A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Ewing trilógiájának utolsó kötete, A fekete kulcs. A fináléban pedig végre elérkezik az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, izguljatok velünk együtt kedvenceik sikeréért, játsszatok, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Amy Ewing: A fekete kulcs
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618494
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Fülszöveg:
Itt az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.
A Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az uralkodóházak szolgálatában, kitéve a királyi családok irányításának és manipulációjának. Most azonban végre egy Fekete Kulcs nevű titkos társaság hatalomátvételre és a város egyes köreit elválasztó falak lerombolására készül.
Habár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent elkövet, hogy visszatérjen. Nemcsak azért, hogy kiszabadítsa a kishúgát, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét. Eközben szerelme, Ash elhagyja a Fehér Rózsa menedékét, hogy segítse a felkelőket. Küldetését nehezíti, hogy az Ékkőben körözött bűnözőként vadásznak rá… Violet képes lesz majd egyszerre vezetni a paladinok seregét és megmenteni testvérét, Hazelt, miközben Ash iránti aggodalma egyre inkább legyengíti? A benne szunnyadó erő most végre felszínre törhet.
A Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az uralkodóházak szolgálatában, kitéve a királyi családok irányításának és manipulációjának. Most azonban végre egy Fekete Kulcs nevű titkos társaság hatalomátvételre és a város egyes köreit elválasztó falak lerombolására készül.
Habár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent elkövet, hogy visszatérjen. Nemcsak azért, hogy kiszabadítsa a kishúgát, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét. Eközben szerelme, Ash elhagyja a Fehér Rózsa menedékét, hogy segítse a felkelőket. Küldetését nehezíti, hogy az Ékkőben körözött bűnözőként vadásznak rá… Violet képes lesz majd egyszerre vezetni a paladinok seregét és megmenteni testvérét, Hazelt, miközben Ash iránti aggodalma egyre inkább legyengíti? A benne szunnyadó erő most végre felszínre törhet.
Saját véleményem:
Ha olvastátok az előző részekről írt beszámolóimat, tudhatjátok, mennyire a szívem csücske ez a sorozat. A csilivili, lányos borítók mögött egy komoly és nehéz témákat feszegető történet rejlik, rengeteg egyediséggel megspékelve - én pedig pont ezt szerettem benne. A fekete kulcs azonban vegyes érzéseket hagyott bennem.
Mint disztópia, zseniális. Jól felépített, látványos, izgalmas. A szerző stílusa olvasmányos, az oldalak falatják magukat. És ami a legjobb, Amy Ewing kiküszöbölte az ilyesfajta trilógiák utolsó kötetének sablonosságát, hisz ahelyett, hogy a forradalmat helyezte volna középpontba és építgette volna háromnegyed köteten át, csavart egy nagyot a cselekményen. Mégis... túl nagy falat lett a csavar, elvette a végkifejlethez szükséges játékidőt, ezáltal tucatnyi megválaszolatlan kérdést hagyva maga után. Nem vagyok híve a rétestészta sorozatoknak, ám ebben az esetben határozottan indokolt lett volna... vagy akár lenne is egy negyedik könyv.
A fekete kulcs nyitánya semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az események merre tartanak. Violet és a lányok gőzerővel próbálják maguk mellé állítani az újabb és újabb lányokat, miközben a fekete kulcs forradalmat szít. Fogytán az idő, így hát hősnőnknek egy percnyi nyugta sincs, állandóan a Magányos Város külső köreit járja segítőivel, vagy terveket kovácsol az uralkodóházak leigázására.
Ám amikor kiderül, hogy az állapotos Hazel ellen merényletet terveznek, mintegy meghiúsítandó a fejedelem és a Kő közti frigyet, Violet minden korábbi sikerét sutba dobva visszatér egykori kínzója házába, hogy testvére közelében lehessen.
Őrültségnek hangzik, mégis működik!
Én a magam részéről sosem szerettem az olyan utolsó köteteket, ahol a szereplők ide-oda futkosnak, embereket toboroznak, néha a látvány kedvéért összetűzésbe keverednek, majd folytatják a forradalom alapozását. Néhány fejezet erejéig izgalmas, de közel sem elegendő húzóerő. Ám az, hogy Violet a forradalom közepén, kiszolgáltatva visszatér a darázsfészekbe, rengeteg izgalmat ígér, s mellékesen, mintegy keretbe is foglalja a trilógiát.
A dolognak azonban van még egy csattanója, mégpedig a lány álcája (külsejét megváltoztatva, szolgálóként tér vissza), ami lehetővé teszi, hogy az ismerős helyszínt egészen új szemszögből fedezhessük fel. Olyan részek nyílnak meg előttünk, olvasók előtt, amik korábban nem, míg a régiek egészen új színben tündökölnek, vagy épp nosztalgiafaktorként erősítik bennünk a finálé érzést.
Ez a sorozat sosem a véres összecsapásokról szólt, mindig is nagyobb hangsúly került a karakterekre. Most sincs másként. Azzal, hogy Violet visszatér a történet kezdeti pontjához, lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a kulcsszerepet játszó figurák indítékait, jobban belelássunk életükbe, vagy megtapasztaljuk, mivé fejlődtek az elmúlt részek során. Hatványozottan igaz ez Garnettre, az anyjára és a többi jól ismert személyre.
Garnetet és Lucient egyébként is kiemelném, A fekete kulcsban számomra ők voltak a két legérdekesebb, legszerethetőbb karakter. Velünk ellentétben, amennyire kedveltem Violetet, most éppen annyira elsodródott tőlem, túl hősivé vált.
Ez utóbbi érzéshez köthető a másik negatívum: Ash hanyagolása.
A sorozat egyértelműen a női erőre alapoz, ami dicséretes, de Amy Ewing számomra átesett a ló túloldalára. Annyira hangsúlyozni szerette volna a nők erősségét, hogy abszolút elnyomta a férfi oldalt, akár azt is mondhatnám, semmibe véve átgázolt rajta és olyan mértékben parkoló pályára tette Asht, amivel nem tudtam azonosulni.
Mindent összevetve, A fekete kulcs izgalmas, csavaros folytatása a sorozatnak, de jócskán hagy maga után megválaszolatlan vagy éppen kifejtetlen kérdéseket. Ettől eltekintve, az én szívemben örök helye lesz ennek a trilógiának, és a lezárás hiányosságai ellenére is szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Kedves Maxim Kiadó, rátok pedig óriási bociszemeket meresztek, bízva abban, hogy elhozzátok nekünk a kiegészítő novellákat - melyek némelyike ott rejtheti magában a hiányzó válaszokat (címek alapján ítélve erre jó esély van).
Mint disztópia, zseniális. Jól felépített, látványos, izgalmas. A szerző stílusa olvasmányos, az oldalak falatják magukat. És ami a legjobb, Amy Ewing kiküszöbölte az ilyesfajta trilógiák utolsó kötetének sablonosságát, hisz ahelyett, hogy a forradalmat helyezte volna középpontba és építgette volna háromnegyed köteten át, csavart egy nagyot a cselekményen. Mégis... túl nagy falat lett a csavar, elvette a végkifejlethez szükséges játékidőt, ezáltal tucatnyi megválaszolatlan kérdést hagyva maga után. Nem vagyok híve a rétestészta sorozatoknak, ám ebben az esetben határozottan indokolt lett volna... vagy akár lenne is egy negyedik könyv.
A fekete kulcs nyitánya semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az események merre tartanak. Violet és a lányok gőzerővel próbálják maguk mellé állítani az újabb és újabb lányokat, miközben a fekete kulcs forradalmat szít. Fogytán az idő, így hát hősnőnknek egy percnyi nyugta sincs, állandóan a Magányos Város külső köreit járja segítőivel, vagy terveket kovácsol az uralkodóházak leigázására.
Ám amikor kiderül, hogy az állapotos Hazel ellen merényletet terveznek, mintegy meghiúsítandó a fejedelem és a Kő közti frigyet, Violet minden korábbi sikerét sutba dobva visszatér egykori kínzója házába, hogy testvére közelében lehessen.
Őrültségnek hangzik, mégis működik!
Én a magam részéről sosem szerettem az olyan utolsó köteteket, ahol a szereplők ide-oda futkosnak, embereket toboroznak, néha a látvány kedvéért összetűzésbe keverednek, majd folytatják a forradalom alapozását. Néhány fejezet erejéig izgalmas, de közel sem elegendő húzóerő. Ám az, hogy Violet a forradalom közepén, kiszolgáltatva visszatér a darázsfészekbe, rengeteg izgalmat ígér, s mellékesen, mintegy keretbe is foglalja a trilógiát.
A dolognak azonban van még egy csattanója, mégpedig a lány álcája (külsejét megváltoztatva, szolgálóként tér vissza), ami lehetővé teszi, hogy az ismerős helyszínt egészen új szemszögből fedezhessük fel. Olyan részek nyílnak meg előttünk, olvasók előtt, amik korábban nem, míg a régiek egészen új színben tündökölnek, vagy épp nosztalgiafaktorként erősítik bennünk a finálé érzést.
Ez a sorozat sosem a véres összecsapásokról szólt, mindig is nagyobb hangsúly került a karakterekre. Most sincs másként. Azzal, hogy Violet visszatér a történet kezdeti pontjához, lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a kulcsszerepet játszó figurák indítékait, jobban belelássunk életükbe, vagy megtapasztaljuk, mivé fejlődtek az elmúlt részek során. Hatványozottan igaz ez Garnettre, az anyjára és a többi jól ismert személyre.
Garnetet és Lucient egyébként is kiemelném, A fekete kulcsban számomra ők voltak a két legérdekesebb, legszerethetőbb karakter. Velünk ellentétben, amennyire kedveltem Violetet, most éppen annyira elsodródott tőlem, túl hősivé vált.
Ez utóbbi érzéshez köthető a másik negatívum: Ash hanyagolása.
A sorozat egyértelműen a női erőre alapoz, ami dicséretes, de Amy Ewing számomra átesett a ló túloldalára. Annyira hangsúlyozni szerette volna a nők erősségét, hogy abszolút elnyomta a férfi oldalt, akár azt is mondhatnám, semmibe véve átgázolt rajta és olyan mértékben parkoló pályára tette Asht, amivel nem tudtam azonosulni.
Mindent összevetve, A fekete kulcs izgalmas, csavaros folytatása a sorozatnak, de jócskán hagy maga után megválaszolatlan vagy éppen kifejtetlen kérdéseket. Ettől eltekintve, az én szívemben örök helye lesz ennek a trilógiának, és a lezárás hiányosságai ellenére is szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Kedves Maxim Kiadó, rátok pedig óriási bociszemeket meresztek, bízva abban, hogy elhozzátok nekünk a kiegészítő novellákat - melyek némelyike ott rejtheti magában a hiányzó válaszokat (címek alapján ítélve erre jó esély van).
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Garnet, Lucien
Kedvenc jelenet: minden Garnet jelenet, és az, amikor Ash a jövőjéről álmodozik
Negatívum: a gyors lezárás, kevés paladin szál
Borító: 5/5Sorozat: Az Ékkő 3. része
Nyereményjáték
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a trilógia kulcsfontosságú figuráit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami alapján nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőre gondoltunk, és ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Udvarhölgy a Választófejedelemné mellett; 27 éves; eunuch, feltaláló; ő segített Violet szökésében.
Nézzetek be a többi állomásra is
12/12 MFKata gondolatai
12/14 Sorok között
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Zakkant olvas
12/20 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése