Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá?
Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992081
Oldalszám:
Fordító: Császár László
Fülszöveg:
Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért.
Saját véleményem:
Az előző rész vége óta nagyjából egy hónap telt el. Ezalatt az idő alatt Barron beépült a Szövetségiekhez, félig-meddig Cassel is - csak ő előtte még szeretné befejezni a sulit -, Lila csatlakozott a maffiához, Sam és Daneca kapcsolata pedig teljes mértékben megromlott. Már szinte nem is beszélnek. Ráadásul Daneca Cassellel sem hajlandó szóba állni, mint ahogyan Lila sem. Ám ez abszolút nem akadályozza meg őt abban, hogy titokban kifigyelje Lilát.
Cassel épp egy ilyen titkos bevetésen van bátyjával, amikor valami szokatlanra lesznek figyelmesek. A lány egy vaskos pénzköteget nyújt át egy idegen alaknak, így hát a srácok elhatározzák, hogy követik. Mint később kiderül, a kapucnis idegen egy halálvető volt, aki Lila megbízását teljesítette...
Nem sokkal később azonban még meglepőbb fordulatot vesz Cassel élete. Megtudja, hogy anyja Mr. Zacharov fogságában van, aki nem hajlandó addig elengedni őt, míg meg nem kapja gyémántját, amit a nő korábban ellopott tőle. Az ékkő előkerítésének feladata pedig nem is hárulhatna másra, mint Casselre. És, ha ez még mind nem lenne elég, a Szövetségiek is a nyakában lihegnek, illetve egy lány, aki szemmel láthatóan hazudik neki, szintén a segítségét kéri...
A trilógia első részében megismertük az átokvetők világát, valamint a maffiát - hisz a legtöbb átokvető, élve képességével, bűnöző életmódot folytat -, a másodikban bepillantást nyertünk a társadalom átokvetőkhöz való viszonyába, a politikai viszályokba, és fény derült egy újabb csoportra, a Szövetségiekre. Most pedig mindezek összeállva egy egésszé, összecsaptak.
A harmadik részhez érve, azt hiszem, nyugodtan használhatom azt az általánosítást, ami mindegyik kötetre igaz volt, hogy Holly eleinte inkább megalapozza az alapkonfliktusokat, összekuszálja a szálakat és megoldásra váró feladatokat görget Cassel elé. Ez pedig nem feltétlenül egyenlő az izgalommal.
Megint csak úgy éreztem, hogy a regény eleje lassan indult be, kissé elnyújtott volt, és olyan dolgokat részletezett hosszan, amik nem mindig tettek hozzá a történethez. És ezek bizony untattak.
Ugyanakkor az kifejezetten tetszett, hogy minden probléma újfent Casselnél futott össze. Ennek révén megismerhettük a fiú igazi énjét.
Rejtélyből és gondból pedig volt elég. Egyrészt ott volt Sam és Daneca szakítása, ami befolyással volt a közös barátaikra is; aztán Daneca új kapcsolata - ami baromira meglepett -, Mina segítségkérése - Cassel kezdettől fogva látta, hogy Mina hazudik neki, titkolózik, ennek dacára mégis beleegyezett, hogy megpróbál segíteni neki -, valamint a Szövetségiek, és az eltűnt gyémánt esete. Hogy a forrongó politikai állapotokat és Lilát már ne is említsük...
Ezek a szituációk egymástól eltérő, mégis azonos kérdéseket vetettek fel.
Casselről tudjuk, hogy születésének köszönhetően bűnözőnek teremtetett, a családja és fajtársai java is ezt várja el tőle. Másrészt ott vannak a Szövetségiek, akik szeretnék jó útra téríteni. Cassel viszont valahol félúton lavírozik. Több és jobb akar lenni, mint egy gyilkos, ugyanakkor a szeretteihez is szeretne hű maradni. A legfontosabb mégis a szabadsága - mind fizikailag, mind szellemileg. Ő az a típusú srác, aki utálja, ha megmondják mit tegyen vagy mit ne. Inkább a saját feje és értékrendje után megy, még akkor is, ha nem kéne. És pontosan ez az, ami a Fekete szívben kiéleződik.
De Holly Black nem lenne Holly Black, ha nem kuszálna össze mindent. Senki és semmi nem csak fekete vagy fehér. Aki(k)ről azt hittük, hogy az egyik oldalt képviseli(k), arról/azokról könnyen kiderülhet, hogy mégsem. És ahogy haladunk előre, még több titokkal és meglepő fordulattal szembesülünk.
Komolyan mondom, Holly olyan zseniálisan csűri-csavarja a dolgokat, hogy minden alkalommal képes meglepni újra és újra.
Összességében tehát úgy gondolom, ez a kötet méltó lezárásféléje a sorozatnak. És azért csak féléje, mert bár bizonyos szempontból elvarrta a szálakat, mégis rengeteget nyitva hagyott. Az egyik felem szeretne még többet kapni Casselből. Megtudni, mi lett vele ezek után. A másik viszont azt mondja, ez így tökéletes, ahogy van. Olyan casseles.
A karaktereket tekintve, nagyjából mindenkiről elmondható, hogy sokat fejlődött a kezdetekhez képest. Vagy talán helyesebb azt mondanom, megértek a hozzájuk fűzött elvárásokhoz. Lila vadóc és szerelmes tinilányból, olyan veszélyt sugárzó nővé vált, akiről simán el tudtam hinni, hogy egyszer átveszi apjától a főnöki pozíciót. Cassel pedig kinyílt. Az egykori bukiból ravasz, csavaros észjárású, talpraesett, határozott srác lett. És nála külön imádtam az egyes témákkal kapcsolatos kisarkított véleményét, valamint a Lila iránti érzéseinek feldolgozását.
Mindent egybevetve, azoknak ajánlom leginkább ezt a sorozatot, akik szeretik a saját világgal rendelkező, ravasz és fordulatos sztorikat.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Cassel, Sam
Kedvenc jelenet: az utolsó jelenet
Negatívum:az elnyújtott részek
Borító: 5/4
Kedvcsináló idézetek
"A szerelem nyelvtana mindig ilyen. Csak a birtokos szerkezetet ismeri."
"- Most tuti azt gondolod, hogy éppen valami kétes pénzügyletnek voltunk szemtanú! De azért ne hagyjuk figyelmen kívül a lehetőséget, hogy talán éppen valami teljességgel ártalmatlan, ugyanakkor kínos tevékenységen kaptuk rajta.
Szórakozottan nézek rá.
- Kinos?
- Mi van, ha csak egy olyan gyűjtögető kártyajáték-partira menet találkozik a barátaival. Tudod, Pokémon, Magic the Gathering. Az is lehet, hogy valami hatalmas csata előtt fognak gyakorolni. És szerintem amennyi lóvét átadott ennek a kölyöknek, biztosan nyerni is fognak.
- Nagyon vicces.
- Vagy az is lehet, hogy Lila csak latinból korrepetálja. Vagy éppen miniatúra-festő szakkörbe járnak mind a ketten. De az is lehet, hogy árnyjátékot tanít neki - Barron kesztyűs kezének ujjaiból kacsacsőrt formál, és beszélteti."
"Legkisebbnek lenni, hatalmas szopás."
"Cassel, mondta, tudod, hogy lehetsz a legelbűvölőbb pasi, akivel bárki bármikor találkozott? Juttasd az emberek eszébe azt a személyt, akit mindenkinél jobban szeretnek. Mert az a személy, akit mindenki, mindennél jobban szeret, az az ember saját maga."
"- Néha megesik, hogy egy lánynak el kell hagynia ahhoz, hogy maga is rájöjjön, mit akar."
"- Amikor az ember először lesz szerelmes, akkor soha nem abba a bizonyos lányba szeret bele. Akkor a szerelembe szeret bele. Hiszen akkor az embernek még fogalma sincsen róla, hogy mit akar a lány... vagy, hogy mire lehet képes. Abba a személybe szeretünk bele, akinek látjuk, és abba az érzésbe, ahogyan magunkat érezzük, ha vele vagyunk."
"A szerelem mindenkit megváltoztat, közben azonban mi magunk is megváltoztatjuk a szerelmet."
"(...) megesik néha, hogy éppen egy kis hazugságra, vagy ki nem mondott igazságra van szükség ahhoz, hogy az ember ki tudjon tartani, amíg végül megint helyrebillen a világa."
"- Most tuti azt gondolod, hogy éppen valami kétes pénzügyletnek voltunk szemtanú! De azért ne hagyjuk figyelmen kívül a lehetőséget, hogy talán éppen valami teljességgel ártalmatlan, ugyanakkor kínos tevékenységen kaptuk rajta.
Szórakozottan nézek rá.
- Kinos?
- Mi van, ha csak egy olyan gyűjtögető kártyajáték-partira menet találkozik a barátaival. Tudod, Pokémon, Magic the Gathering. Az is lehet, hogy valami hatalmas csata előtt fognak gyakorolni. És szerintem amennyi lóvét átadott ennek a kölyöknek, biztosan nyerni is fognak.
- Nagyon vicces.
- Vagy az is lehet, hogy Lila csak latinból korrepetálja. Vagy éppen miniatúra-festő szakkörbe járnak mind a ketten. De az is lehet, hogy árnyjátékot tanít neki - Barron kesztyűs kezének ujjaiból kacsacsőrt formál, és beszélteti."
"Legkisebbnek lenni, hatalmas szopás."
"Cassel, mondta, tudod, hogy lehetsz a legelbűvölőbb pasi, akivel bárki bármikor találkozott? Juttasd az emberek eszébe azt a személyt, akit mindenkinél jobban szeretnek. Mert az a személy, akit mindenki, mindennél jobban szeret, az az ember saját maga."
"- Néha megesik, hogy egy lánynak el kell hagynia ahhoz, hogy maga is rájöjjön, mit akar."
"- Amikor az ember először lesz szerelmes, akkor soha nem abba a bizonyos lányba szeret bele. Akkor a szerelembe szeret bele. Hiszen akkor az embernek még fogalma sincsen róla, hogy mit akar a lány... vagy, hogy mire lehet képes. Abba a személybe szeretünk bele, akinek látjuk, és abba az érzésbe, ahogyan magunkat érezzük, ha vele vagyunk."
"A szerelem mindenkit megváltoztat, közben azonban mi magunk is megváltoztatjuk a szerelmet."
"(...) megesik néha, hogy éppen egy kis hazugságra, vagy ki nem mondott igazságra van szükség ahhoz, hogy az ember ki tudjon tartani, amíg végül megint helyrebillen a világa."
Nyereményjáték
Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.
“– Az bizony! Nem kovácsolhatsz olyan terveket, amikben benne van az is, hogy esetleg meghalsz. Mert az lesz a vége, hogy egyszer valamelyik tényleg működni fog.”
Nézzetek be a többi állomásra is
12/09 Deszy könyvajánlója - 10 dolog, amint nem tudtál Holly-ról
12/10 CBooks
12/11 Könyvszeretet
12/12 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése