2017. október 28., szombat

Mary Balogh - Az egyezség

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Mary Balogh, Túlélők klubja sorozatának legújabb része az Egyezség.
Vincentet az egész családja ki akarja házasítani, de ki szeretne igazán hozzámenni a rangján kívül másért egy vak férfihoz? Sophie a szürke kisegér háttérből szemléli az eseményeket, ekkor figyel fel a különösen vonzó férfira. Vajon két ennyire különböző embernek van esélye a szerelemre?
Ha kíváncsi vagy, kövesd a blogturné állomásait és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!


Mary Balogh: Az egyezség

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520573
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:
Vincentet, ​Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.
Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.

Saját véleményem:
Ha a Lánykérést úgy jellemeztem, éppolyan üde, mint a borítója, akkor Az egyezségről azt mondhatom, hasonlóan visszafogott és bájos, mint a csodaszép, ámde hűvösséget sugárzó fedlapja. Merthogy Hugo és Gwen szenvedélyes párosával ellentétben ezúttal két visszahúzódó, halk szavú főhőst kapunk.

Vincent és Sophia mindketten többszörösen sérültek lelkileg - Vincent testileg is -, rengeteg múlt- és jelenbeli problémával küzdenek, ami éppúgy meghatározza jellemüket, mint közös kapcsolatukat. Ebből kifolyólag a regény hangulata, lendülete is másabb, mint az átlagos történelmi romantikusoké.
Az egyezség lassan csordogáló, érzelemközpontú történet, mely az emberi szeretet gyógyító erejét helyezi középpontba olyan témakörökkel kiegészülve, mint a pánikbetegség, szorongás, vagy az önbizalomhiány.

Bevallom, amennyire vártam a Túlélők Klubjának újabb kötetét, annyira nem tudtam mit kezdeni az első tíz-húsz százalékkal. Vincent és Sophia antiszociális személyisége, pontosabban az ebből fakadó elszigeteltségük jócskán visszavetette a lendületet, belső monológjaik pedig kapaszkodó hiányában unalmasnak tetszettek. Ám mindez rögvest oldódott, amint bekövetkezett a hamupipőkei fordulat, s a főszereplők épp olyan meglepetten konstatálták derült égből érkező jegyességüket, mint jómagam. Bár talán célszerűbb egyezségnek hívni a frigyet, ami jóllehet már ekkor sem mentes érzelmektől, leginkább mégis kölcsönös üzleten alapul. Sophie anyagi biztonságot kap azzal a lehetőséggel, hogy egy év elteltével elérheti álmait (önmagában éldegélhet egy kis házikóban csirkékkel, macskákkal, férjtől mentesen), míg Vincent megszabadul nőrokonai - valamint a lányos családok - állandó házasságra irányuló nyaggatásától.
Ugyanakkor mégiscsak egy házasságról van szó, ami rengeteg olyan dolgot hoz magával, amire a párocska nem is gondol, kezdve az emberek véleményétől, az egymással való törődésen át, a házastársi kötelességekig. Ez pedig csak újabb magasságokba emeli mindkettejük vívódását.

Vincent a Túlélők Klubjának legfiatalabb tagja, aki a napóleoni csaták következtében elvesztette látását, majd két évre rá egyszerű fiúból vagyonos vikomttá vált, ami jócskán megváltoztatta életét. A férfi ugyan nem süppedt mély depresszióba (hála a klubnak), mégis pánikrohamok gyötrik, nehezen tudja elfogadni az új helyzetekből adódó kiszolgáltatottságot.
Az, hogy Vincent nem lát, több szempontból is érdekes színezetet ad a történetnek. Abba a korba, amikor a tökéletesség (és a vagyon) a legfőbb erény, lepottyantani egy vak férfit, aki ráadásul nőtlen és vikomt is,  önmagában felér egy társadalmi kirándulással. Ám ennél sokkalta lényegesebb a vikomtban végbemenő érzelmi folyamat; az, ahogy a külvilágra reagál, a félelmei, gondolatai, érzelmei. Egyszerre új, gyönyörű és szívszaggató, arról nem is beszélve, mennyire más az ő szemén keresztül látni az eseményeket, olyan dolgokra fókuszálni, mint a hangok vagy a tapintás; amikor az ember figyelmét nem vonják el a külsőségek.

Meglepő módon mégsem Vincent az, aki több démonnal küzd, hanem Sophie.
A lány eleinte szimplán szürke kisegérnek tűnik; még maga sem tudja, milyen lenne igazából, ha nagynénjéék nem nyomnák el, s nem kényszerítenék Hamupipőke szerepbe. Aztán, amikor kikerül az elnyomó családból, kicsúcsosodik minden sérülése és megjelenik egy önbizalomhiányos, bizalmatlan hölgy.
Sophia nem mer hinni önmagában, abban, hogy szerethető, vagy hogy bárki szépnek találja, folyamatosan azon jár az esze, mit gondolnak róla, miközben egy végtelenül kedves, önzetlen, tehetséges teremtés, akit földbe tiportak.
Vele valószínűleg csak azok fognak tudni azonosulni, akik éreztek már hasonlóan, egyébként könnyű őt idegesítőnek vagy soknak bélyegezni a labilitása miatt.

Az egyezség tehát e két ember egymásra gyakorolt gyógyító hatását, valamint a család, a barátok, a társadalom ártó és segítő erejét tárja elénk leheletfinom romantikával fűszerezve. Nem egy pergő történet, nincsenek benne szédítő mélységek vagy magasságok, az olvasó mindvégig pontosan tudja merre tart... de nem is ez a lényeg.
Ábrándozó, andalgó, romantikus estékhez ideális olvasmány lehet. Ezenfelül bátran ajánlom azoknak, akik szeretnek finom, bájos szerelemről olvasni.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Vincent, Sophia, Hugo, Túlélő Klub tagjai
Kedvenc jelenet: a Túlélők Klubja találkozása Londonban, Dan és Bertha története
Negatívum: unalmas kezdés
Borító: 5/5
Sorozat: Túlélők Klubja 2. kötete, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


Vincentet ahogyan már a bevezetőben olvashattátok, családja szeretné kiházasítani, de ő nem szeretne csak úgy bárkihez hozzámenni. Pont ezért mostani játékunkban olyan férfi főszereplőket mutatunk be, akik valaki mással kötötték volna össze életüket családjuk kívánsága miatt, vagy ezzel segítve őket, de végül eltalálta őket Ámor igazi nyila és másik hölgyet vettek el.
Minden állomáson rövid leírást találtok egy férfi főhősről és ennek alapján kell kitalálnotok kicsoda és mi a könyv címe. Játékra fel!
Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Igazi úriember, testvére örökölt volna mindent, de sajnos halála után ő lett az örökös. A főhősnő ikertestvére szemelte ki a férfit, de Marianne-t jobban megkedveli.




Nézzetek be a többi állomásra is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése