A Gyilkos kegyelem október 1-én jelenik meg hazánkban, hála a Maxim kiadónak. Hogy ezt megünnepeljük, a Blogturné Klub bloggerei összefogtak, hogy egy blogturné keretében bemutassák Ismae kalandjait.
Szeptember 15-i kezdéssel mindennap egy új blogger
teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve egyes állomásokon extra érdekességekkel is találkozhattok, ha velünk tartotok.
Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612713
Oldalszám: 492 oldal
Fordító: Bozai Ágota
Fülszöveg:
FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS HALÁLOS. A fiatal Ismae-t, akit a halál istenének
szolgálói képeztek orvgyilkosnak, a Bretagne-i udvarba viszik küldetést
teljesíteni. Ismae azonban azt tapasztalja, hogy nincs felkészülve;
nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a lehetetlen
választásra sem, amelyben pedig döntenie kell. Mert hogyan tölthetné ki a
Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene –
meghódította a szívét? Veszélyekkel teli történet: intrikák, mérgek,
szeszélyek; de végül megmutatkozik a helyes út?
Saját véleményem:
A történet elején megismerjük Ismae múltját, hogy miként jutott el egy brutális házasság kezdetétől a Szent Mortain kolostorig, ahol hozzá hasonlóan a halál istenének lányai élnek.
A kolostorban lévő apácák cseppet sem szokványosak, nem imádsággal töltik a mindennapjaikat. Helyette fegyverforgatást, méregtant, csábítást, és politikát tanulnak, hogy amikor elérkezik az idő, profi orgyilkosokként teljesíthessék apjuk, Szent Mortain akaratát.
Miután Ismae minden gond nélkül elvégezte élete első küldetését, a kolostorba visszaérve siet, hogy beszámolhasson sikereiről az apátasszonynak, ám ott találja Crunard kancellárt, aki rögvest egy újabb megbízatással látja el, amit ő még aznap este végre is hajt. Csakhogy a lány, munkája végeztével belebotlik egy férfibe, akit ugyan megpróbál átejteni, mégsem lehet biztos sikerében. Miközben erről mesél az apátasszonynak és a kancellárnak, a férfi megjelenik az ajtóban.
Duval tombol, állítása szerint Ismae már másodszorra húzza keresztül számításait, és végez azokkal az emberekkel, akiket ő ki akart hallgatni, annak érdekében, hogy megtalálja az árulót, aki a hercegnő ellen fordult. Az apátasszony végül fondorlatos módon elküldi Ismae-t, hogy tartson a hercegnő udvarába Duvallal, és derítse ki, hogy ki az áruló. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy a lánynak semmi kedve eljátszani, hogy Duval szeretője, és a józan életű Duvalnak sincs ínyére a lány társasága...
Ha röviden össze kéne foglalnom, hogy mit gondolok erről a könyvről, akkor azt mondanám, hogy imádtam, instant szerelem volt számomra. Az írónő félelmetesen jól bánik a szavakkal, az egész regény olvastatja magát, és annak ellenére, hogy jelenidejű E/1-ben íródott, egyből fel tudtam venni a ritmust, pedig ez nálam nagyon ritka, ilyen esetekben mindig szoknom kell egy kicsit a szöveget.
Maga a történet vége kiszámítható, hisz pontosan tudjuk, hogy mi lesz Ismae-val, és egy bizonyos ponttól az áruló kiléte is megfejthető, de nem is ez a lényeg, mivel közben rengeteg izgalmas és nem várt fordulattal találkozhatunk. Ráadásul a politikai játszma kivitelezése zseniális. Az írónő mesterien bánik a háttérben meghúzódó szálakkal, és úgy alakítgatja, csűri-csavarja őket, hogy azok mindig mutassanak valami újat, vagy fokozzák a feszültséget. És ami még ennél is fontosabb, hogy teljesen jól követhető.
Ami szintén nagyon tetszett az a kor és a korhűség. Abszolút érződik, hogy a középkorban járunk, ahol a szegény parasztok földet művelnek, rozoga kis viskókban laknak, a királyi udvar előkelőségei pedig fényűző kőpalotában tengetik a mindennapjaikat, bálokon vesznek részt, nagy vacsorákat szerveznek, vagy éppen vadásznak. Ráadásul minden apró kis részlet a helyén van, a varrótűtől elkezdve, a szűk sikátorokon át, a ruhaujjak felvételéig.
Talán pont ezek miatt a hangulatfokozók miatt - amik segítettek abban, hogy úgy érezzem magam, mintha én is a történet részese lennék -, volt az, hogy elhittem, hogy számukra a mágia valóban mindennapos dolognak számít, ugyanúgy mint az egy-, illetve több isten hit. És bár tudom, hogy anno tényleg hittek a füvesasszonyokban, boszorkányokban, és sok egyébben, azért egy olyan történetet, ahol a főszereplő a halál lánya, alapjáraton mégsem mondhatnánk teljesen hétköznapinak.. és mégis. A szó legnemesebb értelmében.
Mindezek mellett a karakterek is roppant kiforrottak és önálló személyiségek voltak. Sőt akadt köztük olyan is, aki valódi, létező történelmi alak volt, mint például Anne Bretagne, a hercegnő (akinek magyar vonatkozása is van a történelemben). Anne, itt a történetben még nagyon fiatal, tizenhárom éves, de kora ellenére érett, éles eszű, és roppant határozott uralkodónő.
Duval (akiről rangját tekintve, most nem mondanék többet, mert bár hamar kiderül, de a meglepetés ereje jobb, és maga a szituáció is kellően vicces, ahhoz, hogy ne leplezzem le idő előtt) egy felelősségteljes, kissé hűvös, de igen józan és megfontolt férfi, aki társaival szemben nem fut minden szoknya után. Számára sokkal fontosabb a hűség, a család és a tisztesség. Ráadásul roppant udvarias. Tehát minden tulajdonsága adott, hogy elrabolja a női olvasók szívét. Nem is csoda, hogy szép lassan Ismae férfiak elleni ellenszenve is elpárolog.
Ezzel el is érkeztünk főhősnőnkhöz, aki a regény során óriási fejlődésen esik át. Eleinte egy félénk kislány, akit mindenki megvet a sebhelye miatt, sőt apja és férje még bántalmazza is ezért. Majd a kolostorba kerülve belepillanthatunk abba, miként is válik ez a megtört gyerek félelmetes gyilkossá. (Itt külön öröm volt számomra, hogy nem egyből ugrottunk éveket, hanem, ha röviden is, de azért kaphattunk egy kis ízelítőt a folyamatból.) Olyan nővé, akinek már nincs mitől tartania a férfiak közelében, hisz, ha úgy hozza a sors, két pillanat alatt a másvilágra küldi őket.
De Ismae átalakulása itt még cseppet sem ért véget. Miután megtanulta, miként legyen hidegvérű gyilkos, arra is rá kellett jönnie, hogy egy célt, többféleképpen is el lehet érni, és, hogy nem bűn szeretni és bízni a saját szívünkben.
Annak ellenére, hogy a történetben Duval és Ismae lévén jelen van a szerelem, mégsem ez a főszál. Éppen csak annyi romantika van benne, amennyi azoknak sem fekszi meg a gyomrát, akik ódzkodnak ettől. Ismae egy erős hősnő, így hozzá nem is illene ennél több.
A főszereplők mellett pedig volt még két kedvencem, Rémlovag és de Lornay. Viszonylag keveset szerepeltek, de amikor felbukkantak, akkor garantáltan mosolyt (vagy könnyeket) csaltak az arcomra. Nagyon eltérő figurák, de remekül kiegészítik egymást.
A történet Ismae szempontjából lezártnak tekinthető, de rengeteg elvarratlan szál marad, ami majd a következő részben Sybellára hárul, Ismae egyik novíciatársára; ő egyébként már a mostani kötetben is fel-felbukkant nyúlfaroknyi részekre.
Arra viszont készüljetek fel, hogy a végén lesz néhány igazán megható jelenet!
Összességében tehát ez egy remek történelmi regény, némi fantasy elemmel megspékelve. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fordulatokat, az izgalmakat, imádja a középkort, és a talpraesett főhősnőket, valamint szereti a kalandokat, és a háttérben mindent behálózó politikai kavarásokat. Kortól és nemtől függetlenül élvezetes kikapcsolódást nyújt mindenkinek.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Ismae, Duval, Rémlovag
Kedvenc jelenet: Ismae tette a csata után
Negatívum: nagyon hiányoltam a hajszíneket (tudom, ez legyen a legnagyobb problémám :D)
Borító: 5/5
Nyereményjáték
A történet elején megismerjük Ismae múltját, hogy miként jutott el egy brutális házasság kezdetétől a Szent Mortain kolostorig, ahol hozzá hasonlóan a halál istenének lányai élnek.A kolostorban lévő apácák cseppet sem szokványosak, nem imádsággal töltik a mindennapjaikat. Helyette fegyverforgatást, méregtant, csábítást, és politikát tanulnak, hogy amikor elérkezik az idő, profi orgyilkosokként teljesíthessék apjuk, Szent Mortain akaratát.
Miután Ismae minden gond nélkül elvégezte élete első küldetését, a kolostorba visszaérve siet, hogy beszámolhasson sikereiről az apátasszonynak, ám ott találja Crunard kancellárt, aki rögvest egy újabb megbízatással látja el, amit ő még aznap este végre is hajt. Csakhogy a lány, munkája végeztével belebotlik egy férfibe, akit ugyan megpróbál átejteni, mégsem lehet biztos sikerében. Miközben erről mesél az apátasszonynak és a kancellárnak, a férfi megjelenik az ajtóban.
Duval tombol, állítása szerint Ismae már másodszorra húzza keresztül számításait, és végez azokkal az emberekkel, akiket ő ki akart hallgatni, annak érdekében, hogy megtalálja az árulót, aki a hercegnő ellen fordult. Az apátasszony végül fondorlatos módon elküldi Ismae-t, hogy tartson a hercegnő udvarába Duvallal, és derítse ki, hogy ki az áruló. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy a lánynak semmi kedve eljátszani, hogy Duval szeretője, és a józan életű Duvalnak sincs ínyére a lány társasága...
Ha röviden össze kéne foglalnom, hogy mit gondolok erről a könyvről, akkor azt mondanám, hogy imádtam, instant szerelem volt számomra. Az írónő félelmetesen jól bánik a szavakkal, az egész regény olvastatja magát, és annak ellenére, hogy jelenidejű E/1-ben íródott, egyből fel tudtam venni a ritmust, pedig ez nálam nagyon ritka, ilyen esetekben mindig szoknom kell egy kicsit a szöveget.
Maga a történet vége kiszámítható, hisz pontosan tudjuk, hogy mi lesz Ismae-val, és egy bizonyos ponttól az áruló kiléte is megfejthető, de nem is ez a lényeg, mivel közben rengeteg izgalmas és nem várt fordulattal találkozhatunk. Ráadásul a politikai játszma kivitelezése zseniális. Az írónő mesterien bánik a háttérben meghúzódó szálakkal, és úgy alakítgatja, csűri-csavarja őket, hogy azok mindig mutassanak valami újat, vagy fokozzák a feszültséget. És ami még ennél is fontosabb, hogy teljesen jól követhető.
Ami szintén nagyon tetszett az a kor és a korhűség. Abszolút érződik, hogy a középkorban járunk, ahol a szegény parasztok földet művelnek, rozoga kis viskókban laknak, a királyi udvar előkelőségei pedig fényűző kőpalotában tengetik a mindennapjaikat, bálokon vesznek részt, nagy vacsorákat szerveznek, vagy éppen vadásznak. Ráadásul minden apró kis részlet a helyén van, a varrótűtől elkezdve, a szűk sikátorokon át, a ruhaujjak felvételéig.Talán pont ezek miatt a hangulatfokozók miatt - amik segítettek abban, hogy úgy érezzem magam, mintha én is a történet részese lennék -, volt az, hogy elhittem, hogy számukra a mágia valóban mindennapos dolognak számít, ugyanúgy mint az egy-, illetve több isten hit. És bár tudom, hogy anno tényleg hittek a füvesasszonyokban, boszorkányokban, és sok egyébben, azért egy olyan történetet, ahol a főszereplő a halál lánya, alapjáraton mégsem mondhatnánk teljesen hétköznapinak.. és mégis. A szó legnemesebb értelmében.
Mindezek mellett a karakterek is roppant kiforrottak és önálló személyiségek voltak. Sőt akadt köztük olyan is, aki valódi, létező történelmi alak volt, mint például Anne Bretagne, a hercegnő (akinek magyar vonatkozása is van a történelemben). Anne, itt a történetben még nagyon fiatal, tizenhárom éves, de kora ellenére érett, éles eszű, és roppant határozott uralkodónő.
Duval (akiről rangját tekintve, most nem mondanék többet, mert bár hamar kiderül, de a meglepetés ereje jobb, és maga a szituáció is kellően vicces, ahhoz, hogy ne leplezzem le idő előtt) egy felelősségteljes, kissé hűvös, de igen józan és megfontolt férfi, aki társaival szemben nem fut minden szoknya után. Számára sokkal fontosabb a hűség, a család és a tisztesség. Ráadásul roppant udvarias. Tehát minden tulajdonsága adott, hogy elrabolja a női olvasók szívét. Nem is csoda, hogy szép lassan Ismae férfiak elleni ellenszenve is elpárolog.
Ezzel el is érkeztünk főhősnőnkhöz, aki a regény során óriási fejlődésen esik át. Eleinte egy félénk kislány, akit mindenki megvet a sebhelye miatt, sőt apja és férje még bántalmazza is ezért. Majd a kolostorba kerülve belepillanthatunk abba, miként is válik ez a megtört gyerek félelmetes gyilkossá. (Itt külön öröm volt számomra, hogy nem egyből ugrottunk éveket, hanem, ha röviden is, de azért kaphattunk egy kis ízelítőt a folyamatból.) Olyan nővé, akinek már nincs mitől tartania a férfiak közelében, hisz, ha úgy hozza a sors, két pillanat alatt a másvilágra küldi őket.
Annak ellenére, hogy a történetben Duval és Ismae lévén jelen van a szerelem, mégsem ez a főszál. Éppen csak annyi romantika van benne, amennyi azoknak sem fekszi meg a gyomrát, akik ódzkodnak ettől. Ismae egy erős hősnő, így hozzá nem is illene ennél több.
A főszereplők mellett pedig volt még két kedvencem, Rémlovag és de Lornay. Viszonylag keveset szerepeltek, de amikor felbukkantak, akkor garantáltan mosolyt (vagy könnyeket) csaltak az arcomra. Nagyon eltérő figurák, de remekül kiegészítik egymást.
A történet Ismae szempontjából lezártnak tekinthető, de rengeteg elvarratlan szál marad, ami majd a következő részben Sybellára hárul, Ismae egyik novíciatársára; ő egyébként már a mostani kötetben is fel-felbukkant nyúlfaroknyi részekre.
Arra viszont készüljetek fel, hogy a végén lesz néhány igazán megható jelenet!
Összességében tehát ez egy remek történelmi regény, némi fantasy elemmel megspékelve. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fordulatokat, az izgalmakat, imádja a középkort, és a talpraesett főhősnőket, valamint szereti a kalandokat, és a háttérben mindent behálózó politikai kavarásokat. Kortól és nemtől függetlenül élvezetes kikapcsolódást nyújt mindenkinek.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Ismae, Duval, Rémlovag
Kedvenc jelenet: Ismae tette a csata után
Negatívum: nagyon hiányoltam a hajszíneket (tudom, ez legyen a legnagyobb problémám :D)
Borító: 5/5
Kedvcsináló idézetek
"- A jó szándék csak olyan hazugság, amivel a gyengék győzködik magukat."
"A falumbeli lányok emlegettek olyat, hogy első látásra bele lehet szeretni egy férfiba. Ezt a szerelem első látásra dolgot én mindig ostobaságnak tartottam. Egészen addig, míg be nem léptem Serafina nővér műhelyébe. Nem hasonlít semmire, amit addig láttam; tele van furcsa tárgyakkal és szagokkal, és rögtön beleszeretek."
"Úgy tűnik, a nemesek csakis egymásra vadásznak; pikáns pletykákkal vagy a falikárpitok mögé bújva lopott pillanatokkal."
"A bolond pedig lenéz dekoltázsomra és a látványtól rögtön megváltozik. A férfiak tényleg annyira idióták, hogy képtelenek ellenállni két hús félgömbnek?"
"- Elismerem, hogy önnek nagyobb tapasztalata van, ami az információgyűjtést illeti.
Szavaitól Duval egy kicsit megnyugszik. Az ostoba! A tisztelendő anya olyan pillantással néz rá, amitől a kolostorban mindenki megtanult félni; ami engem illet, nem akarom magamra vonni ezt a szemvillanást.
- Csodálatra méltó, mennyire aggódik országunkért, és tény, hogy kevesen olyan elszántak, mint ön. - Az apátasszony dicsérete méginkább a biztonság illúziójába édesgeti Duvalt. - És tudom, hogy ön éppoly buzgón igyekszik segíteni a hercegnőnek, mint ahogy mi önnek.
Duval arcán ráncok jelennek meg, ahogy igyekszik felidézni, hallott-e valaha ilyesmit. Szívemet büszkeség tölti el, hogy a tisztelendő anya milyen szép taktikával bánik el vele. Crunard kancellára pillant, aki enyhe bólintással válaszol.
- Örömmel együttműködünk önnel. És, hogy ezt még gördülékenyebben tehessük, a következő néhány hétre elküldjük Ismae novíciánkat az ön házába.
Szavai olyan döbbenettel hatnak rám, hogy alig kapok levegőt. Mintha valami erő kiszippantotta volna a szuszt a tüdőmből. Ne!"
"Duval kiugrik és kezét nyújtja nekem. Gyanakvón nézem.
Gúnyosan összevonja szemöldökét.
- A köpönyegem?"
"El sem tudnék képzelni olyan összejövetelt, ahol kevésbé érezném otthon magam; rózsakertbe tévedt tarlórépa vagyok."
"- Mit keres itt?
- Teljesítem éjszakai kötelességemet az én fiatal szeretőmnél.
(...)
- Túlságosan fáradt vagyok a beszélgetéshez ma este, uram.
- Aludjon. Én itt maradok egy-két óráig, aztán elmegyek.
Ásítok.
- Olyan sokáig?
- Vigyáznom kell a hírnevemre."
"Az emberek azt látják, amit látni akarnak."
"Éleslátásért imádkozom, hogy megtudjam különböztetni az Ő akaratát ebben a dologban. És legfőképpen azért imádkozom, hogy ne legyek szerelmes Duvalba.
Nem tudom, miért vonzódom hozzá. Nem olyan szép, mint de Lornay, és nem olyan könnyed érzés vele lenni, mint Rémlovaggal. Öccse modora elbűvölőbb, és mégis...
Duval dobogtatja meg a szívemet, ő zavarja össze elmémet, miatta akad el lélegzetem. Mert akkor is kedves, ha éppen dühös; nem a jó modor felszínes kedvessége ez, hanem igazi törődés."
Nyereményjáték
A Maxim kiadónak köszönhetően a turné során még
két példányt sorsolunk ki a Gyilkos Kegyelemből. Ám ezúttal két
különböző játékban vehettek részt.
1.) A 'Like-ra fel!' játékunk szeptember 15 és 24 között zajlik. Semmi mást nem kell tennetek, ha részt akartok venni, csupán lájkolni a Blogturné Klub és a Maxim kiadó (Dream Válogatás) Facebook oldalát, aztán pedig a turné bármelyik állomásán található rafflecopter dobozt kitölteni. Plusz pontokért a turnéban résztvevő blogok Facebook oldalát is lájkolhatjátok.
2.) A második játékunk egy keresztrejtvény lesz, melyet Kelly & Lupi állomásán találtok meg. A játék szeptember 21-től 23-ig tart. A Részletekért látogassátok meg őket!
1.) A 'Like-ra fel!' játékunk szeptember 15 és 24 között zajlik. Semmi mást nem kell tennetek, ha részt akartok venni, csupán lájkolni a Blogturné Klub és a Maxim kiadó (Dream Válogatás) Facebook oldalát, aztán pedig a turné bármelyik állomásán található rafflecopter dobozt kitölteni. Plusz pontokért a turnéban résztvevő blogok Facebook oldalát is lájkolhatjátok.
2.) A második játékunk egy keresztrejtvény lesz, melyet Kelly & Lupi állomásán találtok meg. A játék szeptember 21-től 23-ig tart. A Részletekért látogassátok meg őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése