Lámpagyújtás 2013

On Sai

A Könyvmolyképző immáron harmadik éve rendezte meg a Lámpagyújtást (karácsonyi könyvvásár dedikálásokkal egybekötve). Az első a Westendben volt, a második az Akváriumban, az idei pedig a Kálvin tértől nem messze lévő Bálnában.

Minthogy az előző években mindig kilátogattam egy-egy nap, ezt a szokásomat most sem szerettem volna megtörni, így szombaton én is útra keltem. Mondanom sem kell, hogy a nagy igyekezetben sikerült itthon felejtenem az összes könyvet, amit dedikáltatni szerettem volna (Csontváros, Scar, Kígyók sziszegése), valamint a fényképezőgépemet is, szóval a bejegyzésekben látható fotókért ezúton is örök hálám Deszy-nek.

A Kálvin térig egész jól vettem a közlekedési akadályokat, de ott, miután feljöttem a metróból, teljesen elvesztem. Szerencsére volt telefonos segítségem, Fummie személyében, úgyhogy egy kisebb bénázást (igen, sikerült megállnom a troli előtt, az út közepén, mert azt hittem, az egész rész sétáló utca), és negyed órás sétát követően végre megérkeztem a Bálnához (bent egyébként megint eltévedtem, de nem is én lennék, ha nem így történt volna). Pont 13 órára estem be, ami azért érdekes, mert akkora volt betervezve az II. Árnyvadász találkozó. 

Gyorsan bementem, és bár Spirit Bliss még ott volt, sajnos könyv hiányában nem tudtam vele dedikáltatni, így hát belevetettem magam a vásárlásba. Anyu angyalkájának hála választhattam egy könyvet.
Azt hiszem, minden könyvmoly megérti, mekkora dilemmát okoz egyetlen könyv kiválasztása, ha legalább a kínálat felét szeretnéd megszerezni. Hosszas töprengés után Simone Elkeles Chain Reaction - Láncreakció c. könyve mellett döntöttem, de a többinek is megígértem, hogy 2014-ben hazajönnek velem (Finale, Rovásember, Blameless, Calderon 2.). És, ha már Bálna, akkor mi lehetne stílusosabb, mint a cet fejében való pecázás, főként, ha extra kedvezményeket rejt. (Ha sikerült kifognod azt a békát, aminek a talpára volt valami írva, akkor a helyszínen adott 26% kedvezmény mellé kaptál még plusz 5%-ot is.) 

Minden nap volt négy Happy Hour óra, amikor a Bane krónikák első részét 99(!) forintért, az első kettőt együtt pedig 600 forintért lehetett beszerezni, valamint a Siló első része is 99 forint volt, míg egyben, a három kötet 1500.  Így hát a Láncreakció mellé elcsábultam még a Bane krónikákra is. Ám a Könyvmolyképző karácsonyi akcióinak itt még közel sem volt vége, mivel minden vásárlás mellé adtak egy ajándékkönyvet. Én a Karácsonyi dobozt választottam, amire már rettentően kíváncsi vagyok, milyen. 
Utána lepakoltunk, Fummie-tól megkaptam a karácsonyi ajándékomat, és majdnem felsikítottam, mert egy Alec rajz volt az, és Alec (Kevin) a szívem csücske. Utána pedig kimentünk a többi Árnyvadászhoz.
Mivel  egy kulturális központról van szó, nem túl sok ülőhely volt a folyosón, mindössze egy fémpad kapott helyet, és arrébb még néhány fémkocka. De mivel az Árnyvadászok mindenhol feltalálják magukat, és nem ismernek lehetetlent, kicsit átrámoltuk a berendezést, és a fémkockákat odahúztuk a padhoz, a Könyvmolyképző ajtajával szembe, és kezdetét vette a találkozó.
Kicsit kevesebben voltunk, mint a nyárin, de azért így is szép számban jöttek emberek, alvilágiak, Árnyvadászok, sőt! fiúk is voltak. 
Az első találkozó mintáját követve, most is bemutatkozással kezdtünk, azok kedvéért, akik augusztusban nem voltak jelen. Muszáj megjegyeznem, hogy rettentően örültem annak, hogy új arcokkal is találkozhattam, és, hogy voltak, akik messziről is eljöttek.
Miután körbeértünk, és mindenki elmondta magáról a legfontosabbat, előkerült Fummie, mára már szokásossá, és elengedhetetlen tali kellékévé vált, szadista kvíze.

Erről azt érdemes tudni, hogy rengeteg olyan kérdést tartalmaz, amire szerintem még maga Cassie sem mindig tudná a választ, viszont szórakozásnak és bosszankodásnak kiváló. De azért a nyárihoz képest, ez most tartalmazott néhány könnyebb kérdést is. Pláne azoknak, akik nemrég fejezték be A hercegnőt. Míg az augusztusi kvíz A végzet ereklyéi sorozat köré épült az Elveszett lelkek városa itthoni megjelenése, valamint a Csontváros film miatt, addig most a Pokoli szerkezeteké lett a főszerep. A győztest természetesen most sem engedtük el egy kisebb nyeremény nélkül, ami nem más volt, mint egy Csontváros filmes poszter.
A kvíz befejeztével egy kötetlenebb beszélgetés alakult ki. Csináltunk csoportképet, fotózkodtunk csoportokban, irónnal és vámpírlánnyal (merthogy volt nekünk egy vérbeli vámpírunk is, éles fogakkal, és vérre szomjazva!), gyönyörködtünk az Árnyvadász kódexben, és megalapítottuk a saját Körünket.
És ahogy egyre közeledett a 16 óra, úgy kezdett el a mi kis csoportunk bezsongani, nagyon vártuk már, hogy megérkezzen Kamper Gergely. Ha valaki nem ismerné őt (bár kétlem, hogy van ilyen), akkor azt érdemes róla tudni, hogy neki köszönhetjük a Cassandra Clare könyvek magyarra fordítását. És legalább akkora rajongótábora van az Árnyvadászok körében, mint egy írónak. Elvégre is a fordítókon múlik, mennyire képesek átadni egy-egy regény eredeti hangulatát, és az ő esetében ez abszolút sikerült.
Végül 16 óra körül felfigyeltünk a pénztárnál két férfira, akik potenciális Gergőnek néztek ki, és egy bátor Árnyvadász, az Angyal segítségével volt olyan merész, hogy oda mert menni, és megkérdezni ő-e az. És siker!
Gergő kijött hozzánk, és belevetette magát a dedikálásba. Bár szerintem akkor még csak nem is sejtette, hogy a nap folyamán mennyi autogramot is kell majd kiosztania.
Ahogy teltek a percek, úgy oldódott az izgalomból a társaság, a hangulat és maga Gergő is, és a dedikálás szép lassan átcsapott egy hosszú-hosszú beszélgetésbe. Körbeültünk a földön és hallgattuk Gergőt, aki mesélt a fordításról, és annak minden rejtélyéről, kifejtette Cassie történeteivel kapcsolatban a véleményét, valamint azt is megtudhattuk, mennyire fontos a szerkesztők munkája. Ezenkívül természetesen szóba került a film is, és megpróbáltunk rájönni, melyik a legjobb Cassie történet, de utóbbiban nem született konkrét döntés, mert mind az. Végül pedig már csak spontán jött minden.
Előkerült az én kvízem is (ami direkt Fummie-nak készült bosszúból, azért, hogy átérezhesse, milyen hatást is vált ki az ő kérdőíve az emberekből), és Gergő vállalkozott rá, hogy kitölti. Annak ellenére, hogy tényleg nem volt könnyű, rengeteg jó válasz született, sőt egy-egy kérdés kapcsán kiegészítő információkat is hallhattunk. 
Később bementünk a kiadó termébe az asztalhoz, és előkerültek az utazótáskák, tele fejenként 10-10es könyvkupacokkal. És ahogy telt az idő, úgy születtek egyre viccesebb aláírások, és rajzok! Bizony, jól olvassátok, készült egy egyedi, személyre szabott Magnus portré is, tüskés hajjal, macskaszemmel, és csillámporokkal díszítve. Ezt azonban műkincsvédelmi okokból nem tehetem közzé, esetleg nézzetek majd be Fummie blogjára. :D
Gergőén kívül természetesen a nap folyamán több dedikálás is zajlott, valamint a szemfülesebbek On Sai-t is láthatták, mert ő is ott volt egész nap. A Scar blogturné nyereményjátékához kapcsolódóan még dedikált teafüvet is lehetett tőle kérni, ami pluszpontokat ért a játékban.
Én is beszélgettem vele egy kicsit a Scar kapcsán, mivel a történetnek olyan vége volt, ami azonnali folytatást követelt, és nem tudtam megállni, hogy kicsit ne kérdezgessek róla. Most pedig még sokkal, de sokkal jobban várom a második részt, valamint a spin off történetet is. De szóba került On Sai egy új regénye, egy fantasy, valamint Calderon is, mert hát Calderon nélkül lehet élni, de nem érdemes! 
Így a végére érve tehát bátran kijelenthetem, hogy fantasztikus nap volt, és remélem, még sok-sok ilyenen vehetek rész, mert egy élmény volt. Valamint köszönöm a Könyvmolyképzőnek, hogy megrendezte, és megálmodta a Lámpagyújtást, és minden Árnyvadásznak, aki eljött a találkozóra! Öröm volt veletek találkozni! :)

(Apró kulisszatitok: lesz III. Árnyvadász találkozó, méghozzá tavasszal. És most jóval előbb kezdünk bele a szervezésbe, hogy még többen eljöhessetek, és új dolgokat is kitalálhassunk nektek.)