Böszörményi Gyula, a Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzője a a science fiction nagy kedvelője és művelője. Mindezt bizonyítja a Mindörökké várni című kötet, ami az író csodálatos novelláit gyűjtötte egy csokorba.
Éld át velünk az élményt, ismerd meg a novellákat, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999752
Oldalszám: 304 oldal
Illusztrálta: László Maya
Fülszöveg:
Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…
„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”
Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.
Bölcsesség, szellem, mély érzések.
Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.
Saját véleményem:
Böszörményi Gyula neve számomra kellő garancia ahhoz, hogy a fülszöveget kihagyva bizalmat szavazzak bármely általa írt kötetnek - főként akkor, ha a címe(i) egészen mást sugall(nak), mint a tartalom. Így történhetett meg, hogy a könyvet felcsapva hirtelen olyan állapotba kerültem, mintha akaratomon és tudtomon kívül az Ice Bucket Challange nyakon öntött résztvevőjévé váltam volna. A Galaktika szó láttán előbb sokkot kaptam, majd enyhe pánikroham lett rajtam úrrá, minthogy a sci-fi és én olyan távol állunk egymástól, mint a Föld és a Plútó.
Napokon át kerülgettem szerencsétlen gyűjteményt, aztán amikor végre erőt vettem magamon, sikerült a legscifisebb novellát kiválasztanom, aminek ugyan elvergődtem a feléig, de onnan tovább nem ment. Helyette újabb napok, hetek távolságtartása következett; a turné időpontja viszont sarokba szorított, nem menekülhettem tovább. És hogy mit tapasztaltam?
A Mindörökké várni felhozatala elég vegyes, mind minőségében, mind tartalmában. Akadnak benne tömény sci-fi történetek, melyek minden ízükben megfelelnek a műfaji elvárásoknak, és olyanok is, melyek során könnyű elfeledkezni a magról, és valami másként kezelni. Én ez utóbbiakat kedveltem jobban.
Ugyanakkor hiába a sokszínűség, két dolog történetről történetre visszaköszön. Az egyik az emberiséggel, valamint az értékrendünkkel kapcsolatos tanulság, ami minden egyes novella során képen vágja az olvasót, a másik pedig az ebből fakadó, hepiendnek távolról sem nevezhető lezárási forma.
Hiába faltam egyik novellát a másik után némi boldogságért kutatva, szembesülnöm kellett vele, hogy hasztalan álmodozom, lehetek bármilyen fantázia uralta környezetben, reményt nem találok - az emberiség megfosztott tőle, ahogy saját magát is. Kemény volt szembenézni azzal, milyenek is vagyunk mi igazán. Kitaszítjuk a gyengébbeket, gyáván elfutunk a baj elől, gúnyolódunk és az önös érdekeinken kívül semmi mást nem nézünk, még ha ezért el is kell pusztítanunk másokat.
Elsőként a kötet eredeti címadója, az Isá, por ës homou keltette fel a figyelmemet, kíváncsi voltam, milyen történet lappanghat a cím alatt, s hogy milyen köteléke van az eredeti jelentéssel. Sajnos be kellett látnom, hogy a sci-fi és a filozófia nem az én műfajom, így végül nem sikerült felkutatnom a párhuzamot.
Másodikként a Dogmát szúrtam ki, ami egy több szálon szövődő történet. Vannak benne szerzetesek, föld mélyéről kiásott levelek, érző gépek, kegyetlen és mániákus emberek.
Fájdalom, de egészét tekintve ez is meghaladta az agyi kapacitásomat, és nem is igazán értettem az összefüggést a különféle szálak között (így, néhány óra távlatából, már kapiskálom), ámbár külön-külön nézve mindegyik tanulságos volt. Leginkább az Agy és az ember parancsorientáltságának küzdelme fogott meg.
Ezek után igyekeztem valami olyasmit választani, aminek nem a Galaktika volt legelső forrása, így esett a választásom A bolondra, ami egy szívszorítóan szép történet. A középkorias környezet átölelt, míg a Bolond személye, s érzései apróra őrölték a szívemet.
Dióhéjban a lényege: az udvar bolondja reményt ad a reményteleneknek, mosolyra fakasztja a búslakodókat, támogatja a támogatásra szorulókat, de az ő bánatával senki sem törődik.
Ez a novella akkora hatást gyakorolt rám, hogy igencsak nehezemre esett újabb világ felé kalandozni, mégsem állhattam meg, várt rám az Üvöltő szörnyeteg. Hát... sikerült egy újabb mély jelentésű, fájdalmas életben elmerülnöm a halálát váró férfi oldalán.
Az egész novella tulajdonképpen egy búcsúüzenet a halálra ítéltetett férfitől, aki utolsó perceit arra áldozza, hogy plátói szerelmétől elköszönve, utoljára elmesélje, milyen érzések kavarogtak benne a nő iránt, akkor, amikor baleset érte, vagy a mindent eldöntő kiválasztásnál. Iszonyúan megrázó, felkavaró, fantáziadús történet tartalmas üzenettel.
Végül, mintegy keretbe foglalva választásaimat, úgy döntöttem, következő olvasásig a végső címadóval, a Mindörökké várnival zárom a sort. Ez egy evolúciós sztori, ami az ősemberekkel indít, majd különféle századokat, sorsokat, kereszteket bejárva pontról pontra végigveszi, mit tesz a Valamire Várakozás az emberiséggel.
Mindent egybevetve egy elég választékos gyűjteményről beszélhetünk, amiben tanúi lehetünk annak, hogy Böszörményi Gyula bármilyen műfajban megállja a helyét. A Mindörökké várniban pedig mindenki talál olyan novellát, ami az ízlésének megfelel, legyen szó tömény sci-firől, vagy bármi másról... végtére is a körítés alatt az emberiség lappang. A mi sorsunk, a mi világunk, és az, amerre haladunk.
Napokon át kerülgettem szerencsétlen gyűjteményt, aztán amikor végre erőt vettem magamon, sikerült a legscifisebb novellát kiválasztanom, aminek ugyan elvergődtem a feléig, de onnan tovább nem ment. Helyette újabb napok, hetek távolságtartása következett; a turné időpontja viszont sarokba szorított, nem menekülhettem tovább. És hogy mit tapasztaltam?
A Mindörökké várni felhozatala elég vegyes, mind minőségében, mind tartalmában. Akadnak benne tömény sci-fi történetek, melyek minden ízükben megfelelnek a műfaji elvárásoknak, és olyanok is, melyek során könnyű elfeledkezni a magról, és valami másként kezelni. Én ez utóbbiakat kedveltem jobban.
Ugyanakkor hiába a sokszínűség, két dolog történetről történetre visszaköszön. Az egyik az emberiséggel, valamint az értékrendünkkel kapcsolatos tanulság, ami minden egyes novella során képen vágja az olvasót, a másik pedig az ebből fakadó, hepiendnek távolról sem nevezhető lezárási forma.
Hiába faltam egyik novellát a másik után némi boldogságért kutatva, szembesülnöm kellett vele, hogy hasztalan álmodozom, lehetek bármilyen fantázia uralta környezetben, reményt nem találok - az emberiség megfosztott tőle, ahogy saját magát is. Kemény volt szembenézni azzal, milyenek is vagyunk mi igazán. Kitaszítjuk a gyengébbeket, gyáván elfutunk a baj elől, gúnyolódunk és az önös érdekeinken kívül semmi mást nem nézünk, még ha ezért el is kell pusztítanunk másokat.
Elsőként a kötet eredeti címadója, az Isá, por ës homou keltette fel a figyelmemet, kíváncsi voltam, milyen történet lappanghat a cím alatt, s hogy milyen köteléke van az eredeti jelentéssel. Sajnos be kellett látnom, hogy a sci-fi és a filozófia nem az én műfajom, így végül nem sikerült felkutatnom a párhuzamot.
Másodikként a Dogmát szúrtam ki, ami egy több szálon szövődő történet. Vannak benne szerzetesek, föld mélyéről kiásott levelek, érző gépek, kegyetlen és mániákus emberek.
Fájdalom, de egészét tekintve ez is meghaladta az agyi kapacitásomat, és nem is igazán értettem az összefüggést a különféle szálak között (így, néhány óra távlatából, már kapiskálom), ámbár külön-külön nézve mindegyik tanulságos volt. Leginkább az Agy és az ember parancsorientáltságának küzdelme fogott meg.
Ezek után igyekeztem valami olyasmit választani, aminek nem a Galaktika volt legelső forrása, így esett a választásom A bolondra, ami egy szívszorítóan szép történet. A középkorias környezet átölelt, míg a Bolond személye, s érzései apróra őrölték a szívemet.
Dióhéjban a lényege: az udvar bolondja reményt ad a reményteleneknek, mosolyra fakasztja a búslakodókat, támogatja a támogatásra szorulókat, de az ő bánatával senki sem törődik.
Ez a novella akkora hatást gyakorolt rám, hogy igencsak nehezemre esett újabb világ felé kalandozni, mégsem állhattam meg, várt rám az Üvöltő szörnyeteg. Hát... sikerült egy újabb mély jelentésű, fájdalmas életben elmerülnöm a halálát váró férfi oldalán.
Az egész novella tulajdonképpen egy búcsúüzenet a halálra ítéltetett férfitől, aki utolsó perceit arra áldozza, hogy plátói szerelmétől elköszönve, utoljára elmesélje, milyen érzések kavarogtak benne a nő iránt, akkor, amikor baleset érte, vagy a mindent eldöntő kiválasztásnál. Iszonyúan megrázó, felkavaró, fantáziadús történet tartalmas üzenettel.
Végül, mintegy keretbe foglalva választásaimat, úgy döntöttem, következő olvasásig a végső címadóval, a Mindörökké várnival zárom a sort. Ez egy evolúciós sztori, ami az ősemberekkel indít, majd különféle századokat, sorsokat, kereszteket bejárva pontról pontra végigveszi, mit tesz a Valamire Várakozás az emberiséggel.
Mindent egybevetve egy elég választékos gyűjteményről beszélhetünk, amiben tanúi lehetünk annak, hogy Böszörményi Gyula bármilyen műfajban megállja a helyét. A Mindörökké várniban pedig mindenki talál olyan novellát, ami az ízlésének megfelel, legyen szó tömény sci-firől, vagy bármi másról... végtére is a körítés alatt az emberiség lappang. A mi sorsunk, a mi világunk, és az, amerre haladunk.
Pontszám: 5/4
Kedvenc novella: A bolond
Negatívum: a sci-fi nem az én műfajom (de ez max számomra hátrány)
Borító: 5/4Sorozat: önálló
Nyereményjáték
A könyvben több gyönyörű illusztráció is található, amik jól megalapozzák a novellák hangulatát. Mindezt pedig László Mayának köszönhetjük!
A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy-egy képet László Maya valamelyik alkotásából, a feladatotok pedig eldönteni, hogy az adott kép mely könyvhöz készült. Sok sikert! A helyesen kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!
Nézzetek be a többi állomásra is
07/04 Sorok Között
07/07 Dreamworld
07/08 Szembetűnő
07/09 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése