Alan Snow - A jó, a rossz és a sajt

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. 

Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét. Fel Sajthidára!

Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155450518
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak… Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Saját véleményem:

A második rész ott ért véget, hogy Arthurt elkapta Suvasz, és bezsuppolta egy börtöncellába, ahol a talpraesett kisfiú megismerkedett a Vaszoknis emberrel, továbbá Willbury-ék is elindultak az Alantvilágba, hogy onnan közelítsék meg a régi Sajtpalotát...
Ebben a kötetben nagyjából innen vesszük fel a fonalat. Fény derül arra, hogy kicsoda is valójában a Vaszoknis ember, közben pedig a lenti mentőcsapat találkozik Nagyapával, akit végül az áradások miatt magukkal visznek. Csakhogy útjuk során bajba keverednek, méghozzá nem is kicsibe! Suvasz emberei elfogják-, és a gyárba viszik őket, hogy ellopják a méretüket, mivel már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy Suvasz Sajthidára szabadíthassa titokzatos teremtményét... ami végül neki is lát, hogy leromboljon mindent.

Az első két rész során nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Hozzám nőttek a karakterek, a város, a különféle lények, és már-már gyermeki izgalommal vártam, hogy fény derüljön minden titokra.
Viszonylag gyorsan, még a könyv elején megtudjuk, ki is az a Vaszoknis ember - akinek kiléte őszintén meglepett, egészen másra tippeltem -, milyen viszony fűzi nagyapához, és ehhez kapcsolódóan pedig arról is lehull a lepel, miért kellett Arthur nagypapájának a föld alá költöznie. A magyarázat pedig tökéletesen megállja a helyét, és rengeteg pluszt ad a korábbiakhoz, ráadásul olyan, mint egy minisztori a nagy egészben.
De Suvasz ördögi terve sem sokat várat magára. Ezzel kapcsolatban viszont már akadnak aggályaim. Suvasz hajtórugója teljesen logikus, érthető, azzal nincs is baj. Ellenben a terve kivitelezése nekem túl gyermeki lett. Nyilván gyerekszemmel ez külön vicces és szórakoztató, de bennem mégiscsak ott motoszkál az érzés, hogy valami nagyobbat vártam volna tőle. Suvasz karakterét rettentően gonosznak, félelmetesnek ismertem meg, és a teremtménye felbukkanásáig tökéletesen hozta is ezt a formáját. Rémisztő egy alak volt, én pedig pont ezt bírtam benne.

Ami a történetet illeti, nagyon lendületesre sikeredett. Pörögnek az események, szinte mindig történik valami, ami miatt lehet izgulni. Egyik kalandból vagy bajból csöppenünk a másikba. Hőseinknek rengeteg próbát kell kiállniuk, mivel a finálé több meglepő fordulatot is tartogat.  Az egyik ilyen szegény feltalálóhölgyeményünket érinti, aki nem kis slamasztikába keveredik, így újból szerves részét képezheti a sorozatnak.
A magam részéről örülök, hogy megint előtérbe került, már korábban is rettentően kedveltem őt. Arról nem is beszélve, hogy feltaláló mivolta miatt, talán ő az egyik olyan figura, aki megcsillogtja számunkra a steampunk vonalat. És jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan imádják ezt: ebben a kötetben bőségesen kapunk kütyüket, rengeteg géppel és találmánnyal kiegészítve.
A többi karakterről viszont nem ejtenék bővebben szót, mivel mindenki hozza a szokásos formáját. Arthur az eddigieknél is bátrabb, okos meglátásaival sokat segít a felnőtteknek, akik könnyűszerrel, összedolgozva kivitelezik azokat; Willbury megcsillogtatja egykori ügyvéd énjét, Nagyapa hozza a gondoskodó felnőttet, és ugyanez igaz a lényekre is.

A történetet, mint olyan, két részre osztanám. Az első fele az izgalmaké és Suvasz megállításé, míg a második az eltakarításé - képletesen és szó szerint is.
Bevallom, kicsit meglepett, hogy Suvaszt olyan gyorsan letudtuk azok után, mennyi általa generált kalandban volt részünk a sorozat során. De még ennél is jobban ledöbbentett az, ahogyan ez történt. Az biztos, hogy Alan Snow merész módszert választott.
A lezárást illetően pedig kettős érzések bujkálnak bennem. Egyfelől tetszett, hogy a szerző bőségesen adott időt a szálak elvarrására, másfelől viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Olyan, mintha nyitva hagyott volna egy kiskaput, egy igen ütős folytatásra.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a sorozatot. A karaktereit, a világát, a lendületességét és a titkai. Így hát kicsit fájó szívvel búcsúzom Arthuréktól, de mégis örülök, hogy révbe értek. Abban viszont nagyon reménykedek, hogy a kiadó megörvendeztet minket a többi Alan Snow regénnyel is, mert érezhetően rengeteg potenciál rejlik még a Doboztrollok világában. Sok olyan lény van, akiknek nem nyílt még alkalma megmutatkozni.
Ezt a sorozatot pedig szívből ajánlom azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik szeretik az egyediséget, a steampunkot, és szeretnének egy igazán lendületes, rejtélyekkel és izgalmakkal teli történetet olvasni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Hal, Tom, Arthur, Nagyapa, Willbury, Marjorie

Kedvenc jelenet:a kulcs megszerzése

Negatívum:a Suvasz fegyverével történtek

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly & Lupi olvas

04/15 Dreamworld

04/17 Deszy könyvajánlója