Témázás - Irodalmi helyszínek

Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam az ehavi témázáshoz, melynek középpontjában az irodalmi helyszínek állnak. Ennek szellemében mindannyian bemutatjuk a szűkebb és tágabb értelemben vett lakóhelyünk irodalmi nevezetességeit, és elmeséljük, milyen helyszíneket is látogatnánk meg szívesen. Utazzatok velünk!

Ahol én élek

Bizonyos értelemben szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis bár Budapesten élek, mégis az elszigetelt, kertvárosi részén, ahol karnyújtásnyira találni vadregényes helyszíneket. Ha pedig kíváncsiak lennétek, mi is ez a hely, elárulom: Mátyásföld, a XVI. kerületben.
Amióta csak az eszemet tudom, számomra mindig is alap volt a kert vagy a természet közelsége, de arra, hogy még milyen előnyökkel is jár mindez, csak most, a pandémiás időszakban jöttem rá: néhány utcányira csordogáló patak, erdő, gazdag állat- és növényvilág, helyi miniállatkert, ősfák, és még sokáig sorolhatnám. A bejegyzés témájából fakadóan viszont sokkal érdekesebb az elnevezése.
Mátyásföld "az 1800-as évek végén Cinkota két telepeként jött létre és fejlődött, míg 1933-tól önálló nagyközség lett, majd 1950-től Budapest XVI. kerületének városrésze." Nevét Mátyás királyról kapta, akinek a mellszobra is megtalálható a róla elnevezett téren.

Adódik a kérdés, hogy Mátyás királynak volt-e bármilyen köze ehhez a részhez. Úgy tudni, igen, több ízben is. Egyfelől Mátyás vadászterülete erre húzódott, másrészt ő maga védelmezte a Nyulak-szigeteki apácarendet, akik földet kaptak itt IV. Béla királytól. De a legismertebb sztori szerint Mátyásföld nevét leginkább "Mátyás legendás története a cinkotai kántorral inspirálhatta. Annyi bizonyos, hogy az uralkodó sokat járt erre, hiszen ezen a környéken, Rákos-mezőn volt az egykori országgyűlések színhelye is, ahol apját, Hunyadi Jánost és nagybátyját, Szilágyi Mihályt kormányzónak választották." (forrás: wikipedia)

 

 
Budapest belvárosa

Mindenütt jó, de legjobb otthon - tartja az ismert mondás. Ezt nem is szeretném cáfolni, néha viszont jó világot látni és úgy tenni, mintha az ember turista lenne a saját városában. Jómagam gyakorta is élek ezzel a lehetőséggel, szívesen kirándulgatok ismerősökkel vagy egymagamban új helyeket felfedezve. Budapestről pedig egészen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a lehetőségek tárháza, irodalmi szempontból is - elég csak a gyönyörű könyvtárainkra gondolni, a híres kávézókra, forgatási helyszínekre, amik mára összefonódtak szeretett regényeinkkel, vagy épp a könyvekben megjelenő helyszínekkel (pl.: Ambrózy báró esetei), hogy a Könyvfesztiválnak vagy Könyvhétnek otthont adó helyekről már ne is beszéljünk.
Én most mégis egy egészen más oldaláról szeretném bemutatni nektek Budát és Pestet, tudniillik van nekem egy régóta dédelgetett projektem, amit idén most már végképp szeretnék megvalósítani.
Hogy mi is ez? Az összes Kolodko szobor felderítése.

Kolodko Mihály aprócska bronzszobrai az elmúlt években jelentek meg Budapest különböző pontjain, többségük pedig filmes- vagy irodalmi alakokhoz, eseményekhez köthető, így megtalálni köztük Süsüt (Szabadság tér), a Kockásfülű nyulat (Budai vár), a Tizennégy karátos autót (Hevesi Sándor tér), vagy az ejtőernyős lányt (Szenes Hanna park), ami Szenes Hanna előtt állít emléket.
Ha ti is szívesen megnéznétek őket és társaikat, ide és ide kattintva találtok térképet hozzájuk.

 

Képek forrása: hvg, saját kép, 24.hu, We Love Budapest

Tisztelgés a női szerzők előtt

Az idei nőnapon különleges esemény történt, ami - jó értelemben - jócskán fel is bolygatta a könyves közösséget, ugyanis a Budavári Önkormányzat különleges meglepetéssel készült az ünnepre.
"A magyar nőknek az irodalomra, és tágabb értelemben véve a magyar kultúrára gyakorolt hatását mutatja be Babos Zsili Bertalan művészcsoportjának legújabb munkája, a "Nők, Lépésről Lépésre" projekt, amely a Glücklich Vilma (1872-1927) – a magyar polgári feminista mozgalom egyik vezetőjéről elnevezett – lépcsősort díszíti a Toldy Ferenc utca fölött." - írja a travelo.hu

Véleményem szerint ez az egyik legfantasztikusabb dolog, ami történhetett, könyvmoly szívemet annyira megdobogtatta ez a gesztus, hogy rögvest fel is kerekedtem egyik barátnőmmel karöltve, hogy megnézhessem. Igaz, akkoriban még nem írtak pontos utcát, nekünk, magunknak kellett kinyomozni, hol-merre keressük, de végül nagyon könnyen ráakadtunk. Ha te is szeretnéd lecsekkolni, kétféle módon is megteheted: egy rövid sétával a Batthyány térről, vagy a 16-os várbusszal a Donáti utca megállóig (ebben az esetben pont a tetejéhez érsz).

Irodalmi turizmus

Mint már említettem, imádok kirándulni, új helyeket felfedezni, ezért talán nem lesz meglepő, ha azt írom, a bakancslistámon több, irodalmilag érintett célpont is van-volt. Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy legtöbbjüket már ki is pipálhattam.

Elsőnek például rögtön ott van az Ambrózy báró eseteiben oly' sokat szereplő Marosvásárhely, ami voltaképp a második otthonom. Budapesten születtem, ám édesanyám és a nagyszüleim odavalósiak, így majd' minden nyaramat ott töltöttem, és a könyvekben feltűnő helyszíneket is gyakorta látogattuk. Például abban a temetőben nyugszik a családom egy része, amit Böszörményi Gyula is említ az első részben, de magam is mentem a Budapest-Marosvásárhely között közlekedő vonattal, jártam az állomáson, és még sokáig sorolhatnám. Nem mellesleg pedig vásárhelyen van az a ház is, ahol Petőfi Sándor utoljára megszállt, mielőtt a segesvári csatába indult volna (ezt lentebb láthatjátok is a képen - sárga ház).

De volt ennél egy nagyobb álmom is, ami egyszerre köthető a filmek- és könyvek világához, nevezetesen Dubrovnik. A létező legnagyobb álmom volt ide eljutni, bebarangolni Királyvár ikonikus helyszíneit, és megnézni, hol forgatták Dany híres jelenetét. Nehezen akart összejönni, de három évvel ezelőtt sikerült, és ha kicsit rohanósan is, de teljesült az álmom. (Több képet ide kattintva érhettek el az útról.)

A Sors furcsa fintora, hogy eredetileg egy évvel korábban mentünk volna Deszyvel és Fummie-val Dubrovnikba, ám az utazási iroda utolsó pillanatban törölte az utat, így helyette Velencét vettük célba, ahol viszont alkalmam nyílt betérni a világ egyik leghíresebb és legkülönlegesebb könyvesboltjába, a Libreria Aqua Altába, ami a gyakorta beköszöntő magas vízállásról kapta a nevét. Odabent gondolákban hevernek a könyvek, illetve a hátsó részben van egy könyvekből álló lépcsősor is.

Végül, de nem utolsósorban a Gyűrűk ura rajongó énem is kipipálhatott egy bakancslistás tételt négy évvel ezelőtt, amikor is eltölthettem egy délután a könyvek- és filmek által inspirált világban, a Középfölde fesztiválon. Szereplők, hobbit-lak, játékok, és csupa olyasmi, ami egy Tolkien-fannak igazi csemegét jelent. Nem mellesleg ez is a budai oldalon szokott megrendezésre kerülni.

Szerencsére azért maradtak még tételek az irodalmi bakancslistámon, olyanok, mint a Harry Potter stúdió, vagy az ismert irodalmi helyszínek meglátogatása Londonban, illetve az Outlanderben felbukkanó skót helyszínek felkutatása. Ám míg ezek valóra válnak, én útra kelek, és felkutatom a Vaják és az Árnyék és csont sorozatok hazai forgatási helyszíneit, amik immár kedvenc könyveim ikonikus helyeit is jelképezik.
Nektek is csak annyit tudok mondani: útra fel, fedezzétek fel a lapokon túl rejlő világot (de azért a belsőről se feledkezzetek meg)!

Nézzetek be a többiekhez is, és olvassátok el az ő témázásaikat is:

Booktastic Boglinc, Deszy könyvajánlója, Dóri Online Olvasónaplója, Je suis Eszti, Könyvgalaxis, Pupilla olvas,  Szederbor