„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik.
De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a
feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell
keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban,
őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell
ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek
kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem
csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Jó szórakozást!
A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!
December 3. - Még 21 nap a Karácsonyig
A palota kertjéből áramló vidám nevetés dallama, melybe időnként egy-egy vékony hangú csaholás keveredett, átszűrődött a vékony ablaktáblákon. C. szokás szerint barátnőjével és F.-vel sétálgatott a hólepte parkban. D. fejében pedig csak úgy cikáztak a gondolatok. Természetesen mindegyik egy személy köré csoportosult.
Mióta a lány az apja szolgálatába állt, alig tudott vele szót váltani. D. nem tudta mit mondhatna neki. Az ő hibája volt, hogy C. azzá vált, amivé… de nem, most fontosabb dolgokra kellett koncentrálnia. Nem engedhette meg magának, hogy figyelme elkalandozzon, így hát felállt és elhagyta szobáját
A könyvtárban tökéletes csend honolt. Az öreg könyvtároson kívül nem látott odabent senkit, de biztos, ami biztos alapon jobbnak látta, ha keres egy félreeső zugot - szerettet itt lenni, és magába szívni a könyvek illatát, s elmerülni kalandos világukban –, ahol teljes magányában feladatára koncentrálhat.
Királyi atyja a közelgő ünnep okán különleges megbízással látta el. Különlegesen kegyetlennel. Neki kellett köszöntőbeszédet mondania a karácsonyi ünnepségen, szónoklatába mindenféle politikai marhaságot foglalva.
– Hah, kihallott már ilyenről! – csattant fel dühösen. Még hogy jövőbeni stratégiai lépésekről beszéljen az ünnepi asztal mellett?! Ráadásul olyanokról, amikkel egyáltalán nem értett egyet…
Morgolódása végigvisszhangzott a termen, ám mielőtt a könyvtár másik végében ücsörgő mogorva vénember bármit is mondhatott volna szégyenletes viselkedéséről, D. felpattant és a konyha felé iramodott.
A könyvtárban tökéletes csend honolt. Az öreg könyvtároson kívül nem látott odabent senkit, de biztos, ami biztos alapon jobbnak látta, ha keres egy félreeső zugot - szerettet itt lenni, és magába szívni a könyvek illatát, s elmerülni kalandos világukban –, ahol teljes magányában feladatára koncentrálhat.
Királyi atyja a közelgő ünnep okán különleges megbízással látta el. Különlegesen kegyetlennel. Neki kellett köszöntőbeszédet mondania a karácsonyi ünnepségen, szónoklatába mindenféle politikai marhaságot foglalva.
– Hah, kihallott már ilyenről! – csattant fel dühösen. Még hogy jövőbeni stratégiai lépésekről beszéljen az ünnepi asztal mellett?! Ráadásul olyanokról, amikkel egyáltalán nem értett egyet…
Morgolódása végigvisszhangzott a termen, ám mielőtt a könyvtár másik végében ücsörgő mogorva vénember bármit is mondhatott volna szégyenletes viselkedéséről, D. felpattant és a konyha felé iramodott.
A kihalt csarnokban csizmájának minden egyes koppanása úgy hallatszott, mintha a teljes hadsereg dübörgött volna végig rajta, harci felszerelésben, nem pedig egymaga. De nem érdekelte. Eszébe jutottak gondtalan gyermekévei, amikor a karácsony előtti időszakot hógolyózással és sütemények elcsórásával töltötte, barátai társaságában. Persze hercegként nyugodtan kérhetett volna bármilyen nyalánkságot a szolgálóktól, ám sokkal izgalmasabbnak tűnt akkoriban Mrs. Megelint kijátszva, ezt-azt elemelni az édességekkel megrakott tálcákról.
A folyosókon végigrohanva őrült – és nem teljesen herceghez méltó - ötlet ütött szöget a fejében. A konyha ajtajában állva még utoljára körülnézett, hogy figyeli-e valaki. Naná, hogy mindegyik őr úgy tett, mintha valami életbevágóan fontosat nézne a szemközti falon. Pompás – gondolta.
Benyomta a robosztus faajtót. Igazi illatkavalkád csapta meg az orrát. Friss kenyér és kalács sült a kemencében, ízletes csokoládégolyók és bonbonok magaslottak egy távolabbi ezüsttálcán, valamint tengernyi más finomság volt készülőben a zamatos húsok és zsenge köretek mellett. A cukrászok, szakácsok, kukták és inasaik fejvesztve rohangáltak, egymást kerülgették kezükben gőzölgő vagy éppen csöpögő edényekkel, míg mások a munkaasztal felett görnyedve díszítették a süteményeket.
– Tökéletes! – csapta össze gondolatban tenyerét D.. Ebben a fejetlenségben senkinek nem fog feltűnni, ha elemel néhány bonbont.
Lábát lendítve átlépte a küszöböt, gondolatban pedig újra kiskamasz énjévé szellemült, amikor… amikor a személyzet összes tagja megmeredt, s abbahagyva a munkát tisztelgett az uralkodói sarj előtt.
D. bosszúsan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. – Én csak… én… Néhány olyanért jöttem – intett hebegve a kissé hosszúkás édességekből álló piramis felé. – Ne is törődjenek velem. Folytassák a munkát!
Senki sem jutott szóhoz. Arra vártak, hogy az ifjú herceg elvegye, amiért jött. D. magában fújtatva, égő arccal átvágott a konyhán, felkapott három szem bonbont és kiviharzott a hátsó ajtón, egyenesen a kertbe, ahonnan megpillantotta a néhány méterrel arrébb álló hercegnőt és C.-t. Szinte nem is gondolkodott, amikor lehajolt, fél kézzel összekotort némi havat, majd gombóccá gyúrva megdobta vele a szőkeséget. Találat! A hólabda egyenesen a hátraforduló lány arcába csapódott.
– Hoppá! Én nem… - kezdett szabadkozni. A lányt még ennyi idő eltelte után is képtelen volt kiismerni. Nem tudta, mire számítson. C. arca most is, mint oly sokszor tökéletesen kifejezéstelen maradt.
D. lehunyta a szemét, nyelt egyet, ám mielőtt újfent belevágott volna a bocsánatkérésbe, homlokának vágódott egy hideg hógolyó. Szóval így játszol, C.!
Zsebébe süllyesztette a csokoládékat, és leguggolt, hogy újabb labdát gyúrjon. Csakhogy C. sem volt rest, ráadásul barátnője is csatlakozott hozzá; együttes erővel vették támadásba a herceget. Így keveredett a korona jövendőbeli örököse egy hosszú, fárasztó hócsatába.
Harcukat végül egy krákogó őr szakította félbe. Remegő kézzel nyújtotta át a kezében szorongatott, kacskaringós mintával díszített levelet a kihevült, pirosló arcú hercegnek.
– Mi ez? – kérdezte a nyurga fiút D., miközben jéggé dermedt ujjaival hollófekete fürtjeibe túrt.
– Nem tudom, fenség. Arra kértek, adjam át Önnek.
Közben C. is odaért, s zihálva a herceg karjára támaszkodott, míg sikerült kifújnia magát.
– Gyerünk, nyissa már ki! – noszogatta a fiút. Ajkai közül fehér pára gomolygott.
D. kimért, lassú mozdulatokkal feltörte a vöröslő pecsétet, majd végigolvasva a levelet, kacéran mosolyogva a lányokra nézett.
– N. hercegnő, C., van kedvük holnapután karácsonyi utcai bálba jönni velem?
A folyosókon végigrohanva őrült – és nem teljesen herceghez méltó - ötlet ütött szöget a fejében. A konyha ajtajában állva még utoljára körülnézett, hogy figyeli-e valaki. Naná, hogy mindegyik őr úgy tett, mintha valami életbevágóan fontosat nézne a szemközti falon. Pompás – gondolta.
Benyomta a robosztus faajtót. Igazi illatkavalkád csapta meg az orrát. Friss kenyér és kalács sült a kemencében, ízletes csokoládégolyók és bonbonok magaslottak egy távolabbi ezüsttálcán, valamint tengernyi más finomság volt készülőben a zamatos húsok és zsenge köretek mellett. A cukrászok, szakácsok, kukták és inasaik fejvesztve rohangáltak, egymást kerülgették kezükben gőzölgő vagy éppen csöpögő edényekkel, míg mások a munkaasztal felett görnyedve díszítették a süteményeket.
– Tökéletes! – csapta össze gondolatban tenyerét D.. Ebben a fejetlenségben senkinek nem fog feltűnni, ha elemel néhány bonbont.
Lábát lendítve átlépte a küszöböt, gondolatban pedig újra kiskamasz énjévé szellemült, amikor… amikor a személyzet összes tagja megmeredt, s abbahagyva a munkát tisztelgett az uralkodói sarj előtt.
D. bosszúsan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. – Én csak… én… Néhány olyanért jöttem – intett hebegve a kissé hosszúkás édességekből álló piramis felé. – Ne is törődjenek velem. Folytassák a munkát!
Senki sem jutott szóhoz. Arra vártak, hogy az ifjú herceg elvegye, amiért jött. D. magában fújtatva, égő arccal átvágott a konyhán, felkapott három szem bonbont és kiviharzott a hátsó ajtón, egyenesen a kertbe, ahonnan megpillantotta a néhány méterrel arrébb álló hercegnőt és C.-t. Szinte nem is gondolkodott, amikor lehajolt, fél kézzel összekotort némi havat, majd gombóccá gyúrva megdobta vele a szőkeséget. Találat! A hólabda egyenesen a hátraforduló lány arcába csapódott.
– Hoppá! Én nem… - kezdett szabadkozni. A lányt még ennyi idő eltelte után is képtelen volt kiismerni. Nem tudta, mire számítson. C. arca most is, mint oly sokszor tökéletesen kifejezéstelen maradt.
D. lehunyta a szemét, nyelt egyet, ám mielőtt újfent belevágott volna a bocsánatkérésbe, homlokának vágódott egy hideg hógolyó. Szóval így játszol, C.!
Zsebébe süllyesztette a csokoládékat, és leguggolt, hogy újabb labdát gyúrjon. Csakhogy C. sem volt rest, ráadásul barátnője is csatlakozott hozzá; együttes erővel vették támadásba a herceget. Így keveredett a korona jövendőbeli örököse egy hosszú, fárasztó hócsatába.
Harcukat végül egy krákogó őr szakította félbe. Remegő kézzel nyújtotta át a kezében szorongatott, kacskaringós mintával díszített levelet a kihevült, pirosló arcú hercegnek.
– Mi ez? – kérdezte a nyurga fiút D., miközben jéggé dermedt ujjaival hollófekete fürtjeibe túrt.
– Nem tudom, fenség. Arra kértek, adjam át Önnek.
Közben C. is odaért, s zihálva a herceg karjára támaszkodott, míg sikerült kifújnia magát.
– Gyerünk, nyissa már ki! – noszogatta a fiút. Ajkai közül fehér pára gomolygott.
D. kimért, lassú mozdulatokkal feltörte a vöröslő pecsétet, majd végigolvasva a levelet, kacéran mosolyogva a lányokra nézett.
– N. hercegnő, C., van kedvük holnapután karácsonyi utcai bálba jönni velem?
Nyereményjáték
Minden könyv felér egy apró
varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal,
veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És
mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
Idén mertünk egy nagyot
álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos
adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum
lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy
válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk
alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két
kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi
novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét
beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik
arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a
Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie)
ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor
huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
A mai napon Az Uralkodó kártyához tartozó "D" személyét kell kitalálnotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése