Viszonylag hamar, február derekán körvonalazódott, melyik lesz a 2017-es évem legkiemelkedőbb regénye, annyira mély benyomást gyakorolt rám a győztes.
A Szunnyadó parázs feszített tempójú, jól felépített, pergő történet tele emberi kegyetlenséggel, melyben Sabaa Tahir meseszerűen csodálatos világba kalauzolja az olvasót, megmutatva az ősi mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ebben a kötetben tehát nem a romantikáé a főszerep, hanem a véré, próbatételeké, az elméé és a szabadságé.
Két világ, két sors, két út, egy cél.
Az év legrosszabb könyve: Melina Marchetta - Jellicoe Road
Minden évben sikerül belefutnom egy-egy (számomra) elvont kötetbe, ez 2017-ben sajnos többször is előfordult, így okozott némi fejtörést, melyikük hatott rám legnegatívabban. A választásom végül egy nagyon várt, mégis csalódást keltő történetre, a Jellicoe Roadra esett, ami végig rettentő szürreálisnak és elvontnak bizonyult. Sajnos sehogy sem tudtam azonosulni a tengernyi wtf dologgal, vagy éppen a lapokon megjelenő mérhetetlen kegyetlenkedéssel... de a pangó cselekmény sem csigázott fel túlzottan.
Immár sokadik éve a talpraesett csajok uralják ezt a kategóriát, nem véletlen hát, hogy ezúttal is egy olyan erős, fantasy hősnő került ki győztesen, aki történjék vele bármi, nem hagyja eltiporni vagy alárendelni magát - még egy uralkodónak sem. Sepora személyében a makacssággal vegyülő merészsége éppúgy megbabonázott, mint a benne munkáló mérhetetlen tettvágy és hűség. De akár a célorientáltságát is említhetném. Imádtam, hogy soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg, végig kitartott elvei és céljai mellett. Éljenek a határozott nők!
Legjobb férfi főszereplő: Ridge (Colleen Hoover - Maybe Someday)
Évről évre szeretném megcsapkodni azt, aki kitalálta ezt a pontot. Olyan, mintha monogám házasságra kényszeríteném magam, holott nyilvánvalóan egy poligámista könyvmoly vagyok. De ha már muszáj választanom, akkor nem is kérdés, hogy ki az, aki leginkább elrabolta a szívemet.
Colleen Hoover minden könyvében tökéletes hímegyedekkel rukkol elő, ám Ridge számomra a tökéletes férfi. Vicces, kedves, őszinte, szenvedélyes, esendő, gitározik, és olyan lehengerlő a személyisége, hogy lehetetlenség nem pocsolyává olvadni tőle. Szóval igen, ha valahol létezik egy hús-vér Ridge, akkor még ma hajlandó vagyok hozzámenni.
Ez az a kategória, ami idén a legnagyobb fejtörést okozta számomra. Hiába találkoztam remek hősnőkkel, a női mellékszereplők valahogy eltörpültek... egyet kivéve. Helene badass katona, de nem a lázongó fajtából. Szabálykövető, a birodalomhoz lojális harcos, aki komoly erkölcsi dilemmákat él meg a bajtársiasság vs. haza ellentéteinek hála. Erős karakter; lehet szeretni vagy utálni, ám az biztos, hogy hozzá fogható szereplővel nem sokszor találkozni.
Legjobb férfi mellékszereplő: Garnet (Amy Ewing - A Fehér Rózsa, A Fekete Kulcs)
A lázadó, nem teljesen normális, ámde teljességgel imádnivaló herceg olyanokat ütött ki a nyeregből, mint a Stage Dive zenészei vagy az Off-Campus hokisai. Nem véletlenül, hisz egy igazán sokrétű, szerethető figura, aki a trilógia minden részében képes volt meglepetést okozni, vagy éppen mosolyt csalni az arcomra.
Legjobb szerelmespár: Maggie & Brooks (Brittainy C. Cherry - Csendfolyó), Ridge & Sidney (Colleen Hoover - Maybe Someday)
A Sidney-Ridge és Maggie-Brooks párosok közül képtelenség egyet választani. Mind a két pár nagyon mély, intenzív benyomást gyakorolt rám. Annyira, hogy magamban éreztem őket, az érzéseiket - boldogságukat, fájdalmukat, tehetetlenségüket, vágyukat.
Lehetetlen nem belehalni egy kicsit, amikor együtt vannak, a másikkal érintkeznek, kommunikálnak, vagy egyszerűen csak vannak.
És a dolog pikantériája, hogy mind a két esetben fontos szerepet játszik a némaság.
Legjobb barátság: Owen & Elysabeth Victoria Mortimer (Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője)
A női mellékszereplőkhöz hasonlóan a könyves barátságok sem remekeltek idén - vagy meg sem jelentek, vagy visszahúzó, ártó jellegűek voltak. Nem úgy Owen és Elysabeth Victoria Mortimer kapcsolata!
Két gyerek nagyon más jellemmel és az ebből fakadó fejlődéssel... na meg sok-sok mókás szituációval.
Sokszor hangoztatom, jómagam Johnny Depp "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" nézeteit vallom. Ebből kifolyólag soha nem sikerült még megértenem az ilyen problémáktól szenvedő karaktereket. Itt viszont nem csupán megértettem, de át is éreztem a helyzetüket (miközben dühöngtem egy sort Colleen és az élet igazságtalansága miatt). Colleennak - és általa szereplőinek - sikerült olyan megfogalmazásban tálalnia ezt a lehetetlen állapotot, ami rengeteg választ adott a kényes körülményekre. Hisz előfordulhatnak helyzetek, amikor lehetetlen választani vagy haragudni, amikor az életen és az időponton kívül nincs más hibás.
Legjobb főgonosz: A (Sara Shepard - Pretty Little Liars)
A egy remekül kitalált és felépített, okos ellenség, aki mindig mindenhol ott van, tudja ellenfelei legféltettebb titkait is, amiknek hála könnyen sakkban tartja őket. Mert hát mi félelmetesebb létezik annál, hogy napvilágot látnak az ember szennyesei? Arról nem is beszélve, mennyire creepy egy olyan főgonosz, akiről senki nem tudja ki az, miközben láthatatlanul követ és fenyeget.
Legjobb nyitókötet: A papír hercegnő
2017-ben sok fantasztikus sorozat indult hódító útjának hazánkban, néhányan ebben a listában is megjelennek, de egyrészt nem akartam minden kategóriába besuvasztani ugyanazokat a címeket, másrészt A papír hercegnő jött, látott és tarolt. Hihetetlenül addiktív regény, képtelenség letenni vagy nem még többet és többet követelni belőle. Ezek a Royal fiúk tönkre- és függővé tesznek mindenkit...
Legjobb zárókötet: Jennifer L. Armentrout - Oblivion 3.
Viszonylag kevés zárókötet akadt a kezembe, és még annál is kevesebbel voltam maradéktalanul elégedett. Jenniferre viszont mindig lehet számítani, az Oblivion trilógia utolsó darabja a korábbiaknál is élvezetesebbre sikeredett sok-sok Daemonnel.
Legjobb standalone: Penelope Ward - Stepbrother Dearest
Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen kaliberű regény fog annyira kinyúlni értem és a pórusaimon keresztül belém férkőzni, mint a Legdrágább mostohabátyám, mégis ez történt. Beszippantott, s lényem legmélyén éreztem mindazt a fájdalmat, dühöt, örömöt, boldogságot, reményt, szeretetet, szenvedélyt, amit Elec és Greta.
Mit is mondhatnék? Elég ránézni és nyilvánvalóvá válik, miért vett meg kilóra. Szépek a színei, a páros megkapó, míg a csillagkép és az apró csillagok varázslatosak.
Legjobb külföldi borító: Alwyn Hamilton - A homok leánya
Vallomással tartozom: imádom a fantasy borítókat. Főleg, ha jól eltalált, izgalmas háttérbe ágyazott alakok szerepelnek rajta. A homok leánya is ezt képviseli. A sötét tónusok kellően baljóslatúak, míg a kevés élénk szín megfelelően pulzáló ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen. A pisztoly és a tűz pedig elárulja, mivel is van dolga az embernek. Csodálatos!
Engedjétek meg, hogy magamat idézzem: "Van itt egy Theoriának nevezett Egyiptom, piramisok, orvostudomány, politikai dolgok, paraniként fémjelzett emberevő szirének, nem sárkány sárkányok, katonák, hormontúltengéses öcsi, keleti hangulat, mágikus képességek, és még sokáig sorolhatnám."
Legjobb díszlet: Stephanie Garber- Caraval
Egy cirkusz, ami inkább színház tele szemfényvesztéssel, szürreális, történelmi korokat idéző díszlettel. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.
Legjobb harcjelenet: Aguilar, Maria vs. ellenség összecsapása (Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény)
Christie Golden fantasztikus szerző, aki a történeti kötöttségek ellenére is nagyon képszerűen ír. Neki köszönhetően a spanyol inkvizíció korában játszódó assassin-templomos összecsapások épp olyan nagyvolumenűek, mint a filmvásznon.
Legdrámaibb pillanat: Szürke Alys által elkövetett gyilkossága (George R. R. Martin - Álomdalok 1., Kárhozott vidéken)
Martin újra és újra földhöz vág a maga nyers kegyetlenségével. Előbb ad, aztán megcincál, összetör és akkor és úgy döfi beléd a tőrt, hogy fel se tudj állni többé. Szürke Alys novellája a maga csattanójával egy mini Trónok harca.
Legromantikusabb pillanat: Ridge az ágyon hallgatja Sid éneklését (Colleen Hoover - Maybe Someday)
Csodálatos, egyben mélyen megindító, amikor egy siket srác testi közelségben hallgatja vágyai tárgyának hangját. (Ennél többet nem árulok el, olvassátok el!)
Legviccesebb pillanat: Éttermi tangás hecc (Penelope Ward - Stepbrother Dearest)
A mostohatestvérek közt játszódó tangás játék minden részletében vicces, ám a kiemelt jelenet fergeteges! Szexi és pimasz.
Legjobb akciójelenet: Amani és Jin vonatos menekülése (Alwyn Hamilton - A homok leányai)
A bejegyzésemben utaltam rá, mennyire képszerűen ír Alwyn Hamilton, hogy nem egy ponton éreztem úgy, mintha filmet néznék, netán részese lennék az adott szituációnak. Az egyik legintenzívebb példája ennek a western akciófilmekbe is beleillő látványos, vérpezsdítő üldözés-menekülés.
Legjobb disztópia: Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs
Legjobb YA: Jena Evans Welch -Love & Gelato
Legjobb New Adult: Colleen Hoover - Maybe Someday
Legfülledtebb könyv: Elle Kennedy - The Score
Legjobb történelmi romantikus: Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?
Legjobb fantasy: Jeaniene Frost - Első lobbanás
Legjobb gyerekkönyv: Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt
Legjobb novella: Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse
Leghumorosabb könyv: Rick Riordan - Percy Jackson és a görög istenek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése