Becky Albertalli bemutatkozó regényével bebizonyítja, hogy egy ifjúsági regény akkor is lehet menő, ha nincs benne világpusztulás, mágia avagy vámpírok, mindössze egy ellenállhatatlanul jópofa srác, no meg sok-sok oreo.
Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633107782
Oldalszám: 314 oldal
Fordító: Weisz Böbe
Fülszöveg:
Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Saját véleményem:
A regény egészében nézve egy abszolút átlagos YA, tipikus tini problémákkal és sulis hétköznapokkal. Részeire bontva viszont jóval több. Nem feltétlenül az LMBT szál, vagy az azzal kapcsolatos coming out-ügy miatt. Vagy legalábbis nem csak abban az értelemben, ahogy gondolnánk.
Biztos vagyok benne, hogy azon olvasók számára, akik saját nemükhöz vonzódnak, valódi hiánypótló gyöngyszem lesz Simonék sztorija. De nemtől, nemi identitástól, vallástól, bőrszíntől és kortól függetlenül bárki kezébe veheti, elolvashatja, mert attól, hogy Simon meleg, nem lesz sem több, sem kevesebb a könyv, aminek egyébként egyik legfőbb üzenete, hogy a szexuális hovatartozás nem egy bélyeg vagy betegség, vagy valami olyasmi, amiből nagy ügyet kéne csinálni. Mindegy, hogy nőként vagy férfiként nőt vagy férfit szeretünk, attól még ugyanolyan emberek maradunk, mint hetero- vagy homoszexuális társaink.
Számomra ez utóbbi gondolat volt az egyik legleg értéke a Homo sapiens-lobbinak. És pont emiatt gondolom úgy, hogy ha nem is mindenkinek, de sokaknak el kéne olvasnia. Ha érint titeket a téma, azért, ha nem, azért. Elfogadóbbá, megértőbbé tesz - még akkor is, ha azt gondolod magadról, hogy ennél toleránsabb, megértőbb nem lehetsz -, és hát coming outolni más témában is lehet (gondolok itt arra, ha valamilyen módon kilóg az ember a tömegből).
De hogy magáról a történetről is beszéljek, adva van nekünk egy totálisan átlagos, se nem helyes, se nem csúnya, se nem kiközösített, se nem menő srác, Simon, aki békésen éli életét. Suliba jár, a barátaival lóg, statisztálkodik a sulimusicalben, otthon pedig élvezi a kissé bolondos családja nyújtotta mindennapokat. Egyetlen titka van mindössze: Blue.
Blue Simon levelező partnere. A srácok azután kerülnek virtuális ismertségbe, hogy Blue a gimi Tumbrl oldalán, álnévvel coming outol. Noha egyikőjük sem tudja a másikról, hogy kicsoda, azt leszámítva, hogy egy suliba járnak, a hónapok során szoros kötelék alakul ki köztük, sok esetben pedig egészen bensőséges kis titkokat is megosztanak egymással.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor Simon egyik évfolyamtársa meglátja a srácok levelezését, melynek másolatával megfenyegeti Simont, azt követelve tőle, hogy hozza össze egyik barátnőjével. Simon ettől fogva folyamatosan őrlődik. Nem akarja szeretett barátnője nyakába varrni az undok zsarolót, miközben félti saját, titkos viszonyát, és az annak napvilágra kerülésével járó coming outtól is retteg.
Az események és a fejezetek innentől kezdve két szálon haladnak. Egyfelől figyelemmel kísérhetjük Blue és Simon levelezését, valamint az ezzel együtt kibontakozó romantikus viszonyocskát, míg másfelől ide-oda sodródhatunk főszereplőnk oldalán a tinédzser élet útvesztőiben. Háttérként pedig adott egy rejtély, hogy ki is lehet Blue.
Kezdem a végéről. A Blue-t övező titok engem kezdetben totálisan paranoiássá tett. Gyakorlatilag mindenkiben - fiúban, lányban - őt láttam. Aztán bár fokozatosan kezdhettem kihúzni neveket a listáról, mégsem lehettem százszázalékosan biztos az illető kilétében. Szóval a szerzőnek mindenképp pacsi azért, hogy képes volt úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy csak akkor hulljon le a lepel, amikor ő engedte, és nem előbb.
A történet másik vonzereje a hétköznapiság. Igaz, hogy ezzel most magamnak mondok ellent, minthogy pont azért vontam le egyetlen pontot, mert sokszor túl átlagosnak, csöppet eseménytelennek éreztem a sztorit, másfelől mégis hatott rám a normalitás vonzereje. Ez a kis paradox eset valószínűleg azzal magyarázható, hogy jó 7 évvel kinőttem a gimis életből, és az ezzel járó drámákból. De! A szerzőnek sikerült fel-felidéznie bennem a középiskolás éveimet, amikor egy baráti összeveszés, ki ki mellé áll, mit mond, stb. még a világ nagy problémájának számított. Egész biztos vagyok benne, hogy ha ez a könyv néhány évvel korábban talál rám, maradéktalanul egymásba szeretünk, mert pont azt adja, ami ennek a korosztálynak kell. Megértést, támaszt, és a külső szemléletmódból adódó útmutatót.
Simon baráti társasága, és a körükben zajló drámák legalább annyira szerves részei ennek a könyvnek, mint a tolerancia vagy coming out.
És ha már annyit beszéltem a coming outról, térjünk rá a dologra. Nyilván nem tudok olyan hitelességgel nyilatkozni róla, mint egy érintett, úgyhogy nem is fogok. Helyette a kiváltott érzéseimről, gondolataimról mesélnék:
Hiába volt vagy van több ismerősöm is, aki a saját neméhez vonzódik, még nekem is rengeteg érdekes, belsős dolgot tudott mutatni ez a történet, és maga Simon.
Fogalmam sincs, Becky Albertalli mennyire mélyedt el a homoszexualitás tanulmányozásában, de az biztos, hogy én elhittem minden szavát. De nem csak, hogy elhittem, hanem rengeteg olyan gondolatot is kaptam, amit soha nem fogok elfelejteni. Nyilván cseppet ki van sarkítva a kép, hisz Simon családja annyira nyitott, elfogadó, ami bár jó lenne, ha valóban így lenne a valóságban is, de az a tippem, hogy sajnos a legtöbb esetben ez nem így működik. És mindez természetesen a barátokra is érvényes. Itt mégis így volt jó, és ez kellett ahhoz, hogy Simon kifejezhesse magát.
Az üzenet így is tökéletesen átjött, sőt! Ha Simon még a kedves családja előtt sem meri kimondani, amit ki kell, akkor el tudom képzelni, más esetben milyen nehéz lehet ez. Számomra mégis a srác önmagával vívott harca, és a melegség/heteróság jelentéktelenre való zsugorítása volt az igazi etalon.
Nagyon tetszett, hogy Simon nem azzal küszködött, hogy bevallja önmagának vagy a világnak, hogy a srácokat szereti, hanem azzal, hogy miként tegye ezt úgy, hogy a hír ne legyen nagy ügy, és hogy őt, a különböző hozadékok ne változtassák meg senki szemében. És pont ezért volt nagyon szép egy, a szüleivel folytatott beszélgetés, melynek témája az volt, hogy a nemi hovatartozás (vagy ha már itt tartunk, a bőrszín) nem kéne, hogy hírértékű, nagy ügy legyen, mert az élet egyéb dolgain ez nem változtat semmit.
Továbbá egy másik gondolatot is kiemelnék, ami azt taglalja, hogy attól még, hogy Simon meleg, nem lesz kevésbé férfi.
Kicsit hosszúra nyújtottam a mondandómat, és kicsit másabb irányból is közelítettem meg a művet - nem cselekmény, hanem érzések szempontjából -, de az élményeim most így kívánták. Simon és a barátai emberileg sokat adtak nekem - személyükben néhány napra új barátokat, családot kaptam.
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az LMBT téma, vagy egy kicsit is nyitott, elfogadó ezzel kapcsolatban, mert abban az esetben egy aranyos, sokszor mókás, szívet melengető, vérbeli YA történet részese lehet.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Simon, Simon családja, Abby, Leah
Kedvenc jelenet: Simon és a szülei beszélgetése a "nem nagy ügyről" és a bébi Simonról
Negatívum: Marty
Borító: 5/4
Oreo recept
Hozzávalók (kb. 30 darabhoz):Krém:
- 5 dkg vaj
- 25 dkg porcukor
- 10 ek. habtejszín (előzetesen nem kell felverni!)
- 1 cs. vaníliás cukor
Keksz:
- 22,5 dkg liszt
- 12,5 dkg holland kakaópor (de ha nem holland, és 1-2 dkg-val kevesebb, az sem gond)
- 1 tk. szódabikarbóna
- 1/2 tk. sütőpor
- 12,5 dkg vaj
- 12,5 dkg porcukor
- 1 db tojás
Elkészítés
- A krémhez a vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük - amennyire lehet (ne ijedjetek meg, nem lesz nagyon habos). Majd egyenként belekanalazzuk a tejszínt. Ezután az elkészült krémet betehetjük a hűtőbe, míg a keksszel el nem készülünk.
- A keksz szárazanyagait (kivétel a porcukrot) összekeverjük egy csipet sóval.
- A vajat habosra keverjük a porcukorral, majd beleütjük az egész tojást. Addig kavarjuk, míg egyneművé nem válik.
- Hozzáadjuk a kakaós lisztes keveréket, és a mixer dagasztófejével keverjük tovább. Ha nem akarna összeállni, kézzel is rásegíthetünk (=gyúrjuk össze).
- Enyhén lisztezett deszkán/asztalon 0,5 cm vastagra nyújtjuk és szaggatjuk. Én 4,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót használtam.
- A kekszek tetejét díszíthetjük sütinyomdával, vagy kisebb mintájú szaggatóval mintát nyomhatunk a tetejébe (de ilyenkor tényleg csak picit nyomjuk rá a mintázót).
- A korongokat sütőpapíros lemezre tesszük.
- Előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük
- Kihűlés után egy-egy korongot összeragasztunk a krémmel. Egy teáskanál segítségével kis gombócnyi krémet teszünk a korongok közé.
- Akár azonnal is fogyasztható, de érdemes hűtőbe tenni és várni fél-1 napot, hogy összeálljon valódi oreo keksszé.
Nyereményjáték
Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Nézzetek be a többi állomásra is
04/24 Angelika blogja
04/26 Media Addict
04/28 Deszy könyvajánlója
04/30 Kelly és Lupi olvas
05/02 Bibliotheca Fummie
05/04 Szembetűnő
05/06 CBooks
05/08 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése