Hush, hush extra

Emlékeztek még a Csitt, csitt legelejére, ugye? A tanóra, amely során Nora először beszélt Folttal. Hogy valóban ez lett volna az első alkalom, amikor találkoztak? Az írónő már választ adott erre a kérdésre: természetesen nem. Na de ne ugorjunk ennyire előre!

A legutóbb elolvashattátok a Crescendo eredeti 3. fejezetét, ma pedig egy újabb különlegességet hoztam nektek. A sorozat több kötete rendelkezik egy-egy extrával, így például a puhafedeles Crescendo tartalmazza a Silence, illetve a Finale első fejezetét (a Finale amerikai megjelenése előtt ez volt az első alkalom, amikor Becca betekintést engedett a könyvbe). Legnagyobb sajnálatunkra a magyar kiadónak nem áll szándékában ezeket a plusz fejezeteket megvásárolni, tehát például a különleges Finale-t, amely Folt levelét közli Nora számára, szinte esélytelen itthonról beszerezni, ugyanis kizárólag személyesen az amerikai Walmartban vásárolható meg. A Silence különleges kiadása is egy plusz fejezettel lett gazdagabb, amely fekete lapokon fehér tintával nyomtatva mutatja be Folt és Nora VALÓDI első találkozását (ugyanis, ahogyan azt már említettem, ők találkoztak már az első könyv előtt is...), mindezt Folt szemszögéből. Ezt az extrát több részletben fogom nektek elhozni, ugyanis meglehetősen hosszú részletről van szó (és persze nincs is jobb annál, mint amikor elnyújthatjuk az élvezeteket, igaz? :)). 

(Érdemes figyelni az oldalt, hiszen a többi extrára is sor kerül!)

Jöjjön tehát Folt és Nora valódi első találkozása, Folt szemszögéből!

1. részlet  

Folt a székén hintázott, miközben kinyújtotta majd nyaka mögött összekulcsolta kezeit, tekintetét az Enzo's Bistro bejárati ajtajára szegezve. Hátulra kért asztalt, egy szem elől takarásban lévő sarokba, ahová még a világítás se nagyon ért el. Egy-egy gyertya pislákolt minden asztalon, Folt azonban két ujja között elnyomta a sajátja lángját, miközben leült. Az asztal másik oldalán Rixon terült el a székén, eltúlzott unalommal bámulva a plafont.

I'll wait for you till I turn blue - énekelte Rixon dörmögve. - There's nothing more a man can do. Ya drank with demons straight from" - hirtelen abbahagyta, majd egy sokatmondó szemöldökfelhúzással a lábai alá bökött - hell. They almost nearly won as weeeell.

Folt elmosolyodott. - Bemelegítesz az American Idol meghallgatásra?

Rixon megrúgta a lábát az asztal alatt. - Mikor árulod el végre, hogy miben sántikálsz?

Elszáguldott mellette a pincérnő, elhelyezve két kávét az asztalon.

Folt belekortyolt az egyik italba. - Sántikálok?

- Ide járunk - Enzo's, ugye? - minden csütörtök este 8 körül. 5 hete minden alkalommal. És még azt hitted, nem vettem észre?!

- 4 hete.

Rixon mesterkélten forgatta a szemeit. - A srác tud számolni.

- Jó a kávéjuk.

- Hát naná. Csak kár, hogy nem érezheted az ízét. - emelte ki Rixon a lényeget. - Tehát, jöhet a kettes számú hazugság.

- Tetszik a légkör.

Rixon csodálkozva tekintett rá. - Ezen a helyen az összes lány húsz alatti. Mi lenne, ha olyan madárkákat szednénk fel, akik egy kicsit közelebb állnak a mi korunkhoz… 700 körül, legalább.

- Nem a lányok miatt vagyok itt. - Csak egyikük miatt. Rápillantott az órájára, majd újra az ajtóra. Most már bármelyik percben…

- Nem a lányokért van itt. - visszhangozta Rixon. - Nem a szerencsejátékért, az ivásért, a verekedésért. Mindent összevetve akkor mi most egy tökéletes "jó kislányos estét" töltünk el egy jó hírű helyen. Vagy elkezdtél hallgatni a válladon csücsülő icipici kisangyalra vagy a gonosz elméd egy újabb tervvel állt elő.

- És mire jutottál?

- Én inkább az utóbbira tippelnék. Már csak azt akarom megtudni, hogy milyen érdemleges tervben szerepel egy őrjítően muri-mentes középiskolás lógás? - Kérdezte, baljóslatúan végigpillantva a helyen.

Odakint egy ismerős körvonalú árnyalak kocogott el az esőfoltos ablakok előtt. A lány összefonta karjait a feje fölött, nevetségesen igyekezett megvédeni ezzel magát az esőtől. Besietett a bejáraton, majd egy újabb lökést adott az ajtónak, hogy szőke barátnője is beférhessen, mielőtt az végleg becsapódik. Egy pillanatig még a bejáratnál álldogáltak, igyekezték lerázni a vizet, és szárazra törölni cipőiket.

Rixon még mindig piszkálta és válaszokat követelt, de Folt már oda sem figyelt rá. Teljes mértékig az alacsonyabb lányra koncentrált, egy vékony vöröshajúra egyenes vállakkal és állal, amit egy kissé megemelten tartott, így tévesen önteltnek nézhették. Elég ideje figyelte már, hogy tudja, másról van szó. Folt olyan szavakkal dobálózott, mint gyanakvó, szerény... okos. A lány ujjaival szoros kontyba fogta haját, de néhány aljas hajszál kiszabadult, ezzel olyan hatást érve el, hogy Folt szája akaratlanul is apró mosolyra húzódott.

Még ha nem is memorizálta volna pontos időbeosztását, a térdig érő fekete futónadrág és ejtett vállú felső, amellyel folyamatos húzogató-versenyt tartott - egyik pillanatban lecsúszott a vállára, a következőben visszarángatta a helyére - elárulta volna neki, hogy a lány épp az edzőteremből jön. A növekvő listán - amelyen a lányról felfedezett dolgok álltak - szerepelt az is, hogy nem szívesen járt el sportolni. Legfeljebb egyszer egy héten, csak és kizárólag akkor, ha a szőke yoyo diétás barátnője elráncigálta magával.

A hosztesz Folt irányába terelte a lányokat, így kénytelen volt lentebb csusszanni a székén, majd óvatosan az arcába húzni sapkája ellenzőjét. Minden más alkalommal a bisztró túlsó végéből figyelte a vöröshajút, ezzel biztosítva, hogy a lány soha ne vegye őt észre. A vöröshajú szinte mindig összefont ujjaira fektette az állát, figyelmesen végighallgatva a szőkét, aki beszámolt neki fiúkról, csodadiétákról, hírességek szakításáról, vagy épp a horoszkópjáról.

A hosztesz hirtelen oldalra fordult és a lányokat csak pár asztallal arrébb ültette le. Kellemetlen szorongás lett úrrá rajta, és ennek felismerésére majdnem felnevetett. Mikor érzett utoljára fiús idegességet, pláne egy ilyen helyzetben, amikor semmi oka nem lett volna rá?

Azonban elővigyázatosnak kellett lennie. Mikor végül bemutatkozik majd a vöröshajúnak, annak azt az illúziót kell keltenie, mintha akkor találkoznának először, és véletlenszerűnek kell hatnia. Csak miután kiismerte kívül-belül, akkor tud előállni egy tervvel, hogy elnyerje a lány bizalmát.

Rixon tévedett. A vállán lévő kisangyal régóta lekötözve, csendre intve üldögélt. Csak és kizárólag a saját érdekei hajtották. Mindenre volt kidolgozott terve, és a végeredmény mindenhol ugyanaz: eléri, amit akar.

Ennyi idő után még mindig egy emberi test megszerzése volt a célja, és mivel erre vágyott, volt is egy terve. Márpedig ennek a tervnek a legfontosabb eleme pár méterrel arrébb ült, és a vizében lévő jégkockákat kavargatta egy szívószállal.

A folytatást ITT találod.