Dreamworld: 2018 legjei

Az év könyve: Sarah J. Maas - Köd és harag udvara

"Fennkölt szavakkal mesélhetnék nektek arról, mennyi izgalom, mennyi bonyodalom vagy kihívás jelent meg a Köd és harag udvara hasábjain, milyen meseszerűen csodálatos, vagy éppen rémálomszerűen hátborzongató helyet barangoltam be, miközben egy új, minden korábbinál nagyszerűbb család részese lettem." "Ám mindezek üresen csengő szavak lennének ahhoz képest, amit az ACOMAF során átéltem."
"A Köd és harag udvara nem egy egyszerű könyv, a Köd és harag udvara maga Velaris. Az a hely, ahol az álmok valóra válnak, ahol a rossz is lehet szép, ahol az ember megtanulhat élni és érezni, ahol otthonra, barátokra és családra lel.
Mindezek után szeretnék egy illír tetoválást a kezemre, egy másikat a térdemre, hogy méltó módon térdet hajthassak új otthonom és Sarah előtt."

Az év legrosszabb könyve: Kokology 2.

Amennyire rajongtam az első részért, annyira gyűlöltem a másodikat. Valódi önismereti teszt helyett unalmas, random generált tesztek tömkelegével van tele, amik többségénél még a válaszlehetőségek sem passzolnak az átlagemberhez.

Legjobb női főszereplő: Feyre & Kestrel (Sarah J. Maas - Köd és harag udvara & Marie Rutkoski . A nyertes csókja)

Mostanra szinte hagyománnyá vált, hogy a kategóriában erős, talpraesett lány győzedelmeskedjen - ez most sincs másként. Sőt! Egyből két hölgy is dobogóra állhat.

Legjobb férfi főszereplő: Rhysand (Sarah J. Maas - Köd és harag udvara)

Rhysand elsőre egy Rohadéknak tűnik. Másodjára, harmadjára is, de amint az ember elkezdi megismerni, megérteni a vele kapcsolatos miérteket, rádöbben, hogy nagyon is szerethető Rohadék. Van gyengéd oldala, gyengébb pontja, mégis férfias férfi, olyan, aki mellett a nő önmaga lehet. És hát kellően szemtelen, szexi, és még sokáig sorolhatnám...

Legjobb női mellékszereplő: Felicity (Mackenzie Lee - Úriemberek kézikönyve)

Megelőzi a korát, okos, ambiciózus, talpraesett lány. Izgalmas karakter.

Legjobb férfi mellékszereplő: Roshar (Marie Rutkoski - A nyertes csókja)

Egoista, szarkasztikus, szókimondó, tipikus Magnus Bane figura.

Legjobb szerelmespár: Feyre & Rhys (Sarah J. Maas - Köd és harag udvara)

Nem hittem, hogy egyszer Rhys és Feyre párosa lesz a legnagyobb kedvencem (lévén, hogy Tamlin drukker voltam), de az élet tele van meglepetésekkel. Rhys jött, látott, győzött. Olyan társa lett Feyre-nek, amilyet minden nő megérdemelne; ahelyett, hogy lenyesné a szárnyait, engedi repülni, tapasztalni... élni. Kettejük kapcsolata egyszerre pimasz és szenvedélyes.

Legjobb barátság: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (Mary Ann Shaffer & Annie Barrows - Krumplihéjpite Irodalmi Társaság)

Egy társaság, akik úgy vészelik át a világháború nyomorúságos, korlátok közé szorított, veszteségekkel teli időszakát, hogy egymásba kapaszkodnak, védik, segítik a másikat, mindenképp megérdemli a legjobb címet.

Legjobb szerelmi háromszög: -

Számomra is meglepő, hogy 2018-ban, egyetlen művet leszámítva, nem találkoztam szerelmi háromszögekkel. Ez akár pozitív változásként is elkönyvelhető, az én szívem kicsit mégis fáj a Maybe Someday vagy Pokoli szerkezetek-féle, szívszorító szerelmekért.

Legjobb főgonosz: Loki

"Loki az egyik legsokrétűbb karakter. Kiszámíthatatlan, soha nem tudni, melyik oldal felé húz, míg a tettei hátterében megbúvó, s őt nagymértékben befolyásoló érzelmi hatások kifejezetten emberközelivé varázsolják." Könnyű őt negatívnak bélyegezni, bizonyos tekintetben talán az is, ám az ő figurája ennél sokkal árnyaltabb. Van mélysége, a gonoszkodásai mögött pedig valós tartalom áll.

Legjobb nyitókötet: Tomi Adeyemi - Vér és csont gyermekei

"Számomra kifejezetten üdítő élmény volt az európai kultúrvilág után délebbre vándorolni, és egy olyan vad és varázslatos kontinens múltjában-jelenében elmélyedni, mint Afrika. Már csak azért is, mert a fiktív elemek mellett számos valóságon alapuló is előfordult, kezdve a vallástól, a szokásokon át, a nép kihasználtságáig. Burkoltan, mégis mellbevágó realitással jelenik meg az afrikai emberek helyzete, az, hogy milyen brutálisan bántak és mai napig bánnak a színes bőrűekkel, mennyire semmibe veszik és kihasználják őket."

Legjobb zárókötet: Marie Rutkoski - A nyertes csókja

"A nyertes csókja méltó végszava lett a sorozatnak. Sőt! A legjobb részévé nőtte ki magát. Szövevényes, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal teli. A szó minden értelmében epikus.
Amennyire nem nyerte el a tetszésemet az első kötet, annyira rabul ejtett az utolsó. Érzelmileg teljesen kifacsart, a pulzusomat az egekbe repítette, míg a szívemet rendesen megszorongatta."

Legjobb standalone: Szélesi Sándor - Kincsem

"A Kincsem nagyon is élő, olvasmányos formába csomagolt mű, melynek szavajárása egyszerre felel meg az adott kor elvárásainak, és fogyasztható a ma embere számára. Kiforrottsága ellenére légiesen könnyed, sodorja magával az olvasót." "A regény ezen túlmenően remek kor- és társadalomrajz. Blaskovich Ernő, Kincsem és Karolina kapcsolatrendszere, valamint a velük kapcsolatos események által bepillantást nyerhetünk a 19. század végi életbe, az akkori udvarlási szokásokba, a különféle illemszabályokba, magatartási formákba, lovas életbe, de éppígy testközelbe kerülhetünk híres történelmi személyekkel is. Mindezt úgy, hogy közben nem azt érezzük, hogy épp egy száraz törikönyvet bújunk."

Legjobb magyar borító: -

Ciki vagy sem, tavaly nem igazán olvastam magyar szerzős könyveket, a Kincsemet és a Meghitt pillanatokat leszámítva - azok borítói pedig nem döntöttek hanyatt.

Legjobb eredet borító: Sara Holland - Everless

Ebben a kategóriában már sokkal nagyobb tolongás alakult ki; a fantasy regények mind szemkápráztatóan gyönyörűnek bizonyultak, akárcsak a Micsoda fény! hangulatos fedlapja. A választásom mégis az Everlessre esett. A fekete cirádás háttér csodásan kiemeli a finoman díszített homokórát, melyben a homokfigurák narancsos színe pulzálóan magára vonja a figyelmet. Jó ránézni, elveszni a részletekben, és a szimbolikája is mesés.

Legjobb kitalált világ: Prynthian - Velaris (Sarah J. Maas - Köd és harag udvara)

"Méltathatnám Sarah fantáziáját, azt a varázslatos tehetségét, melynek hála úgy tud írni, hogy szavaival fákat emel, patakokat duzzaszt körülöttem, festékmaszatossá teszi az ujjaimat, és gyötrelmes vágyakozást ébreszt bennem mindenféle tündérek, fegyverek vagy ecsetek iránt. Ám mindezek üresen csengő szavak lennének ahhoz képest, amit az ACOMAF során átéltem." Sarah egy istennő és kész, én pedig Velarisban akarok élni. Pont.

Legjobb díszlet: Tündérfölde (Holly Black - A kegyetlen herceg)

"Holly Blackről köztudomású, hogy imádja a tündéreket, a komor, misztikus hangulatot és a szürreális világkép sem áll távol tőle. A kegyetlen hercegben mindez megmutatkozik. Egészen elképesztő, egyben lélegzetelállító az általa nem csupán megteremtett, de le is festett világ. Iszonyat tömény, barokkosan túldíszített, néha még olvasni is fárasztó - a szó legjobb értelmében. Káprázatos ruhák, lepkeszárny finomságú anyagokból, csillogó, tekergő, történeteket regélő motívumokkal; tarka-barka, örvénylő báli forgatagok, meseszerűen zöldellő tájak aranytól csillogó gyümölcsökkel, és a velük éles kontrasztot alkotó mérgek, gyilkosságok, ostorcsapások, üzekedések, hullaként lézengő szolgálók, emberevő sellők, csonkítások, verbális bántalmazások, tündérifjak cselei, királyi viszályok, elfeledett titkok, kegyetlen igézések."

Legjobb harcjelenet: Háború (Marie Rutkoski - A nyertes csókja)

A trilógiában korábban is előfordultak kisebb-nagyobb csaták, ám az utolsó rész maga a nagybetűs háború. Nem a hollywoodi, giccses, eltúlzott, lassú vágóképekkel teletömködött fajtából. Imádtam a nyerseségét, azt, hogy valódi embereket "láttam", valódi harcokat vívni.

Legdrámaibb pillanat: Sakkjátszma (Marie Rutkoski - A nyertes csókja)

Az egész könyv lehengerlő, ám akad egy sorsdöntő pillanat, ami annyira drámai, hogy az ember még levegőt sem mer venni közben, a pulzusa pedig az egekbe szökik. Megkockáztatom, Kestrel játéka az évtized legdrámaibb pillanata. Számomra mindenképp.

Legromantikusabb pillanat: Pheobe és Trevillion (Elizabeth Hoyt - Szívembe zárva)

A vak úrilány és rokkant testőr, akiket meghatároz testi "fogyatékosságuk", rangjuk és környezetük, ám amikor távol kerülnek a kötöttségektől, s hátrányukat előnyre fordítják - legyen szó egy ló ellésének végigkövetésétől, sétáról, a másik szabadon engedéséről -, akkor a legőszintébb, legszebb formájában jelenítik meg a szerelmet. Phoebe és Trevillion kapcsolata olyan, mintha az olvasó egy gyönyörű lepkét szemlélne. Természetes, pihekönnyű, egyszersmind törékeny.

Legviccesebb pillanat: Szexhinta, vibrátor verseny & gázspray (Tara Sivec - Nyűgök és nyalánkságok)

Az egész könyv eszement, nem is tudom, mikor nevettem ennyit és ilyen jót könyvön, a vibrátor verseny, a gázspray-s támadás, vagy épp a szexhinta esete pedig fergeteges!

Legjobb akciójelenet: Mongol szimulációk (Matthew J. Kirby - A kán sírja)

Nagyon szeretem az animusos szimulációkat, amikor a szereplők őseik bőrébe bújva erednek egy-egy szigonydarab nyomába, a mongol részek viszont kiváltképp ütősre sikeredtek.

Legjobb Young Adult: Trícia Levenseller - A kalózkirály lánya

Legjobb New Adult: nem volt ilyen, idén nem remekelt a kategória

Kicsit úgy érzem, a New Adult könyvek elérték azt a pontot, ahol nehéz újat mutatni. Hiába olvastam 2018-ban legalább tucatnyit belőlük, vagy éppen kedveltem őket, hosszabb távon egyik sem hagyott maradandó nyomot bennem. Részint emiatt hanyagolom őket mostanság. Belefáradtam, hogy ugyanazokat a köröket rójam. Várok valami újra, formabontóra, ami így vagy úgy, de más, mint a többi.

Legjobb történelmi romantikus: Elizabeth Hoyt - Szívembe zárva