Rachel Van Dyken - Egyetlen méreg

A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere pedig válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek.

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934488
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea

Fülszöveg:

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

 

Saját véleményem:

Az Egyetlen olvasása során akadt egy mellékszereplő, aki ha felbukkant, teljes mértékben magára vonta a figyelmemet. Laza, vicces, olykor igazi seggfej jellemvonásaival, rosszfiús viselkedésével és kinézetével egyaránt megbabonázott. Olyannyira, hogy életre kelt a buksimban. Hallottam a hangját, láttam magam előtt a mimikáját, a járását, és úgy mindent. Ő pedig nem volt más, mint az agyontetovált, fekete hajú Gabe, az egyéjszakás kapcsolatok koronázatlan királya.

A fentebb felsoroltak miatt már alapból kíváncsi lettem Gabe regényére, az Egyetlen végén történő drasztikus változása után pedig végképp. És bár már ott éreztem, hogy neki is valami sötét titka van, de arra, amit végül kaptam, őszintén nem számítottam.

Gabe szekrényben rejtegetett csontvázával Rachel Van Dykennek sikerült egy olyan csavart, s egyben újítást belevinnie a történetbe, mely ezúttal felülkerekedett minden sablonon.

Az Egyetlen méreg fényévekkel túlszárnyalja az első részt, mind történetileg, mind érzelmileg, mind pedig karakterileg. Keserédes történet emberi sorsokról, az igaz szerelem erejéről, emberfeletti kitartásról, szenvedéllyel és gyönyörű dallamokkal, gondolatokkal fűszerezve.

A történet Wes és Kiersten sztorija után néhány héttel később veszi fel a fonalat. Ezalatt az idő alatt, a minden alkalmat megragadó Gabe-ből valóságos pap lett, aki rá se néz a csajokra, nemhogy megdöntse őket. Viselkedése pedig komolyan aggasztja barátait.

Nem ok nélkül, ugyanis a mindig vidámnak látszó srác önmaga árnyékává változott, és minden eddiginél nagyobb erőfeszítésébe kerül megjátszania vidámságát, mivel gondosan titkolt múltja szép lassan elhatalmasodni látszik rajta. Egyre több hívást kap a helyi rehabilitációs központból, és egyre többször kell ellátogatnia a nyaktól lefele bénult Hercegnőhöz, akinek az állapota napról napra romlik.

Gabe egy ilyen alkalom után, kétségbeesésében beront az egyetem zongoratermébe, ahol a hangszer segítségével kiadhatja a benne dúló érzelmeket. S ekkor figyel fel rá Saylor, az elsős jótanuló, aki mindent megtesz azért, hogy ösztöndíjjal tanulhasson tovább.

Gabe és Saylor találkozása roppant sorsszerű. Tipikusan a fehér és fekete bárány esete, ahol a fekete bárány vad, érzelmes, szenvedélyes, ugyanakkor veszélyes, az ártatlan bárány viszont hiába tehetséges, pont az hiányzik belőle, ami a másikban túlteng. A tűz.

Mindkettejük lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.

Saylor számára ez az egyetlen kiút, ha szeretné valamire vinni, és jobb életet biztosítani a beteg kisöccsét egyedül nevelő édesanyja számára. Azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, Gabe bizony segíteni fog Saylornak. De még hogy! Imádtam kettejük közös óráit, azt, ahogyan Gabe fellobbantotta a szürke kisegérben a lángot, illetve nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték. Zenerajongók számára valóságos lélekgyönyör.

Ugyanakkor nem a zene az egyetlen és legfontosabb közös pont Saylorék életében, hanem a rehabilitációs központ.

Gabe évek óta részese a központ életének, hetente több alkalommal látogatja Hercegnőt – akiről többet nem mondanék, mert spoileres –, míg Saylor egy egyetemi óra miatt jelentkezik oda önkéntes zenetanárnak, s akarva-akaratlanul szereti meg a beteg lányt. És tulajdonképpen ez az a hely, ahol Gabe és Saylor kapcsolata végérvényesen megpecsételődik.

A regényben hamar kiderül, ki is valójában Hercegnő, és miért fontos Gabe-nek, emiatt azonban az egész szerelmi szál iszonyú bonyolulttá, keserédessé, szívszorítóvá és lehetetlenné válik. Komolyan mondom, minden egyes mondattal megszakadt egy kicsit a szívem.

Nehéz bármit mondani erről az egész helyzetről úgy, hogy ne áruljak el valami fontosat, ezért nem teszem, pedig milliónyi gondolat sikítozik bennem. A lényeg, hogy nincs helyes vagy jó út. Bármerre is induljon el Gabe vagy Saylor, az fájdalommal jár. Sokkal.

Ami a szereplőket illeti, Saylor személyében egy aranyos, egyszerű lányt kap az olvasó, akit könnyű szeretni, megérteni, azonosulni vele. Okos, kedves csajszi, mentes minden idiótaságtól. Továbbá ékes bizonyítéka annak, hogy még mindig nagyon jól működik az átlagos lány - fékezhetetlen rosszfiú párosítás, ugyanis olyan kémia alakul ki legelső perctől kezdve közte és Gabe között, ami épphogy fel nem gyújtja a lapokat. Édesek, viccesek, perzselőek együtt. Tökéletes páros.

Gabe pedig… Gabe-ről lehullik minden maszk, és egy teljesen új énjét mutatja meg, melyről ugyancsak nehéz bármit is mondani úgy, hogy ne lőjem le a lényeget. Ezúttal rendkívül sebzett, összetört, reménytelen srácként jelenik meg, olyan tulajdonságokkal vegyítve, mint a kétségbeesés, tehetetlenség, és az ez okozta düh, kitartás, hűség, a mindenekfelett álló becsület, szeretet és odaadás. Olyan, mintha nem is ugyanaz a srác lenne? Pedig az. Mindezen tulajdonságok korábban is ott lappangtak benne, aki odafigyelt már fel-felfedezhette az Egyetlenben is. Gabe sokszorosan összetett személyiség, de minden oldala igaz, és belőle fakad.

Mellettük természetesen újra felbukkannak a korábbi szereplők; Kierstenék kapcsolatát például, mint háttéreseményt követhetjük tovább. De, és ez egy nagy de, Wes némileg hangsúlyosabbá válik a mellékszereplők táborában. Ő, mint Gabe legjobb barátja rengeteget segít, mind fizikálisan, mind mentálisan az összezavarodott srácnak. Igazi barátként viselkedik. Remek közös kis pillanataik vannak.

Végül, de nem utolsósorban ott van még Hercegnő, aki szintén egyfajta főszereplő… Iszonyú nehéz róla beszélni. Olyan, mintha nem lenne ott teljesen, közben mégis. Nagyon is. Szörnyű, ami vele történt, történik, ép ésszel felfoghatatlan. Az viszont mindenképp figyelemre méltó, hogy általa Rachel Van Dyken egy olyan világot is megmutat az olvasója számára, amiről a való életben igyekszünk nem tudomást venni, holott létező dolog, probléma… nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. Dicséretre méltó, hogy Hercegnővel eléri, a sajnálkozás és szánalom szeretetté, figyelemmé alakuljon.

Összességében tehát azt mondom, aki szerette az első részt, semmiképp ne hagyja ki ezt. Az Egyetlen méreg mérföldekkel jobb lett annál. Mindemellett pedig ajánlom azoknak, akik szeretik a komoly témákat, a tényleg súlyos terheket cipelő szereplőket, a keserédes szerelmi sztorikat, a zenét, vagy a csupa gyönyörű, igaz, mély mondanivalóval rendelkező történeteket. Ó, és igen, önállóan is olvasható, bár tagadhatatlan, hogy az egyetlen ismeretében lesz teljes az élmény az apró visszautalások miatt. És természetesen ezúttal se tegyétek messzire a zsepicsomagot.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Gabe, Saylor, Wes, Lisa, Hercegnő 

Kedvenc jelenet: a zongoraóra

Negatívum: Gabe apja

Borító: 5/2

Borítók

Nyereményjáték

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/06 Angelika blogja
09/07 Kristina blogja
09/08 Szembetűnő
09/09 Dreamworld
09/10 Kelly & Lupi olvas
09/11 CBooks
09/12 Deszy könyvajánlója
09/13 Könyvszeretet
09/14 MFKata gondolatai
09/15 Zakkant olvas