Mit szólnátok hozzá, ha a nyári szünet közepén egy rejtélyes alapítványtól meghívót kapnátok egy különleges táborba? Ha már a tábor helyszínét is egy rejtvény megfejtésével kellene megtalálnotok?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári - a népszerű Tündérboszorkány-trilógia főszereplői - pont egy ilyen meghívót kapnak és ezzel életük egyik legkülönlegesebb kalandja kezdődik el. A Blogturné Klub három bloggere is részt vett ebben a hihetetlen kalandban és megosztja veletek a véleményét róla. Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információt tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is három példányt a Kolibri Kiadó felajánlásában!
Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450082
Oldalszám: 216 oldal
Illusztrálta: Bernát Barbara
Fülszöveg:
Elképesztő álmai mindenkinek vannak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?
De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?
De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.
Saját véleményem:
Most így, az egész könyv - tartalom és illusztrációk - ismeretében, önmagamat ismételve azt tudom mondani, hogy amit Bosnyák Viktória és Bernát Barbara együtt alkotott, az elképesztő! Nem találkoztam még olyan kötettel, amiben az ábrák és a történet ennyire szerves és kiegészítő részei lettek volna egymásnak, mintha egyik sem létezhetne a másik nélkül. Érthetőbben fogalmazva imádtam, hogy a fiatalabb olvasók számára, a monoton(abb) szöveget megtörendő rajzok nem csak úgy ott voltak, egy-egy jelenetet vizuálisan is megjelenítve, hanem furfangos módon beleépültek, mintha az egyik szereplő - Dénes - képregényvázlatai lettek volna.
A történet szereplői (melyek közül többen is ismerősek lehetnek azok számára, akik olvasták a Tündérboszorkány trilógiát vagy annak bármely részét) mind első, középiskolai/gimnáziumi évük előtt álló diákok, akik a nyári szünet közepén meghívót kapnak egy rejtélyes táborba, melyet rengeteg kérdőjel és talány övez. Rögtön első furcsaságként, sejtelmes versike alapján nekik kell megfejteniük a tábor helyszínét, amit most nem lepleznék le, legyen elég annyi, hogy egy közismert budapesti létesítmény.
A táborozás első napján viszont nem sok minden derül ki a programról, azt leszámítva, hogy a gyerekek kedvükre lubickolhatnak, amikor akarnak, vezetőjük egy különös, latin szavakat előnyben részesítő férfi, és hogy - mily' szörnyűség! - ha részt akarnak venni az egyheti üdülésen, le kell mondaniuk a modern technika mindenféle vívmányáról, a facebookkal, telefonnal és társaikkal egyetemben. Mindezek tudatában akad olyan, aki távozik, ám Jóhegyi Laci, a Lengyel ikrek - Sári és Dóri -, illetve sokan mások maradnak.
Ezen a ponton én már égtem a vágytól, hogy történjen valami, hulljon le a lepel a tábor lényegéről, de az a helyzet, hogy hiába vártam és vártam, mondhatni a kötet legvégéig nem tértünk a tárgyra... ellenben átéltünk rengeteg izgalmas kalandot, melyek kezdetben jó átlagdiákhoz híven unalmasnak, eseménytelennek tűntek, egészen addig, míg a fantázia szárnyra nem kapott. Kis hőseinket ugyanis nem máshova cipelik, mint a Nemzeti Galériába, hogy naphosszat bámulják a festményeket. Nem hangzik valami izgalmasnak, ugye? Elsőre én is lemondó sóhajjal huppantam le a hatfősre verbuválódott gyerekcsapat mellé, hogy végigasszisztáljam, miként bámulják órákon át ugyanazt a képet. A dolgot még inkább súlyosbította, hogy bár imádom a múzeumokat, élek-halok értük, a festmények valahogy - ciki vagy sem - hidegen hagynak. Szépnek szépek, de egyetlen iskolai kiránduláson sem sikerült ámuldozva, percekig szemlélnem, elemezgetnem őket.
Szóval miközben épp letargiába készültem süppedni, történt valami, ami mindent a feje tetejére állított. Olyannyira, hogy minden percben, amikor Sáriék nem a Galériában voltak, azt kívántam, siessenek vissza oda. Bosnyák Viktória olyan lehengerlően és eszméletlenül fantasztikus húzással állt elő, ami nem csupán újdonság a regények világában, de izgalmas, rejtélyes, kiszámíthatatlan, és nem utolsó sorban felcsigázó is! Komolyan mondom, én, akit hidegen hagytak a festmények, jelenleg mindennél nagyobb késztetést érzek aziránt, hogy elbuszozzak, metrózzak a Nemzeti Galériáig és bejárjam, megszemlélve a kigyűjtögetett képeket.
Elismeréssel adózom a szerző és ötlete előtt! Ha engem, 24 éves fejjel sikerült beszippantania, függővé tennie, és megváltoztatnia vaskalapos nézeteimet a művészetek ezen ágával szemben (ami azért is nagy szó, mert a műv.töris tanáraim minden suliban a kedvenceim voltak, de még így is kudarcot vallottak), akkor a fiatalabb, 12-16 éves korosztályt egyszerre neveli kultúrára, tanítja meg számukra, miként engedjék szabadjára fantáziájukat, és keveri szédületes kalandokba. Az Elképesztő! szórakozva tanítja és teszi a kultúrával szemben nyitottabbá olvasóját.
(És ha netán ezt most olvasná egy rajz- vagy művészettörténelem tanár, akkor azt üzenem innen, a monitor másik oldaláról, hogy ajánlja a diákjainak olvasásra, még azelőtt, hogy belelapoznának a tankönyvbe.)
Picit elkalandoztam, pedig bőven van még szerethető pontja a történetnek. Például a fővárosi helyszínek, melyek elsősorban a budapesti, vagy Budapestet ismerő olvasók számára szívet melengető hangulati kellékként köszönnek vissza, és teszik még átélhetőbbé, valóságosabbá az olvasottakat.
Vagy hogy jelentősebb vizekre evezzünk, a szereplők és kapcsolati rendszerük is nagyon aranyos, vicces, ráadásul egy könnyen emészthető, ámde édes romantikus szálat is életre keltenek - bár ha tippelnem kéne, a későbbiekben lesz itt még több is.
Sári, Dénes, Dóri, Eszter, Yvett és Laci mind-mind nagyon mai, élő karakterek, tulajdonságaikban és stílusukban pedig tökéletesen hozzák korosztályuk sajátosságait, miközben azért érezhető a néhányuk által közvetített, nem minden esetben a mai trendeknek megfelelő üzenet. Leginkább a két-két lánypár között figyelhető meg ez a személyiségbeli ellentét.
(Mellékesen, saját mentalitásomból adódóan, hozzám Sári és Dóri került közelebb- közülük is inkább az egyszerű, barátságos Sári.)
Maga a cselekmény, legyen szó akcióról vagy hétköznapi dolgokról, mozgalmas, mindig pörögnek az események, és ha éppen nem valami jó kis kalandba csöppennek a srácok, akkor a humor, nyomozás vagy a romantika vonalat erősítik, épp olyan és annyi minőségben és mennyiségben, hogy az fiúk és lányok számára egyaránt elfogadható és élvezhető legyen. És mivel fentebb nem tettem, itt elárulom, az Elképesztő! nyugodtan olvasható akkor is, ha nem ismerjük a Tündérboszorkány sorozatot, még úgy is, hogy vannak visszaköszönő karakterek és poénok.
A táborozás első napján viszont nem sok minden derül ki a programról, azt leszámítva, hogy a gyerekek kedvükre lubickolhatnak, amikor akarnak, vezetőjük egy különös, latin szavakat előnyben részesítő férfi, és hogy - mily' szörnyűség! - ha részt akarnak venni az egyheti üdülésen, le kell mondaniuk a modern technika mindenféle vívmányáról, a facebookkal, telefonnal és társaikkal egyetemben. Mindezek tudatában akad olyan, aki távozik, ám Jóhegyi Laci, a Lengyel ikrek - Sári és Dóri -, illetve sokan mások maradnak.
Ezen a ponton én már égtem a vágytól, hogy történjen valami, hulljon le a lepel a tábor lényegéről, de az a helyzet, hogy hiába vártam és vártam, mondhatni a kötet legvégéig nem tértünk a tárgyra... ellenben átéltünk rengeteg izgalmas kalandot, melyek kezdetben jó átlagdiákhoz híven unalmasnak, eseménytelennek tűntek, egészen addig, míg a fantázia szárnyra nem kapott. Kis hőseinket ugyanis nem máshova cipelik, mint a Nemzeti Galériába, hogy naphosszat bámulják a festményeket. Nem hangzik valami izgalmasnak, ugye? Elsőre én is lemondó sóhajjal huppantam le a hatfősre verbuválódott gyerekcsapat mellé, hogy végigasszisztáljam, miként bámulják órákon át ugyanazt a képet. A dolgot még inkább súlyosbította, hogy bár imádom a múzeumokat, élek-halok értük, a festmények valahogy - ciki vagy sem - hidegen hagynak. Szépnek szépek, de egyetlen iskolai kiránduláson sem sikerült ámuldozva, percekig szemlélnem, elemezgetnem őket.
Szóval miközben épp letargiába készültem süppedni, történt valami, ami mindent a feje tetejére állított. Olyannyira, hogy minden percben, amikor Sáriék nem a Galériában voltak, azt kívántam, siessenek vissza oda. Bosnyák Viktória olyan lehengerlően és eszméletlenül fantasztikus húzással állt elő, ami nem csupán újdonság a regények világában, de izgalmas, rejtélyes, kiszámíthatatlan, és nem utolsó sorban felcsigázó is! Komolyan mondom, én, akit hidegen hagytak a festmények, jelenleg mindennél nagyobb késztetést érzek aziránt, hogy elbuszozzak, metrózzak a Nemzeti Galériáig és bejárjam, megszemlélve a kigyűjtögetett képeket.
Elismeréssel adózom a szerző és ötlete előtt! Ha engem, 24 éves fejjel sikerült beszippantania, függővé tennie, és megváltoztatnia vaskalapos nézeteimet a művészetek ezen ágával szemben (ami azért is nagy szó, mert a műv.töris tanáraim minden suliban a kedvenceim voltak, de még így is kudarcot vallottak), akkor a fiatalabb, 12-16 éves korosztályt egyszerre neveli kultúrára, tanítja meg számukra, miként engedjék szabadjára fantáziájukat, és keveri szédületes kalandokba. Az Elképesztő! szórakozva tanítja és teszi a kultúrával szemben nyitottabbá olvasóját.
(És ha netán ezt most olvasná egy rajz- vagy művészettörténelem tanár, akkor azt üzenem innen, a monitor másik oldaláról, hogy ajánlja a diákjainak olvasásra, még azelőtt, hogy belelapoznának a tankönyvbe.)
Picit elkalandoztam, pedig bőven van még szerethető pontja a történetnek. Például a fővárosi helyszínek, melyek elsősorban a budapesti, vagy Budapestet ismerő olvasók számára szívet melengető hangulati kellékként köszönnek vissza, és teszik még átélhetőbbé, valóságosabbá az olvasottakat.
Vagy hogy jelentősebb vizekre evezzünk, a szereplők és kapcsolati rendszerük is nagyon aranyos, vicces, ráadásul egy könnyen emészthető, ámde édes romantikus szálat is életre keltenek - bár ha tippelnem kéne, a későbbiekben lesz itt még több is.
Sári, Dénes, Dóri, Eszter, Yvett és Laci mind-mind nagyon mai, élő karakterek, tulajdonságaikban és stílusukban pedig tökéletesen hozzák korosztályuk sajátosságait, miközben azért érezhető a néhányuk által közvetített, nem minden esetben a mai trendeknek megfelelő üzenet. Leginkább a két-két lánypár között figyelhető meg ez a személyiségbeli ellentét.
(Mellékesen, saját mentalitásomból adódóan, hozzám Sári és Dóri került közelebb- közülük is inkább az egyszerű, barátságos Sári.)
Maga a cselekmény, legyen szó akcióról vagy hétköznapi dolgokról, mozgalmas, mindig pörögnek az események, és ha éppen nem valami jó kis kalandba csöppennek a srácok, akkor a humor, nyomozás vagy a romantika vonalat erősítik, épp olyan és annyi minőségben és mennyiségben, hogy az fiúk és lányok számára egyaránt elfogadható és élvezhető legyen. És mivel fentebb nem tettem, itt elárulom, az Elképesztő! nyugodtan olvasható akkor is, ha nem ismerjük a Tündérboszorkány sorozatot, még úgy is, hogy vannak visszaköszönő karakterek és poénok.
De nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok el! Elképesztő könyv, elképesztő ötlettel és megvalósítással, mind külső-mind belső szempontjából. Engem teljesen elvarázsolt, megdöbbentett, és kimozdított a komfortzónámból. Egyetlen baja van... oké, igazából kettő: 1) Nem kaptam meghívót a táborba. 2) Nincs a kezemben a folytatása. Azután a csavaros és függővéges le(nem)zárás után már a tegnapi megjelenés is késő.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Sári, Dénes, Klott Gatya
Kedvenc jelenet: a piktoportálások
Negatívum: nem kaptam meghívót ebbe a táborba
Borító: 5/5
Festmények
Az Elképesztőben számos festmény található, ezek többségét összegyűjtöttem egy pinterest táblára, de fontos, hogy csak akkor nézzétek meg őket, ha nem szeretnétek, hogy olvasás közben meglepetésként hassanak. Ellenkező esetben a könyv befejeztével térjetek vissza, és tekintsétek meg őket eredetiben is. :)
Nyereményjáték
A történetben fontos szerepet játszik a Magyar Nemzeti Galéria és morzézás is, így a játékunk is ehhez kapcsolódik.
Mind a három állomáson egy, a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető, híres, magyar festő által készített festmény nevét írtuk le a Morze-abc betűivel. Próbáljátok megfejteni a festmény nevét, de nekünk nem erre lesz szükségünk, hanem a festője nevére.
Segítségként a Morze-abc-t mellékeljük.
A rafflecopter megfelelő mezőibe így három, magyar festő nevét várjuk.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
....|---|-.|..-.|---|--.|.-..|.-|.-..|.--.-|...
Nézzetek be a többi állomásra is
07/22 Kelly Lupi olvas
07/23 Deszy könyvajánlója
07/24 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése