A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában szeptember 30-án megjelenik Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye, mely egy trilógia első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere a Nevermore blogturné keretein belül bemutatja Isobel és Varen világok közt átívelő történetét.
Szeptember 18-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de nyerhettek is! A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a turné végén kisorsolunk 2 példányt a Nevermore-ból! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!).
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733394
Oldalszám: 528 oldal
Fordító: Farkas János
Fülszöveg:
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen
Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási
határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni
nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles
nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a
lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy
Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és
az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen
álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy
világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?
Saját véleményem:
A történet elején megismerkedünk Isobellel, a főhősnőnkkel, aki éppen angol órán ül, és kénytelen rádöbbenni, hogy az élet olykor nagyon igazságtalan, ugyanis nem elég, hogy dolgozatot kell írniuk, de annak leadási határideje, pont a nagy meccs napjára esik. És, ha mindez már önmagában nem lenne elegendő, akkor ott van az a számára szörnyen megalázó helyzet, hogy a tanár Varent, a csoport fekete bárányát - akiről mindenki azt pletykálja, hogy koporsóban alszik -, kapja párjául. Kettejük feladata lesz, hogy összehozzanak egy dolgozatot, valamint egy előadást Edgar Allan Poe-ról. Ám Isobel még csak nem is sejti, hogy ezáltal mibe is csöppen. Semmi nem lesz ugyanaz, mint régen... soha már.
Legjobb barátaitól és pasijától elszakad, kiközösítetté válik, teljesítménye a pompom csapatban egyre csak romlik, hibát-hibára halmoz, az apja tombol és szobafogságra ítéli, de őt mégis hajtja valami. Napról-napra közelebb kerül Varenhez, ezzel nem várt problémákat zúdítva saját nyakába. Furcsa alakokat kezd látni, álmában új világokba csöppen, és elmosódik a határ álom és valóság között.
Amikor megláttam Edgar Allan Poe nevét a fülszövegben, hirtelen nagyon kíváncsi lettem arra, hogy az írónő miként tudta beleszőni őt, vagy a műveit a történetbe, hiszen Poe nem az az átlagos költő (író) volt.
Bár a sztori eleinte kicsit lassabban indul be, de egy ponttól olyan mértékben begyorsul, hogy az olvasó nem győzi kapkodni a fejét, és falni a sorokat. Ezek alapján két nagy részre osztható az egész regény.
Az első felében megismerkedünk a szereplőkkel, főként Isobellel, aki a pompom csapat legnagyobb reménysége, ő hajtja végre a leglátványosabb ugrásokat, és egyéb akrobatikus elemeket, valamint évek óta együtt van a suli focicsapatának kapitányával, Braddel. Tehát Isobel pontosan olyan, mint a filmekből ismert vezérszurkolók többsége, fennhordja az orrát, lenézi azokat, akik nem a baráti köréhez tartoznak, és a hajrázáson kívül semmi más nem érdekli. Most kapásból azt mondhatnátok, hogy áh, ez a könyv csupa klisékből áll, de nem, mert bekúszik a Poe szál, és amellett, hogy betekintést nyerünk abba, milyen is a szurkolólányok élete, edzései, szép lassan elkezdjük megismerni Edgar Allan Poe munkásságát is, ami a későbbiekre nézve nagyon fontos, mert ez képezi a történet alapját, amire majd építkezik a cselekmény.
Így kúszik be a képbe Varen, a különös goth srác, aki állandóan feketét hord, ajkát piercing díszíti, és sosem szólal meg angol órán. Szüntelenül egy könyvet cipel magával, bárhová is megy, de soha senkinek nem mutatja meg azt.
Miután Isobellel találkozgatni kezdenek, a lány egy óvatlan pillanatban, amikor azt hiszi, hogy Varen nem látja, belekukkant, ám a srác hirtelen felbukkan, és mérgesen kikapja kezéből a rajzokkal és írásokkal teli könyvet. Isobel ugyan meglepődik, de különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, helyette belevágnak a dolgozatuk elkészítésébe, ami nem is annyira egyszerű dolog, mint amilyennek hangzik. Valamiért mindenki azon mesterkedik, hogy elszakítsa és megakadályozza őket a munkában. Brad, és a lány többi barátja, lépten-nyomon beleköt és megfenyegeti Varent, míg az apja szobafogságra ítéli, meggátolva ezzel, hogy találkozzanak.
A könyv második felében viszont egy teljesen új világba csöppenünk, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy olyan az egész, mintha egy Tim Burton filmben kószálnánk Rémisztő figurák, szürreális események és helyszínek, lenyűgöző látványvilág. A regény receptje akár az is lehetne, hogy: végy ki néhány szereplőt a Hajrá csajok filmekből, dobd be őket Tim Burton képzeletébe és a díszleteket változtasd meg a Poe műveik helyszíneivé. Egyszóval káprázatos!
Az írónő bámulatos részletességgel tárja elénk a különféle helyszíneket, eseményeket, és a szurkolócsapat életébe is úgy kalauzol el minket, mintha mi magunk is részesei lennénk. Ahelyett, hogy pusztán csak megemlíti, hogy a főszereplőlány ezt a sportot űzi, beenged bennünket a próbákra, megmutatja miként is zajlanak az edzések, milyen koreográfiák léteznek, és hogyan kell őket végrehajtani. Nálam ez mindenképpen pluszpontot érdemel, mert, érdekes. Mint ahogyan az is, hogy rengeteg Poe költemény részletét csempészte a sorok közé. Ezzel egyrészt megismerteti azokkal is Poe művészetét, akik eddig nem olvastak tőle, másrészt mindezt úgy teszi, hogy nem lesz sok. Ha szükség van egy vers teljes ismeretére, akkor ugyan mutat belőle részleteket, de Isobel segítségével összefoglalja az unalmasabb sorokat, úgy, hogy azok ne legyenek szárazak, csak és kizárólag tényszerűek.
Mindezek mellett nagyon tetszett az a fajta kettősség, ami a normális, hétköznapi élet és a szürrealisztikus világ között húzódott. Eltérőek voltak, de mégis sikerült hihetően egybeolvasztani őket azzal, hogy már az elején jelentek meg furcsa alakok, és nem hirtelen bukkant fel mindenki.
Ami számomra még külön öröm volt, az az új lények megteremtése. Igen, szeretem a vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat és minden más közismert lényt is, de üdítő új, a képzelet szülte teremtményekről olvasni. Ráadásul az írónő olyan fantasztikusan megírta őket, hogy filmként elevenedtek meg előttem, és hűha! De ugyanez igaz a másik világban zajló eseményekre is. Egyszerre volt félelmetes, izgalmas, horrorisztikus és érdekfeszítő. Le a kalappal előtte!
És még mindenképp kiszeretném emelni a kiismerhetetlenséget, a rejtélyességet, mert Kelly mesteri fokon műveli. Amikor már azt hittem, hogy tudom, ki kicsoda, vagy kinek az oldalán áll, akkor tuti biztos, hogy jött valami, ami romba döntött mindent, és a végén is csak néztem nagyokat, hogy most akkor jól látok? Volt egy dolog, amit ugyan lehetett tudni, de még azt is úgy megkavarta, hogy váó!
Ami pedig a végét illeti... hát az kegyetlen. Rengeteg szál marad elvarratlanul, kérdések áradata sikítozik válaszra várva, én pedig a folytatásért. De az tény, hogy gyönyörűen zárta le az első részt.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Tim Burton avagy a Poe féle világokat, nem fél egy-egy horrorisztikusabb jelenettől, valamint vágyik valami újra, mert bár igaz, hogy klisével indít a regény, de nagyon hamar megmutatja, hogy mennyire is nem az. Poe rajongóknak pedig egyenesen kötelező!
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Varen, Gwen (halálosak a beszólásai), Pinfeathers
Kedvenc jelenet: Varen és Isobel csókja, valamint a Prológus
Negatívum: Isobel néha fájdalmasan szőke tud lenni
Borító: 5/5
Meglepetés
Zenelista helyett egy kis meglepivel jövök, viszont a zenék sem maradnak ki a turnéból, keressétek őket 23-án Angelika blogján. Most pedig íme egy kis részlet az írónővel készült interjúból, melyet teljes egészében szeptember 26-án olvashattok majd a blogon.
A regényed szerves részét képezi Poe és az ő művei. Miért éppen őt választottad? Illetve miért pont A hollóra és A vörös halál álarcára esett a választásod?
Kelly Creagh: Őszintén szólva nem én választottam Poe-t, hanem Varen. Mikor elkezdtem megírni a Nevermore-t, a fejemben csak egy pomponlány, egy goth srác és az az ötlet szerepelt, hogy össze kellene rakni őket egy közös angolórai feladatba. A könyvet egy iskolai feladat részeként kezdtem, mivel éppen a Spalding egyetem tanulójaként a diplomamunkám megírására készültem. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, el kellett döntenem, hogy kiről tanuljon Varen, és hirtelen Edgar Allan Poe ugrott be. Folytattam a könyvet, így kénytelen voltam legalább felületesen megvizsgálni Poe munkásságát. Ekkor állt minden a feje tetejére. Tanulmányoztam Poe különös halálát, az érdekfeszítő alakot, akit csak Poe Köszöntő néven emlegetnek, és akinek a mítoszáról Reynolds-ot mintáztam, illetve Poe öt napos eltűnésének is alaposan utánanéztem. Ahogy jelentről jelenetre felépítettem a sztorit, Poe egyre inkább beitta magát a történetbe, így mire az első vázlat elkészült, ő adta a könyv gerincét. Ugyanakkor furcsaságok is történtek velem a Nevermore írása közben. Egyszer például, kaptam egy születésnapi köszöntőkártyát Poe-tól, egy évvel azután, hogy meglátogattam baltimore-i házát. A kártyán egy rólam készült kép volt, és még a mai napig sem tudtam felfedni a kártya feladójának a kilétét. Emellett voltak még különös álmaim is, illetve egy félig-meddig paranormális élményt vettem alapul, amikor Reynolds-ot a halott rózsa illatával ruháztam fel. Miközben a Nevermore folytatásán, az Enshadowed-on dolgoztam, egész párbeszédeket írtam le, amelyeket abból az emlékből vettem. Kísérteties élmény volt, az tény.
Nyereményjáték
09/20. Dreamworld - Meglepetés
09/21. Nem harap a… - Varen könyve
09/22. Roni olvas - Vörös Halál
09/23. Angelika blogja - Zenelista
09/25. MFKata gondolatai-Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése