2016. május 14., szombat

Abbi Glines - A sorsom



Visszatért Dank és Paige, Abbi Glines pedig újra rabul ejti az olvasóit, a Maxim Kiadónál április végén megjelent Existence trilógia második részével, mely A sorsom címet viseli. 
Az izgalmas és lehengerlő regénnyel a Blogturné Klub öt bloggere ismertet meg. Tarts velünk, és ha ügyes vagy, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában!


Abbi Glines: A sorsom

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614847
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:
Pagan Moore élete semmiben sem hasonlít egy átlagos diáklány mindennapjaihoz. Ugyanis lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután a lány megmentette szerelmét attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok végre visszatérnek a normális kerékvágásba. De nagyot tévedett…
Egy napon a női szívek megdobbantója, az iskola jóképű hátvédje, Leif Montgomery eltűnik. Amíg a városban mindenki beleőrül az aggodalomba, Pagan egészen más miatt lesz egyre idegesebb. Nem ok nélkül aggódik, ugyanis rájön, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Leif sötét titka súlyos következményekkel jár Pagan és Dank számára. A lány lelkét ugyanis már születésekor megjelölték, pontosabban odaígérték Leifnek. Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de Dank bármire hajlandó szerelméért. Akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, az sem jelenthet problémát…

Saját véleményem:
Az első rész gonosz függővége után türelmetlenül vártam, hogy választ kapjak legégetőbb kérdésemre, Leif kilétével kapcsolatban. A folytatással pedig meg is érkezett a megoldás, méghozzá egy egész kötetnyi körítéssel, melyben rengeteg potenciál rejlett. De hogy Abbi Glinesnak sikerült-e kiaknáznia a lehetőségeket? Nem teljesen.
Aki olvasta A végzetemet, az nyilván tisztában van vele, hogy ez nem az a sorozat, melyet besorolhatnánk kedvenceink közé, laza kikapcsolódásnak ellenben megfelelő. Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, hisz míg egy könyv szórakoztató, addig jó. A gond akkor van, amikor egy közepes erősségű regényfolyamban felüti a fejét néhány ígéretesnek látszó szál vagy bonyodalom, de a szerző nem tud vagy nem mer vele mit kezdeni, inkább csak lightosan súrolja azt. Abbi Glines esetében pedig rövid időn belül már másodszor futok bele abba a dilemmába, hogy bár a történet a maga műfajának többé-kevésbé megfelel, az elvárásaim mégis egy másabb, magasabb szintre ugranak. Magyarán a sztori minősége tartja a megszokott színvonalat, csak tele van kibányászatlan aranyrögökkel.

A cselekmény nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol korábban abbahagytuk. Leif felszívódott, Pagan és Dank pedig élvezi a kettesben töltött időt, amikor a Halálnak nincs dolga (ne kérdezzétek, hogy van Danknek ennyi ideje, miközben emberek ezrei halnak meg naponta). A gondtalan idill azonban nem tart sokáig, ugyanis Pagan emlékszerű álmokat kezd látni, főszerepben egy sráccal, aki mindig jó időben jelenik meg. Az álmokat később baljóslatú hangok is kiegészítik, melyektől a lány lassan kezd becsavarodni.  Értetlenségét pedig a Leif eltűnését övező szokatlan emberi viselkedések is tetézik, tekintve, hogy míg eleinte mindenki hiányolja a népszerű fiút, addig egyik napról a másikra, mintha agymosáson esett volna át a város, mindenki elfelejti őt.
A történet első felében ez, a csipetnyi misztikummal fűszerezett, mégis inkább emberi vonal kerül előtérbe, mely őszintén szólva nem túl izgalmas. Dank és Pagan  kapcsolata csupa cukormáz, amivel még nem is lenne nagy baj, ha Dank nem lényegülne a csaj közelében cuki mamuszkává.
Félelmetesen rossz volt látni, hogyan fordult ki önmagából, és méltóságot, vadságot sugárzó énjéből. A szívem azonban valósággal repesett, amikor a szerelmesek külön váltak. A távolság mind Pagannek, mind Danknek nagyon jót tett, kikeveredve a rózsaszín ködből sokkal izgalmasabb kalandokba bonyolódtak, visszanyerve valódi személyiségüket.

Dank munkája továbbra is nagyon különleges, és Abbi Glinesnak sikerült egy rettentően jó és igaz gondolatot szárbaszökkentenie, ami számomra a regény egyik csúcspontját képezte. Emberi gyarlóságunk az elmúlástól való félelem, s ilyen módon a halál személyét automatikusan a negatív oldalhoz kötjük, pedig nem kéne. És ez az a kis gondolatmagocska, ami Dank önálló monológjai, érzései, küldetései során kicsírázik, hogy aztán virágot bontson. Ráadásul a hogyan sem utolsó szempont. Dank munkái között van egy-két igazán szívetfacsaró is, bevallom nőiesen, az első kislánynál bizony kibuggyant egy-két könnycseppem.

Dankkel szemben pedig ott van Pagan, aki igyekszik hétköznapi diákéletet élni, s ezzel mintegy visszarázódni a normalitásba; egy idő után azonban rá kell jönnie, hogy ennek még nem jött el az ideje. Kísérteties hasonlóságú álmai elárasztják, és ami kezdetben még aranyosnak, ártatlannak tűnik, szép lassan félelmetessé fajul.
Minden álomnak van egy közös kulcsfigurája; az illető személyét pedig nem nehéz kitalálni. Ez a valaki állandóan megjelenik, egyre nagyobb teret követel magának Pagan életében. Sőt, magát a lányt, vagyis jogos jussát is követeli. S ezzel, a múltban gyökerező, ezidáig eltitkolt családi rejtéllyel bekúszik a képbe a történet második felének bonyodalmát képező szál: Leif.
Hogy egészen pontosan ki vagy mi is ő, azt nem árulom el, de azt igen, hogy ő az, aki tulajdonképpen felpörgeti ezt a könyvet, izgalmassá, hátborzongatóvá és hangulatossá varázsolja. Vele együtt pedig olyan finomságok bukkannak fel, mint a vudu, a vudu másvilág, másvilági orgia (nem kell megijedni, inkább hangulatfokozó háttérelem), vagy New Orleans.
Valószínűleg nem lepődtök meg, ha azt mondom, imádtam mindent, ami New Orleanshoz tartozott, vagy annak hangulatát idézte. New Orleans önmagában egy olyan fogalom, aminek behozatala csak ütni tud; elég a mindenirányú szabadságára, vagy a hátborzongató hangulatára gondolni. New Orleans a mágia - azon belül is a vudu - melegágya!
Szóval lényeg a lényeg, Leif és az ő hozadéka ennek a kötetnek a megmentője és motorja. Abbi Glines pedig baromi ötletes körítéssel lökte vissza a nyeregbe a szőke szépfiút. Olyannyira, hogy ciki vagy sem, minden pszichopatasága ellenére drukkoltam neki, és nem győztem magamba szívni a vele kapcsolatos információkat.
Amiben viszont csalódtam az a végső küzdelem, ami minden volt csak epic nem. Nem csak keszekusza, túlreagált, agyonkészült, de érthetetlen is. Arról nem beszélve, hogy egy hajhuzigálós kandúrharc is több izgalmat ígért volna, mint ez a valami...

De hogy így, a végére valami jót is mondjak, Gee-ből még többet kapunk, ő a sorozat szarkazmusbombája; de nem árt felkészülni egy meglepő fordulatra sem, ami garantáltan meghökkenti az embert.
Szóval mindent egybevetve A sorsom hozta a tőle elvárt színvonalat, és a hibái ellenére képes volt valami újat adni. Gee, Leif, New Orleans, a vudu és Dank munkája miatt mindenképp azt javaslom, hogy folytassa, aki elkezdte.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Gee, Leif
Kedvenc jelenet: Dank és az ismeretlen kislány
Negatívum: papucs Dank, és a "nagy" összecsapás
Borító: 5/4 (jól néz ki, de nulla köze van a történethez)




Borítók






Nyereményjáték


A regény szerzője, Abbi Glines igazi sikergyáros, akinek már számos könyve jelent meg. A játék során a regényei eredeti, vagy magyar borítóiból találtok egy részletet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be, hogy az adott kép melyik regényhez tartozik. A kiadó jóvoltából 3 könyvet sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

05/06 Deszy Könyvajánlója
05/08 CB olvas
05/10 Kelly
05/12 Media-Addict
05/14 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése