldala is, amit igyekszik titkolni a világ elől. A karakterfejlődés talán az ő esetében a legjelentősebb. Egyrészt meg kell tanulnia kezelni a képességét, és azt, ami ő valójában, másrészt el kell fogadnia önmagát, és bízni. Ez utóbbi alól pedig Arcturus sem kivétel.
A nagymester első ránézésre egy hatalmas, sötét és félelmetes alaknak tűnik, akinek már pusztán a lényéből árad a veszélyesség. Ám, én abban a pillanatban, ahogy megjelent, elvesztem. Persze, mondhatnánk rá, hogy na már megint egy klisés alak, aki a zord külső ellenére jófiú, de ez mégsem teljesen helytálló, mert itt nem csak fekete vagy fehér valaki.
Tetszett, hogy ahogy egyre közeledtünk a végéhez, és ahogy Paige is közelebb került hozzá (nem romantikus téren értem), úgy ő is egyre többet és többet szerepelt. Sorra derültek ki a vele kapcsolatos titkok.
És, ha már megkapargattam a romantika témáját, akkor muszáj megemlítenem, hogy igen, van benne, de nagyon minimálisan, körülbelül a könyv 1%-át teszi ki, mert ebben a részben sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb dolgokról van szó. (Persze, azért néha érződik a feszültség és az a bizonyos vibrálás a levegőben.)
Imádtam minden olyan jelenetet, amiben Paige és Arcturus szerepelt. A sebek ellátásától kezdve, a kötelező beszélgetésen át a mezős-tanítós részig mindent. A színpad alatti kis dologról már nem is beszélve!
Cselekményszálat tekintve volt egy A és egy B pontunk, ami köré épült a történet, ám a kezdet-végkifejlet között is rengeteg olyan esemény történt, ami tartogatott jó néhány izgalmas pillanatot. És mivel egy sorozat kezdőkötetéről van szó, ezért valamilyen szinten fontosabb, hogy az olvasó megismerhesse, és átláthassa a világot, amiben a szereplők mozognak, mint egy mindent eldöntő csata. Na, nem mintha az nem lenne, mert a végére olyannyira felpörögnek a dolgok, hogy nemegyszer azon kaptam magam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az utolsó fejezetek szó szerint olyanok, mint egy adrenalinbomba. Rengeteg izgalom, akció, és jól megkoreografált összecsapás.
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljeteka legrosszabbra, hogy szem nem marad szárazon!
A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla, részemről is rengeteg dolog kimaradt, például: az emiták, a rephaita világ, a tunikák színei-jelentései, a különféle növények ilyesfajta alkalmazása, a szellemek, az álomplánok, a harlekinek, csodálatos helyszínek, valamint Nashira is. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Arcturus, Nick, Liss, Paige
Kedvenc jelenet: minden Arcturus-Paige rész
Negatívum: hogy lehet ÍGY befejezni???
Borító: 5/5
Igaz, hogy még csak pár hónapja debütált külföldön a Csontszüret, de a filmes jogai máris elkeltek! Ráadásul nem kisebb céghez került, mint az Imagination Studios.
Ebből kifolyólag eljátszottam egy picit a gondolattal, mi lenne, ha én ülnék a rendezői székben, mely színészeket választanám....
Paige karaktere egy határozott, talpraesett csaj, aki megél a legzordabb körülmények között is. Külsőre pedig rövid, göndör/hullámos haja van. Az ő megformálására rengeteg ötletem volt. Az egyik jelöltem Sarah Bolger (Tudorok, OUAT) volt, aki a Tudorokban már bizonyította, mennyire önálló, és, hogy a jég hátán is megél egymaga, ha a helyzet azt kívánja. De rajta kívül esélyes volt még Saoirse Ronan (A burok, Hannah, Újra lesz nyár...), és maga Emma Watson is. Ám végül Alexz Johnson lett a befutó, mert az arcában és az egész külsejében van valami, amitől ő tökéletes Paige Mahoney lehetne.
Arcturusszal már kicsit nagyobb gondban voltam. Róla azt érdemes tudni, hogy magas, igazán férfias, sötét hajú pasi, akinek a lényéből sugárzik a veszély, és a felsőbbrendűség. Jelölteim között szerepelt Henry Cavill (Tudorok), akinek minden külső adottsága megvan a szerephez, illetve Chris Hemsworth (Thor) is, de a végső voksomat Danila Kozolovsky (Vámpírakadémia) kapta, mégpedig azért, mert azon kívül, hogy az arca pont olyan, mint a fejemben lévő Nagymesteré, van valami a kisugárzásában, amitől elhiszem, hogy akár 200 éves is lehet.
Nick, Paige legjobb barátja, és támogatója, a Hét Pecsét dokija sokkal könnyebb ügy volt, mert a történet elejétől egy arc lebegett előttem, ha rá gondoltam: Chace Crawford. És ugyanez a helyzet Jaxon Hall esetében is. A Hét Pecsét mímeslordja egy igazán ravasz, de roppant okos férfi, aki tisztában van vele, mekkora a hatalma. Mindezek mellett pedig soha nem tudni, hogy ő most mennyire is jó vagy rossz. Ezek után nem is kérdés, hogy ki lehetne jobb a szerepre, mint Rumpeltiltskin/Zörgőfürge megtestesítője, Robert Carlyle.
Nashira, a Rephaiták vérúrnője, Arcturus hitvese, minden ízében egy veszedelmes nőszemély, akinek mindene a hatalom. Emellett pedig igazán vonzó. Az egyetlen gond, hogy nem kaptunk róla külső leírást, ezért sokáig vacilláltam Charlize Theron (Hófehér és a Vadász) és Angelina Jolie között. Mind a ketten magukba foglalják azt, ami Nashira, ám a végső rostán Angelinát választottam. Ő kellően dög és dögös is ahhoz, hogy eljátssza a vérúrnőt.
Az ősz a betakarítás, az aratás, a szüret ideje. Van, aki szőlőt, van aki almát szüretel, mi azonban most egészen másra vadászunk. Tartsunk Csontszüretet!
Samantha Shannon hamarosan megjelenő könyve kapcsán a blogturné részvevő állomásainak oldalain kell egy-egy csontot „leszüretelnetek”, a segítségetekre álló meghatározások alapján.
A nyereményjáték során 2 példányt sorsolunk ki a könyvből: egyet azok között, akik like-olták a kiadó és a Blogturné Klub facebook oldalát, egy másikat pedig azok között az ügyes játékosok között, akik emellett megtalálták valamennyi "csontunkat"!
Rajta hát, szüretre fel!
a Rafflecopter giveaway
10/20 Roni olvas - Paige és Arcturus bemutatása
10/21 Deszy könyvajánlója - A Hét Pecsét bemutatása
10/22 Dreamworld - Álomcast
10/23 Nem harap a … - Sheol városáról
10/24 MFKata blogja - A Tisztánlátók fajtái
Paige a különleges képességekkel rendelkező Hét Pecsét szervezet egyik legértékesebb tagja, ugyanis álomjáró. Hétköznapjait a társaival tölti búvóhelyükön, és elvégzi Jax, a főnöke által kiosztott teendőket.Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...
Ha egy könyvet a megjelenés előtt a világon mindenhol olyan nagy címekkel reklámoznak, mint a Trónok harca, Éhezők viadala, avagy a Harry Potter, akkor az kétféle hatást válthat ki az olvasóközösségből: óriási várakozást vagy ódzkodást. Egyik sem jó, mert, akik a fentebbi regényóriásokat várják, könnyen meglepődhetnek, ugyanis a Csontszüretnek semmi köze hozzájuk; míg azok, akik éppen emiatt zárkóznak el tőle, kimaradnak egy übergigamegafantasztikus történetből, merthogy a fiatal írónő nem véletlenül vált hirtelen ilyen népszerűvé.
Eleinte az első kb. 70 oldallal nagyon lassan haladtam - két nap kellett hozzá -, de nem azért, mert nem volt jó, hanem mert rengeteg az információ, új lények, szervezetek, kifejezések, és emiatt szellemileg roppant megterhelő. Három oldalanként szünetet kellett tartanom. Ám ez is azt bizonyítja, hogy nem egy habkönnyű, bugyuta, egyszerű kis sorozatról van szó, hanem egy gondosan felépített, teljesen új elemeket felvonultató remekműről. (Igaz, hogy néha jól jött volna egy mini fogalomtár, de, ha követitek a blogturnét, akkor nektek ez már meglesz, mert igyekeztünk mindent kigyűjteni, ami segíthet átlátni az egészet.)
 |
| Arcturus |
Karakterek terén pedig újfent csak áradozni tudok, mert mindegyik figura önálló volt, és ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy egyediek. Megvan a maguk története, indoka és célja; plusz a mellékszereplők sem olvadnak a háttérbe. Fontos szerepet játszanak a szálak mozgatásában, alakításában.
Közülük leginkább Nick, Jax és Liss volt az, aki megfogott. Jax veszélyes, és roppant titokzatos alak, akinek bőven van még meglepetés a tarsolyában. Míg Nicket szerintem nem lehet nem szeretni, és a vele kapcsolatos csattanótól percekig csak néztem, és tátogtam, mint egy partra vetett hal. Körülbelül pont úgy éreztem magamat, mint Paige. De örülök, hogy az írónő meg merte húzni ezt a lépést, mert a kezdeti sokkhatás után, talán még sokkal jobban is megkedveltem a szőke doktort. Liss pedig egy csupaszív lány, tarot kártyástól, függönyöstől együtt. Ráadásul még meg is bőgetett...
De van nekünk két főszereplőnk is, akik szintén nem panaszkodhatnak. Paige szerethető hősnő. Okos, bátor, merész, független, kitartó. Ugyanakkor a múltja révén van egy sebezhető oldala is, amit igyekszik titkolni a világ elől. A karakterfejlődés talán az ő esetében a legjelentősebb. Egyrészt meg kell tanulnia kezelni a képességét, és azt, ami ő valójában, másrészt el kell fogadnia önmagát, és bízni. Ez utóbbi alól pedig Arcturus sem kivétel.
A nagymester első ránézésre egy hatalmas, sötét és félelmetes alaknak tűnik, akinek már pusztán a lényéből árad a veszélyesség. Ám, én abban a pillanatban, ahogy megjelent, elvesztem. Persze, mondhatnánk rá, hogy na már megint egy klisés alak, aki a zord külső ellenére jófiú, de ez mégsem teljesen helytálló, mert itt nem csak fekete vagy fehér valaki.
Tetszett, hogy ahogy egyre közeledtünk a végéhez, és ahogy Paige is közelebb került hozzá (nem romantikus téren értem), úgy ő is egyre többet és többet szerepelt. Sorra derültek ki a vele kapcsolatos titkok.
És, ha már megkapargattam a romantika témáját, akkor muszáj megemlítenem, hogy igen, van benne, de nagyon minimálisan, körülbelül a könyv 1%-át teszi ki, mert ebben a részben sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb dolgokról van szó. (Persze, azért néha érződik a feszültség és az a bizonyos vibrálás a levegőben.)
 |
| Liss |
Cselekményszálat tekintve volt egy A és egy B pontunk, ami köré épült a történet, ám a kezdet-végkifejlet között is rengeteg olyan esemény történt, ami tartogatott jó néhány izgalmas pillanatot. És mivel egy sorozat kezdőkötetéről van szó, ezért valamilyen szinten fontosabb, hogy az olvasó megismerhesse, és átláthassa a világot, amiben a szereplők mozognak, mint egy mindent eldöntő csata. Na, nem mintha az nem lenne, mert a végére olyannyira felpörögnek a dolgok, hogy nemegyszer azon kaptam magam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az utolsó fejezetek szó szerint olyanok, mint egy adrenalinbomba. Rengeteg izgalom, akció, és jól megkoreografált összecsapás.
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljetek
A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla, részemről is rengeteg dolog kimaradt, például: az emiták, a rephaita világ, a tunikák színei-jelentései, a különféle növények ilyesfajta alkalmazása, a szellemek, az álomplánok, a harlekinek, csodálatos helyszínek, valamint Nashira is. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Arcturus, Nick, Liss, Paige
Kedvenc jelenet: minden Arcturus-Paige rész
Negatívum: hogy lehet ÍGY befejezni???
Borító: 5/5
Álomcast
Igaz, hogy még csak pár hónapja debütált külföldön a Csontszüret, de a filmes jogai máris elkeltek! Ráadásul nem kisebb céghez került, mint az Imagination Studios.
Ebből kifolyólag eljátszottam egy picit a gondolattal, mi lenne, ha én ülnék a rendezői székben, mely színészeket választanám....
Paige karaktere egy határozott, talpraesett csaj, aki megél a legzordabb körülmények között is. Külsőre pedig rövid, göndör/hullámos haja van. Az ő megformálására rengeteg ötletem volt. Az egyik jelöltem Sarah Bolger (Tudorok, OUAT) volt, aki a Tudorokban már bizonyította, mennyire önálló, és, hogy a jég hátán is megél egymaga, ha a helyzet azt kívánja. De rajta kívül esélyes volt még Saoirse Ronan (A burok, Hannah, Újra lesz nyár...), és maga Emma Watson is. Ám végül Alexz Johnson lett a befutó, mert az arcában és az egész külsejében van valami, amitől ő tökéletes Paige Mahoney lehetne.
Arcturusszal már kicsit nagyobb gondban voltam. Róla azt érdemes tudni, hogy magas, igazán férfias, sötét hajú pasi, akinek a lényéből sugárzik a veszély, és a felsőbbrendűség. Jelölteim között szerepelt Henry Cavill (Tudorok), akinek minden külső adottsága megvan a szerephez, illetve Chris Hemsworth (Thor) is, de a végső voksomat Danila Kozolovsky (Vámpírakadémia) kapta, mégpedig azért, mert azon kívül, hogy az arca pont olyan, mint a fejemben lévő Nagymesteré, van valami a kisugárzásában, amitől elhiszem, hogy akár 200 éves is lehet.
Nick, Paige legjobb barátja, és támogatója, a Hét Pecsét dokija sokkal könnyebb ügy volt, mert a történet elejétől egy arc lebegett előttem, ha rá gondoltam: Chace Crawford. És ugyanez a helyzet Jaxon Hall esetében is. A Hét Pecsét mímeslordja egy igazán ravasz, de roppant okos férfi, aki tisztában van vele, mekkora a hatalma. Mindezek mellett pedig soha nem tudni, hogy ő most mennyire is jó vagy rossz. Ezek után nem is kérdés, hogy ki lehetne jobb a szerepre, mint Rumpeltiltskin/Zörgőfürge megtestesítője, Robert Carlyle.
Nashira, a Rephaiták vérúrnője, Arcturus hitvese, minden ízében egy veszedelmes nőszemély, akinek mindene a hatalom. Emellett pedig igazán vonzó. Az egyetlen gond, hogy nem kaptunk róla külső leírást, ezért sokáig vacilláltam Charlize Theron (Hófehér és a Vadász) és Angelina Jolie között. Mind a ketten magukba foglalják azt, ami Nashira, ám a végső rostán Angelinát választottam. Ő kellően dög és dögös is ahhoz, hogy eljátssza a vérúrnőt.
 |
| Nagyobb méretért katt a képre |
Nyereményjáték
Az ősz a betakarítás, az aratás, a szüret ideje. Van, aki szőlőt, van aki almát szüretel, mi azonban most egészen másra vadászunk. Tartsunk Csontszüretet!
Samantha Shannon hamarosan megjelenő könyve kapcsán a blogturné részvevő állomásainak oldalain kell egy-egy csontot „leszüretelnetek”, a segítségetekre álló meghatározások alapján.
A nyereményjáték során 2 példányt sorsolunk ki a könyvből: egyet azok között, akik like-olták a kiadó és a Blogturné Klub facebook oldalát, egy másikat pedig azok között az ügyes játékosok között, akik emellett megtalálták valamennyi "csontunkat"!
Rajta hát, szüretre fel!
a Rafflecopter giveaway
Nézzetek be a turné többi állomására
10/20 Roni olvas - Paige és Arcturus bemutatása
10/21 Deszy könyvajánlója - A Hét Pecsét bemutatása
10/22 Dreamworld - Álomcast
10/23 Nem harap a … - Sheol városáról
10/24 MFKata blogja - A Tisztánlátók fajtái
10/25 Kelly Lupi Olvas -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése