Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van. A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!
Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632445281
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes
Fülszöveg:
1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…
„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”
„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”
Saját véleményem:
Mary Shelley így is tesz. Egy táskával, mely édesanyjáé volt, és maszkkal az arcán - ami az influenzajárvány miatt szinte mindenki számára kötelező - felkászálódik a legközelebbi, menekülő családokkal zsúfolt vonatra.
San Franciscóban meglepődve szembesül egykor gyönyörű, nőiességet sugárzó nagynénje új, olajfoltos, izzadtságtól bűzlő, férfias külsejével, és a városban is dúló járvánnyal, melynek áldozataitól hemzsegnek az utcák. Csakhogy mindezek ellenére Mary Shelley szíve mégis hevesebben ver, hisz alig várja, hogy végre többet megtudjon gyerekkori jóbarátjáról és szerelméről, Stephenről, aki mindent hátrahagyva, bevonult a seregbe. És bár a lány pontosan tudja, milyen kockázatokkal jár ez, mégsem hajlandó eljátszani a veszteség gondolatával, még akkor sem, amikor a fiútól már nem érkezik több levél, egészen addig, míg meg nem tudja a lesújtó hírt. Ám ezután az események váratlan fordulatot vesznek, és a szkeptikus Mary Shelley előtt megjelenik Stephen, szellemként.
"Amikor valaki a világ legszörnyűbb borzalmaival néz szembe, akkor vagy összetörik, és megadja magát a rútságnak, vagy megőrzi a legbelsőbb lényegét, és harcol az igazságtalanságok ellen."
Amikor megláttam Cat Winters regényének magyar borítóját, azonnal beleszerettem, és tudtam, éreztem, hogy kell nekem. Egyrészt áradt belőle a fájdalom, másrészt nagyon hátborzongató hangulatot keltett, és bármennyire is félek, mégis imádok rettegni. (Tudom, kezeltessem magam.)
Mivel nagyon ritkán olvasok fülszöveget (helyette inkább megérzésre, trailerekre és véleményekre alapozok), ezért amikor belekezdtem a regénybe, teljesen meglepett, hogy az I. világháború idejébe csöppentem. Be is pánikoltam, hogy tejesszusatyaúristen, most mi lesz velem?, mivel őszintén bevallom, bármennyire is imádom a történelmet, az első és második világháború időszaka finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé, nem mellesleg egy kísértetsztorira számítottam. Ehelyett egyből a reális világ mélyvízében találtam magam: kaotikus hangulatú városok, telezsúfolt vagonok, maszkos, influenza ellen védekező emberek, újonnan besorozott katonák, gyászoló családok, férfimunkát végző nők, és egy árván maradt lány, akinek az édesapját épp most tartóztatták le.
Szerencsére Cat Winters zseniális stílusának és megkapó történetének hála, hamar feloldódtam, és olyannyira sikerült átadnom magam a történet sodrásának, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban faltam a lapokat. Mélyen megérintett Mary Shelley és Stephen karakterének keserédes története.
Úgy vélem, Mary Shelley neve már önmagában is elég érdekességet szolgáltat, hát még a múltja és a jelene! Tetszett, hogy a lány egyszerre felelt meg és mondott ellent híres névrokonának. Míg elhunyt édesanyjához hasonlóan imádta a találmányokat, szeretett kísérletezni, addig Frankestein megalkotójával ellentétben ő két lábbal állt a földön. Nagyon sokáig szkeptikus maradt. Hiába győzködte nagynénje, és hiába készített Stephen utálatos, rosszindulatú bátyja már évek óta szellemfotókat, a lány egészen addig míg saját bőrén meg nem tapasztalta a természetfelettit, mindezt merő szemfényvesztésnek tartotta, és minden esetben, legyen az valós, vagy spirituális, kiállt az elképzelései mellett. Kicsit olyan mai, modern gondolkodású lányként képzeljétek el. Folyamatosan próbált kitörni a kor és az életét beárnyékoló tragédiák közül. Valamilyen szinten a Stephennel való kapcsolata is ezt jelképezte.
Ám a lehangoló háttérvilág, a háború és a betegség okozta szörnyűségek közepette igazi színfoltot jelentett kettejük szerelmének alakulásáról olvasni. Imádtam a levelezéseiket, és a múltbeli visszaemlékezéseiket, valamint későbbi szellemalakos találkozásaikat. Sütött róluk, hogy szívük legmélyéről, őszintén szeretik a másikat, és az egymás elvesztése miatt érzett fájdalmat olvasóként is gyötrelmes volt átélni. Ritka az olyan páros, amelyik ennyire intenzív érzéseket képes kiváltani belőlem.
Ami nagyon tetszett még az a háttérvilág. Az írónőnek bámulatosan sikerült érzékeltetni a háborús állapotokat, a járványveszély jelentette fenyegetettséget, pánikot, valamint a megtört, gyászoló emberek hiszékenységét, és utolsó kapaszkodóit elhunyt szeretteikkel. Gyönyörű és egyben hátborzongatóan valóságos leírásokkal kalauzol végig bennünket, ám ami a természetfelettit illeti, meghagyja olvasójának a döntést, hogy akar-e hinni az egészben, vagy teljes mértékben elzárkózik az egésztől.
Összességében olyanoknak ajánlom leginkább, akiket érdekel, milyen is volt az élet az első világháború ideje alatt, kíváncsiak egy gyönyörű, mégis rettentően szomorú szerelmi történetre, vagy egy kis borzongásra vágynak. Hisz nem maradunk félelmetes, rémisztő jelenetek nélkül. Ahogy a cselekmény halad előre, úgy válik az egész sztori egyre rejtélyesebbé. Cat Winters pedig zseniális módon csepegteti az információmorzsákat, így még véletlenül sem fenyeget minket az a veszély, hogy a szereplők előtt rájövünk a csattanóra.
Szerencsére Cat Winters zseniális stílusának és megkapó történetének hála, hamar feloldódtam, és olyannyira sikerült átadnom magam a történet sodrásának, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban faltam a lapokat. Mélyen megérintett Mary Shelley és Stephen karakterének keserédes története.
Úgy vélem, Mary Shelley neve már önmagában is elég érdekességet szolgáltat, hát még a múltja és a jelene! Tetszett, hogy a lány egyszerre felelt meg és mondott ellent híres névrokonának. Míg elhunyt édesanyjához hasonlóan imádta a találmányokat, szeretett kísérletezni, addig Frankestein megalkotójával ellentétben ő két lábbal állt a földön. Nagyon sokáig szkeptikus maradt. Hiába győzködte nagynénje, és hiába készített Stephen utálatos, rosszindulatú bátyja már évek óta szellemfotókat, a lány egészen addig míg saját bőrén meg nem tapasztalta a természetfelettit, mindezt merő szemfényvesztésnek tartotta, és minden esetben, legyen az valós, vagy spirituális, kiállt az elképzelései mellett. Kicsit olyan mai, modern gondolkodású lányként képzeljétek el. Folyamatosan próbált kitörni a kor és az életét beárnyékoló tragédiák közül. Valamilyen szinten a Stephennel való kapcsolata is ezt jelképezte.
Ami nagyon tetszett még az a háttérvilág. Az írónőnek bámulatosan sikerült érzékeltetni a háborús állapotokat, a járványveszély jelentette fenyegetettséget, pánikot, valamint a megtört, gyászoló emberek hiszékenységét, és utolsó kapaszkodóit elhunyt szeretteikkel. Gyönyörű és egyben hátborzongatóan valóságos leírásokkal kalauzol végig bennünket, ám ami a természetfelettit illeti, meghagyja olvasójának a döntést, hogy akar-e hinni az egészben, vagy teljes mértékben elzárkózik az egésztől.
Összességében olyanoknak ajánlom leginkább, akiket érdekel, milyen is volt az élet az első világháború ideje alatt, kíváncsiak egy gyönyörű, mégis rettentően szomorú szerelmi történetre, vagy egy kis borzongásra vágynak. Hisz nem maradunk félelmetes, rémisztő jelenetek nélkül. Ahogy a cselekmény halad előre, úgy válik az egész sztori egyre rejtélyesebbé. Cat Winters pedig zseniális módon csepegteti az információmorzsákat, így még véletlenül sem fenyeget minket az a veszély, hogy a szereplők előtt rájövünk a csattanóra.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Mary Shelley & Stephen
Kedvenc jelenet: Shelley és Stephen első csókja
Negatívum: Julius
Borító: 5/4
Az eredeti borító koncepciójáról
A regény eredeti borítójának történetéről Maria T. Middletont, a művészeti direktort faggatták egy interjú során, aki rengeteg kulisszatitkot osztott meg az olvasókkal. A legfontosabb tudnivalókat lentebb, pontokba szedve megtaláljátok. (forrás: thelucky13s.blogspot.com)
1) Miután Maria befejezte a regény olvasását, azonnal tudta, hogy egy olyan szellemfotónak kell szerepelnie a borítón, amihez hasonlóakat Julius is készített. Az első koncepció így nézett ki:
2) Világéletében inspirálóan hatottak rá a filmek és sorozatok címeinek tipográfiája, hiszen a cím és annak kinézete az egyik legelső dolog, amivel az olvasó/néző találkozik, és ez mindenképpen meghatározó élmény.
A Fekete madarak árnyékában esetében az American Horror Story hátborzongató, de mindenképpen figyelemfelkeltő betűtípusa volt az egyik, ami mintául szolgált számára.
3) Maria részt vett a borító modell castingjában, és Olive, a végső változaton szereplő lány volt az első választása. Amikor meglátta, tudta, hogy ő lesz a tökéletes Mary Shelley Black. Abszolút illett rá Shell leírása.
Olive-val egyébként öröm volt együtt dolgozni. A fotózás több óráig tartott, és ezalatt a lánynak végig egy kényelmetlen karosszékben kellett ülnie és pózolnia - ami lássuk be, nem könnyű feladat. Ám Olive olyan lelkes volt, hogy még saját ruhákat (ami egykor az édesanyjáé volt), és fekete körömlakkot is vitt magával.
Mindemellett Olive kinézeténél (haj, smink, ruha) jelentős szempont volt, hogy egyrészt megfeleljen egy 1918-ban élő tinédzserének, másrészt a mai, modern olvasókat is megragadja.
4) A fotós szerepére egy olyan különleges stílusú fényképészt kerestek, aki képes hűen visszaadni a szellemfotókat. Maria kételkedett benne, hogy találnak ilyet, de aztán a kreatív igazgató beajánlotta nekik Symon Chowt, akivel korábban már dolgozott, és miután Maria megnyitotta Symon honlapját, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy ő lesz az igazi. "Symon tökéletes stílussal rendelkezik, lenyűgözően kombinálja a viktoriánus furcsaságokat és a kísérteties szépséget."
Miután átbeszélték az elképzeléseiket, annyira szinkronba kerültek, hogy Symon már egy 1920-as aviátor szemüveggel a kezében, és egy pár bőrlakkcipővel (ami látható is Olive lábán) várta őket a stúdióban...
5) A fotózás során segítségükre volt egy lepedővel leterített barát is, aki néhány órán keresztül a szellem szerepét töltötte be.
6) A fotózás ideje alatt Olive kétszer öltözött át, és közel száz-száz kép készült mind a két esetben, így a választás egyáltalán nem volt könnyű. Ám a végső döntés során olyan tényezőket vettek figyelembe, mint Olive arckifejezése, -testbeszéde, a szék beállítási szöge, a megvilágítás, és a szellemalak pozíciója. Maria azt szerette volna, hogy Olive úgy nézzen ki, mintha abban a pillanatban jött volna rá, hogy valaki vagy valami áll mellette. Mintha felállna a szőr a hátán, és ugrani készülne, hogy elhagyja a széket.
Végső borító:
Nyereményjáték
A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.
A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!
Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.
Mai anagrammánk megfejtéséhez akár asztalt is táncoltathattok:
aszpirin szász testi
Nézz be a turné többi állomására is
10/01 Zakkant olvas - Szellemfotózás
10/03 Deszy könyvajánlója - Interjú
10/06 Always Love a Wild Book - Történelem
10/09 Könyvszeretet - Spanyolnátha
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld - Az eredeti borítóról
10/15 Nem harap a...
10/03 Deszy könyvajánlója - Interjú
10/06 Always Love a Wild Book - Történelem
10/09 Könyvszeretet - Spanyolnátha
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld - Az eredeti borítóról
10/15 Nem harap a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése