A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.
2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991657
Oldalszám:
Fordító: AncsaT
Fülszöveg:
A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?
Saját véleményem:
Az Angelfall igencsak idegőrlő befejezése után, a folytatás ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.A méregtől lassan magához térő Penryn édesanyja és húga társaságában a túlélőkkel tart, azok új menedékéhez, ahol hősnőnknek egyszerre több dologgal is szembe kell néznie.
Nem tudhatja, hogy valaha látja-e még Raffe-t, és ez igencsak megviseli. Mindössze egyetlen emléke maradt az angyalfiútól, mégpedig annak kardja.
Raffe kardjáról eddig is tudtuk, hogy nem pusztán egy egyszerű fémdarab, annál jóval több. De még mennyire, hogy több! Tündérmackó önálló akarattal rendelkezik. Egy makacs, arrogáns kis jószág, aki folyamatos víziókba rángatja Penrynt. Az idők kezdetéig visszamenőleg emlékképeket - vagy inkább videókat - mutat a lánynak gazdájáról, melyek következtében jobban megismerhetjük, és megérthetjük Raffe-t.
Minden túlzás nélkül állíthatom, beleszerettem Tündérmackóba! Halálos figura! Imádtam, ahogy kezdetben dacoskodott Penrynnel, és csak azért sem tett a kedvére, továbbá rettentő jókat nevettem, azon is, amikor Ryn-Ryn mindenféle tüllökkel és rózsaszín anyagokkal fenyegette. Komolyan, ódákat tudnék írni kettejük macska-egér kapcsolatáról. Ám a sok harc ellenére, Dicsőség mégis mindig azt mutatta új gazdájának, amire annak éppen szüksége volt. Tanította, és vigaszt nyújtott neki. De leállok, mielőtt hosszas elemzésbe fognék egy kard és egy lány életéről (pedig szép love story lehetne...).
A másik dolog, amivel Penrynnek szembesülnie kell, az a családja.
Édesanyja a világvége során nem gyógyult meg, továbbra is őrültként éli az életét, minek következtében teljesen kiszámíthatatlan. A történet során pedig egyfajta kettősséget képvisel. Hol visszarántja idősebb lányát, hol őrült zseni módjára segíti, és olyan sokkoló meglepetésekkel rukkol elő, amitől tátva marad az olvasó szája. Viszont nála is fontosabb Paige.
A kislányon végrehajtott változások sok kérdést vetnek fel. Penrynnek el kell fogadnia, hogy húga bizonyos tekintetben meghalt - már nem az a kerekesszékes, gyámoltalan, vegetáriánus kislány, aki volt. A kérdés csak az, hogy maradt-e még szörnyeteg külseje mögött valami, az egykori énjéből? A választ nem árulom el, ellenben azt igen, hogy Paige-nek hatalmas szerep jut a Túlélők világában. Érdekes, szomorú és izgalmas látni, hogy akár Paige, akár Penryn, miként küzd meg a változással.
Ami a történetet illeti... hát izgalomból nincs hiány. Az első perctől kezdve folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami. Zombik, skorpiók, túlélésért küzdő emberek, vérszomjas angyalok, démonok, kannibalizmus, stb., stb.
Az Angelfallban már tapasztalhattam, hogy az írónő nem finomkodik. Fel voltam készülve a gyomorforgató tartalomra, de amit kaptam, az minden tekintetben túlszárnyalta az elképzelésemet. Sokkolódtam. BRUTÁLIS! És az egészben az a legdurvább, hogy Susan Ee érzékletes leírásának hála minden filmként elevenedik meg előttünk, mintha mi magunk is ott lennénk Penryn oldalán.
Nekem folyamatos görcsben állt a gyomrom, és elárulom, hogy a World Afterben megjelenő skorpió mutánsok - amiktől hemzseg a regény -, annyira mélyen érintettek, hogy egy egész éjjelen át velük rémálmodtam! Csak ennyire volt hatással rám ez az egész.
Valahogy a World After egész atmoszférája nyomasztóbb, kegyetlenebb, mint az első részé. Ez részben köszönhető a véres összecsapásoknak mindenféle fajok között, részben pedig annak, hogy megnyílik előttünk, olvasók előtt, egy olyan ajtó, melyen keresztül bepillanthatunk az angyalok tervébe, mozgatórugójába.
És mi lehetne ennél tökéletesebb helyszín, mint az Alcatraz? Félelmetesen érzelmes pillanatokat élhetünk itt át, aminél külön kiemelném a halálra ítélteknek énekelt utolsó dalt, és a a laborban történteket.
Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy Raffe-ról egy szót sem ejtettem. Fájó, de őt most hosszabb időre nélkülöznünk kell. Néha-néha fel-felbukkan visszaemlékezések, vagy véletlen találkozások alkalmával, de ő javarészt el van foglalva azzal, hogy visszaszerezze Belialtól a szárnyait. Hogy találkozik-e Penrynnel? Olvassátok el!
Penryn viszont egy remek hősnő, aki képes elvinni a hátán az egész történetet. Talpraesett, okos, néha hibázik, de mindig igyekszik kihozni az adott szituációból a legjobbat. És ahhoz képest, hogy egy hétköznapi lányról van szó, nagyon is jól megállja a helyét a túlélésért vívott harcban. Le a kalappal előtte!
Összességében tehát úgy gondolom, a folytatás teljesen mást ad, mint az első, de pozitív értelemben. Még kegyetlenebb, véresebb, sokkolóbb, mint elődje. Egy vérbeli posztapokaliptikus regény, amin lehet borzongani, körmöt rágni, szomorkodni, meglepődni, olykor nevetni és olvadozni. Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, hogy Susan ee túl tudja-e szárnyalni magát, mivel ezzel a kötettel nálam magasra emelte a lécet (önmagához mérten is).
Raffe kardjáról eddig is tudtuk, hogy nem pusztán egy egyszerű fémdarab, annál jóval több. De még mennyire, hogy több! Tündérmackó önálló akarattal rendelkezik. Egy makacs, arrogáns kis jószág, aki folyamatos víziókba rángatja Penrynt. Az idők kezdetéig visszamenőleg emlékképeket - vagy inkább videókat - mutat a lánynak gazdájáról, melyek következtében jobban megismerhetjük, és megérthetjük Raffe-t.
Minden túlzás nélkül állíthatom, beleszerettem Tündérmackóba! Halálos figura! Imádtam, ahogy kezdetben dacoskodott Penrynnel, és csak azért sem tett a kedvére, továbbá rettentő jókat nevettem, azon is, amikor Ryn-Ryn mindenféle tüllökkel és rózsaszín anyagokkal fenyegette. Komolyan, ódákat tudnék írni kettejük macska-egér kapcsolatáról. Ám a sok harc ellenére, Dicsőség mégis mindig azt mutatta új gazdájának, amire annak éppen szüksége volt. Tanította, és vigaszt nyújtott neki. De leállok, mielőtt hosszas elemzésbe fognék egy kard és egy lány életéről (pedig szép love story lehetne...).
A másik dolog, amivel Penrynnek szembesülnie kell, az a családja.Édesanyja a világvége során nem gyógyult meg, továbbra is őrültként éli az életét, minek következtében teljesen kiszámíthatatlan. A történet során pedig egyfajta kettősséget képvisel. Hol visszarántja idősebb lányát, hol őrült zseni módjára segíti, és olyan sokkoló meglepetésekkel rukkol elő, amitől tátva marad az olvasó szája. Viszont nála is fontosabb Paige.
A kislányon végrehajtott változások sok kérdést vetnek fel. Penrynnek el kell fogadnia, hogy húga bizonyos tekintetben meghalt - már nem az a kerekesszékes, gyámoltalan, vegetáriánus kislány, aki volt. A kérdés csak az, hogy maradt-e még szörnyeteg külseje mögött valami, az egykori énjéből? A választ nem árulom el, ellenben azt igen, hogy Paige-nek hatalmas szerep jut a Túlélők világában. Érdekes, szomorú és izgalmas látni, hogy akár Paige, akár Penryn, miként küzd meg a változással.
Ami a történetet illeti... hát izgalomból nincs hiány. Az első perctől kezdve folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami. Zombik, skorpiók, túlélésért küzdő emberek, vérszomjas angyalok, démonok, kannibalizmus, stb., stb.
Az Angelfallban már tapasztalhattam, hogy az írónő nem finomkodik. Fel voltam készülve a gyomorforgató tartalomra, de amit kaptam, az minden tekintetben túlszárnyalta az elképzelésemet. Sokkolódtam. BRUTÁLIS! És az egészben az a legdurvább, hogy Susan Ee érzékletes leírásának hála minden filmként elevenedik meg előttünk, mintha mi magunk is ott lennénk Penryn oldalán.
Nekem folyamatos görcsben állt a gyomrom, és elárulom, hogy a World Afterben megjelenő skorpió mutánsok - amiktől hemzseg a regény -, annyira mélyen érintettek, hogy egy egész éjjelen át velük rémálmodtam! Csak ennyire volt hatással rám ez az egész.
És mi lehetne ennél tökéletesebb helyszín, mint az Alcatraz? Félelmetesen érzelmes pillanatokat élhetünk itt át, aminél külön kiemelném a halálra ítélteknek énekelt utolsó dalt, és a a laborban történteket.
Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy Raffe-ról egy szót sem ejtettem. Fájó, de őt most hosszabb időre nélkülöznünk kell. Néha-néha fel-felbukkan visszaemlékezések, vagy véletlen találkozások alkalmával, de ő javarészt el van foglalva azzal, hogy visszaszerezze Belialtól a szárnyait. Hogy találkozik-e Penrynnel? Olvassátok el!
Penryn viszont egy remek hősnő, aki képes elvinni a hátán az egész történetet. Talpraesett, okos, néha hibázik, de mindig igyekszik kihozni az adott szituációból a legjobbat. És ahhoz képest, hogy egy hétköznapi lányról van szó, nagyon is jól megállja a helyét a túlélésért vívott harcban. Le a kalappal előtte!
Összességében tehát úgy gondolom, a folytatás teljesen mást ad, mint az első, de pozitív értelemben. Még kegyetlenebb, véresebb, sokkolóbb, mint elődje. Egy vérbeli posztapokaliptikus regény, amin lehet borzongani, körmöt rágni, szomorkodni, meglepődni, olykor nevetni és olvadozni. Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, hogy Susan ee túl tudja-e szárnyalni magát, mivel ezzel a kötettel nálam magasra emelte a lécet (önmagához mérten is).
Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Raffe, Penryn, Tündérmackó, Du-Dam
Kedvenc jelenet: Penryn és Tündérmackó vitái (és nem spoilerezek)
Negatívum:az emberi belsőségeket, testrészeket felfaló, kiéhezett foglyok
Borító: 5/4
Alcatraz
Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz) kis sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. A Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service – NPS) gondozza és a Golden Gate National Recreation Area része.
A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly.
A katonai börtön 1934. január 1-től a legmagasabb biztonsági szintű szövetségi börtönként szolgált. Az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Börtönhivatal (Bureau of Prisons - BOP) átvette az intézmény kezelését és szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakult. A 32 legproblémásabb katonai fogoly az újonnan alakult börtön első rabjaiként a szigeten maradt.
A kormány a törvénytisztelő polgároknak bizonyítani akarta, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámot megállítja, ezért létrehozták az USA legbiztonságosabb szövetségi börtönét. Úgy tartották, hogy ebből a börtönből illetve a szigetről lehetetlen elmenekülni. Nem csak a különleges biztonsági intézkedések, hanem a börtönt körülvevő meredek sziklák, és a jeges víz is kivitelezhetetlenné tették az esetleges szökést.
Átlagosan 8 évet raboskodtak az elítéltek az Alcatrazban, a börtönsziget fennállása alatt az 1 545 rabból mindössze két embert helyeztek szabadlábra.
Egyszerre átlagosan 265-270 elítéltet tartottak fogva, a börtönsziget teljes kapacitását (336 fő) soha nem használták ki. Az Alcatrazon több mint 1500 elítélt töltött több-kevesebb időt. 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet jegyeztek föl, melyekben összesen 36-an vettek részt: közülük 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig vízbe fulladt, 5 rab sorsa ismeretlen, valószínűleg ők is vízbe fulladtak.
Forrás: wikipedia & világutazó
Nyereményjáték
A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra
04/06 Angelika blogja - Borítók
04/07 MFKata gondolatai - öltözz a könyvhöz
04/08 Deszy könyvajánlója - Részlet
04/09 Dreamworld - Alcatraz
04/10 Kelly & Lupi olvas
04/11 Always Love a Wild Book - Fanartok
04/12 Insane Life - hangulatteremtő képek
04/13 Függővég - Kérdezz-felelek az írónővel
nem bírom már kivárni a könyv megjelenését! :( :D most már ott tartok, hogy naponta többször felmegyek a KMK honlapjára, és megnézem, hogy előrendelhető-e már. :D
VálaszTörlésMár nem kell sokat várni. Úgy tudom, Könyvfesztiválra megjelenik puhában és keményben is. :)
TörlésDe kitartást! Átérzem. Én i s kb. úgy vártam, mint a Messiást. :D