Penryn élete nem egyszerű - a világát megtámadták az angyalok, a családja még az új világ mércéjével mérve is bizarr, ráadásul a saját érzelmeit sem tudja hová tenni. A vég napjai azonban közeleg, és nincs idő szerelmi drámákra. Kövessétek velünk Penryn kalandjainak utolsó felvonását, és ha játszotok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három regény egyikét!
Susan Ee: End of Days - A vég napjai
ISBN: 9789633998151
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: AncsaT
Fülszöveg:
Az Angelfall trilógia befejező kötete.
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást? Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság.
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást? Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság.
Saját véleményem:
A történet pontosan ott folytatódik, ahol előzőleg véget ért. Penrynék a skorpió haddal egy szigetre menekülnek, hogy aztán onnan tervezhessék meg a hogyan tovább részt. Csakhogy a kimerítő összecsapások, s élet-halál harcok ellenére hősnőnk mégiscsak egyszerű tinilány, és mint ilyen, neki is vannak hétköznapi vágyai, álmai, érzései. A látszólagos biztonság, Raffe közelsége, és a megannyi trauma kétségbeesett lépésre sarkallja, noha tudja, hogy nem lehet köztük semmi. A meggondolatlanság, és az abból fakadó csalódás pedig újabb galibát okoz, amikor Penryn bedől a fogoly Belielnek, és akaratán kívül a világra szabadít néhány pokolfajzatot. Ezek után újabb menekülés veszi kezdetét, melynek során olyan dolgokra is oda kell figyelniük, mint Raffe szárnyainak felvarratása, Paige helyzetének orvoslása, az Ellenállás felkutatása, vagy a világ megmentése. És ha mindez nem lenne elegendő, helyzetüket a lányról terjedő "angyal gyilkos" hírek sem könnyítik meg, tekintve, hogy emberek és angyalok egyaránt őt kutatják. (És ez még mindig nem minden...)
Talán a fentebbiekből is látható, mennyire pörgős résszel van dolgunk. Susan Ee a kezdetektől olyan ütemet diktál, hogy nemhogy a könyvet nem tudtam lerakni, de még pislogni is csak nehezen sikerült.
Borzalommal vegyes csodálattal konstatáltam, mennyi lehetőség (és szörnyűség) rejlik még ebben a világban. Nagyjából a szöveg harmadánál járva azonban felötlött bennem, te jó ég, mi jöhet még, ami eddig nem volt, hisz már akkor túljutottunk tucatnyi megpróbáltatáson, de higgyétek el, rengeteg minden. Ennyire tömör, iszonytató és tartalmas posztapokaliptikus sorozattal még nem volt dolgom. Susan Ee fantáziája olyan lehet, mint Göthe Salmander bőröndje - csak jóval hátborzongatóbb kivitelben.
Én, aki olvastam az előző részek minden brutalitását, ráadásul Trónok harcán edződtem, most szabályosan rosszul voltam. Félelmetes ennek a nőnek a képzelete, na meg az is, mennyire valósághűen képes a fejében lévő dolgokat átadni. Vagyis nem árt felkészülni a brutalitásra, sokkoló jelenetek tucatjaira, és a velük párosuló emberi érzésekre - gondolok is az undorra, fájdalomra, gyötrelemre, gombócra a torokban, stb.
Két dologgal viszont nem tudtam mit kezdeni. Penryn és Raffe romantikus pillanataiból kezdetben mintha kiveszett volna a tűz; olyan érzésem volt, mintha a szerző erőszakolta volna rájuk ezeket a részeket, miközben ők mást tettek volna. Persze értem én, hogy kellett az olvasóknak valami boldogságmorzsa (hogy két perccel utána méginkább fájjon), meg hát cukik is voltak, csak az a fránya szikra hiányzott. Önmagukban viszont nagyon is dinamikusak és karakterhűek voltak.
A másik, ami miatt csalódott vagyok, az a vége. Átverekedtem magam három köteten, hogy aztán azt kapjam, amit. Félre ne értsetek, le van zárva a sorozat, csak azért én még elviseltem volna legalább 30 oldalt, ami kifejti azt, amit ki kell. Érezhető, hogy Susan Ee rettentően belesimult Penrynék világába, valósággal lubickolt benne, míg az alantas emberi dolgokhoz - romantika, befejezés - nem volt türelme.
Ettől függetlenül természetesen ez még egy nagyszerű rész, és ugyanúgy öt csillagot érdemel, mint a korábbiak. Már csak az események összetettsége és a problémák szerteágazósága miatt is.
Azt már kifejtettem, mennyire fantasztikus a világfelépítés, ám magukról a szereplőkről nem sok szó esett, pedig megérdemlik. Kivétel nélkül mindenki nagy utat járt meg a kezdetektől, mindannyian fejlődtek, átalakultak, és megmutatták, mennyire sokrétűek is.
Paige a sorozat egyik legérdekesebb figurájává nőtte ki magát, a sorsa egészen rendkívüli, így örülök, hogy betekintést nyerhettem abba, miként viaskodott emberi és állati ösztöneivel. A nővérével való kapcsolata pedig gyönyörű volt!
Ami magát Penrynt illeti... nos, ő továbbra is hozta a badass formáját, ám talán a kimerültség, talán az átélt szörnyűségek miatt, erre a részre picit lecsupaszult és lemerült. A lehető legjobb értelemben! Szerintem zseniális húzás volt a szerző részéről felszínre hozni Penryn emberi oldalát, ezáltal is megmutatva, mennyire megviselték a történések, és mennyire végére ért a tartalékainak. Hisz gondoljunk csak bele, általában mindenki nagy lendülettel vág bele a csatába, majd némi hullámvölgy után rátalál az őt éltető nemes érzésekre (Penryn esetében ez a húga és a világ megváltása volt a második részben), amik újabb löketet adnak a folytatáshoz. Viszont amikor elfogy a lendület, és túl sokáig kell nemesnek lenni, akkor előbb vagy utóbb az ember elkezd a saját vágyaira fókuszálni. Nekem emiatt tetszett nagyon az a néhány felvillanás, míg Penryn elképzelte, milyen lenne éppen az élete, ha nem történik az, ami; vagy az, ahogyan annak ellenére teret engedett a meggondolatlanságnak, hogy tudta, butaság, amit tesz - de vágyott rá. Tudom, ez most így elég burkoltan hangzik, de ha olvassátok, majd rájöttök, mire gondolok.
Összességében tehát nagyon szerettem ezt a sorozatot, szívből ajánlom mindenkinek, aki valami kegyetlenre, pörgősre, félelmetesre és sötétre vágyik. Az egyik legjobb posztapokaliptikus trilógia. Nem véletlenül övezi ekkora hype. A YA címke pedig ne tévesszen meg senkit, ez nem egy cukormázas, édesen andalgós történet, itt olyan rémálmaid válnak valóra, amiknek a létezéséről nem is tudtál.
A vég napjai méltó befejezése Penryn, Raffe, Paige és a többiek történetének. Talán fájni fog, de mindenképpen megéri.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Penryn, Raffe, Du és Dam, Paige
Kedvenc jelenet: Penryn és Raffe búcsúja a templomnál (nem spoiler), DuDam viccei és a Belial által mutatott látomás
Negatívum: a lezárás összecsapottsága
Borító: 5/5
Kedvcsináló idézetek
"– […] Ha téged nem ismernélek, azt hihetném, hogy az angyalok egyformák, észre sem lehetne venni, ha az egyiket kicserélnék egy másikra.
– Mert én sokkal tökéletesebb vagyok?
– Nem. Mert te sokkal szerényebb vagy.
– A szerénységet túlértékelik.
– Látom, önértékelési problémáid nincsenek.
– Az igazi harcosok nem törődnek ilyen pszichoblablával.
– Meg az ésszerű gondolkodással sem."
"– Mit csinálsz? – kérdem.
Lefekszik, fejét a párnára hajtja és lehunyja a szemét.
– Szundítok egyet.
– Nem mész le a földszintre?
– Nem.
– Mi van a kanapéval?
– Kényelmetlen.
– Azt hittem, aludtál már sziklán, hóban is.
– Úgy is van. Épp ezért alszom inkább puha ágyban, amikor csak tehetem."
"– Mit gondolsz, hogy alakulnának a dolgok – A hangom elakad. Nyelek egyet, és folytatom. – Ha ember lennél, vagy én angyal?
Kinyújtja a kezét, mintha nem bírná megállni, és a mutatóujjával végigsimít a ruha vállán.
– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja."
"– Miért is ne? – Mondja nemtörődöm hangon. – Repüljünk be nyugodtan az ellenség táborának kellős közepébe, ahol a primitív bennszülöttek szépen darabokra szaggatnak, hogy a testrészeimet eladják, a maradékot pedig kiszárítják és ledarálják, hogy potencianövelő teát készítsenek belőle.
Szorosabban ölelem a nyakát.
– Ennyire már nem vagyunk primitívek.
Összevonja tökéletes ívű szemöldökét, és kétkedő pillantást vet rám.
– Most már ott van nekünk a Viagra."
"– Nem nagy ügy – mondja Dam mellettem őgyelegve.
– Aha, máskor is százával szoktuk menteni embereket – bólogat Du.
– Jaja, folyton ezt csináljuk – mondja Dam.
– Erre születtünk.
– Előfordult, hogy kénytelenek voltunk elutasítani az ajánlkozó nőket, akik a hálájukat akarták kimutatni. – Dam peckesen kihúzza magát mellettem.
– Egyszer – mondja Du, sokkal szerényebben.
– Jó, igen, egyszer. De az egyszer, pontosan azt jelenti, hogy „előfordult” – mondja Dam.
– Igaz, és az sem számít, hogy egy nyolcvan éves hölgy volt az illető, aki úgy nézett ki, mint a nagymamánk.
– Egy csaj az csaj, haver, függetlenül a korától. És az ajánlat az ajánlat – bólint Dam.
Du hozzám hajol, és suttogva mondja.
– Felajánlotta, hogy főz nekünk kelbimbót, de elutasítottuk."
"–Tudod, csajszi –mondja Du –, már a legutóbbi nagy mutatványod előtt is te voltál a legérdekesebb harcos a rendezvényeinken. A seggeket szétrúgó csajok mindig is nagyon menők voltak, de ebben a posztapokaliptikus világban, amiben élünk, a legmenőbb dolog egy kardot lóbáló, angyalgyilkos, veszettül káromkodó…
– Nem is szoktam káromkodni.
–Ez igaz, de ne bánkódj miatta, senki sem tökéletes –mondja Dam."
– Mert én sokkal tökéletesebb vagyok?
– Nem. Mert te sokkal szerényebb vagy.
– A szerénységet túlértékelik.
– Látom, önértékelési problémáid nincsenek.
– Az igazi harcosok nem törődnek ilyen pszichoblablával.
– Meg az ésszerű gondolkodással sem."
"– Mit csinálsz? – kérdem.
Lefekszik, fejét a párnára hajtja és lehunyja a szemét.
– Szundítok egyet.
– Nem mész le a földszintre?
– Nem.
– Mi van a kanapéval?
– Kényelmetlen.
– Azt hittem, aludtál már sziklán, hóban is.
– Úgy is van. Épp ezért alszom inkább puha ágyban, amikor csak tehetem."
"– Mit gondolsz, hogy alakulnának a dolgok – A hangom elakad. Nyelek egyet, és folytatom. – Ha ember lennél, vagy én angyal?
Kinyújtja a kezét, mintha nem bírná megállni, és a mutatóujjával végigsimít a ruha vállán.
– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja."
"– Miért is ne? – Mondja nemtörődöm hangon. – Repüljünk be nyugodtan az ellenség táborának kellős közepébe, ahol a primitív bennszülöttek szépen darabokra szaggatnak, hogy a testrészeimet eladják, a maradékot pedig kiszárítják és ledarálják, hogy potencianövelő teát készítsenek belőle.
Szorosabban ölelem a nyakát.
– Ennyire már nem vagyunk primitívek.
Összevonja tökéletes ívű szemöldökét, és kétkedő pillantást vet rám.
– Most már ott van nekünk a Viagra."
"– Nem nagy ügy – mondja Dam mellettem őgyelegve.
– Aha, máskor is százával szoktuk menteni embereket – bólogat Du.
– Jaja, folyton ezt csináljuk – mondja Dam.
– Erre születtünk.
– Előfordult, hogy kénytelenek voltunk elutasítani az ajánlkozó nőket, akik a hálájukat akarták kimutatni. – Dam peckesen kihúzza magát mellettem.
– Egyszer – mondja Du, sokkal szerényebben.
– Jó, igen, egyszer. De az egyszer, pontosan azt jelenti, hogy „előfordult” – mondja Dam.
– Igaz, és az sem számít, hogy egy nyolcvan éves hölgy volt az illető, aki úgy nézett ki, mint a nagymamánk.
– Egy csaj az csaj, haver, függetlenül a korától. És az ajánlat az ajánlat – bólint Dam.
Du hozzám hajol, és suttogva mondja.
– Felajánlotta, hogy főz nekünk kelbimbót, de elutasítottuk."
"–Tudod, csajszi –mondja Du –, már a legutóbbi nagy mutatványod előtt is te voltál a legérdekesebb harcos a rendezvényeinken. A seggeket szétrúgó csajok mindig is nagyon menők voltak, de ebben a posztapokaliptikus világban, amiben élünk, a legmenőbb dolog egy kardot lóbáló, angyalgyilkos, veszettül káromkodó…
– Nem is szoktam káromkodni.
–Ez igaz, de ne bánkódj miatta, senki sem tökéletes –mondja Dam."
Nyereményjáték
Az utolsó részhez érkezett az Angelfall sorozat, így ideje egy kis nosztalgiának. Minden állomáson találhattok egy-egy kérdést az első két részből, a ti feladatotok pedig az lesz, hogy a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk három példányt Susan Ee: End of Days - A vég napjai című könyvéből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kérdés:
Minek a vezetője Obi?
Minek a vezetője Obi?
Nézzetek be a többi állomásra is
11/21 Insane Life
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése