Dreamworld: 2014 legjei

Az év legjobb könyve: Sarah J. Maas - Éjkorona

Sarah J. Maas valami egészen elképesztő világot teremtett az Üvegtrón sorozatával! A szereplői egytől-egyig zseniálisak, a sztori pörgős, izgalmas, kellően rejtélyes, a leírásai csodálatosak, és a legapróbb dologig, minden a helyén van.

A talpraesett hősnő (és Chaol) mellett azt szeretem legjobban, hogy kellő arányban van benne romantika, kaland, nyomozás, varázslat, ármánykodás és harc.

Az év legrosszabb könyve: Benina - Milan könyve

Ha egy-két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy Benina regényt teszek meg az év legrosszabb könyvének, akkor kinevetem, mondván, hogy ez lehetetlen. Sajnos mégsem az.

Nagy lendülettel vágtam bele Milan könyvébe, de óriásit kellett benne csalódnom. A történetnek nem sok értelme volt. Végig azt éreztem, hogy ez már csak muszájból íródott. Valahogy kiveszett belőle a beninaság. A karakterek visszafejlődtek, rengeteg logikai baki volt benne, valamint a nyelvezete sem a megszokott volt.

Ugyan itt nem találtok róla véleményt, mégis az idei olvasmányaim részét képezte, és ha kíváncsiak vagytok, bővebben mit gondolok róla, a molyos értékelésemben elolvashatjátok.

Legjobb női főszereplő: Celaena Sardothien (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Celaena Sardothien legyőzhetetlen! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy tavaly is ő volt a kategória ~~egyik~~ nyertese. Akkor azt írtam róla, hogy harcos alkat, aki végletekig kiáll az álmai, elvei és szerettei mellett, valamint, hogy egy okos, ügyes, bátor, merész, talpraesett, tökös, badass csaj. Továbbra is ugyanígy gondolom. És most, az Éjkoronának köszönhetően, ismerve nőiesebb, sebzett oldalát, még sokkal, de sokkal jobban szeretem. Összetett, megfejthetetlen lány, aki rengeteg meglepetést tartogat. Mellette nem unalmas az élet.

Legrosszabb női főszereplő: Loann (Denise Jaden - Soha nem elég) & Nina (Jamie McGuire - A jóslat)

Ennél a kategóriánál volt egy kisebb sorállás, de végül csak sikerült választanom.
Ninával sajnos továbbra sem tudok megbarátkozni. A jóslat 90 százalékában hisztizik, akaratos, önző liba módjára viselkedik, nem törődve senkivel és semmivel, csak és kizárólag a saját szükségleteit és vágyait nézi. Míg Loann egy olyannyira undorító tettével verekedte be magát a dobogóra, amivel sikerült megutáltatnia velem magát egy életre. De legalább megkapta, amit akart, és még egy arany málna szobrocskát is magáénak tudhat, ennek emlékeztetőjeként.

Legjobb férfi főszereplő: Daemon (Jennifer L. Armentrout - Opál és Origin) & Cam (J. Lynn - Várok rád)

Ha egyszer valóra válhatna az Éva és Ádám c. regény projektje, akkor én tuti, hogy Jennifer L. Armentrout-ot kérném fel, hogy tervezze meg a tökéletes álompasimat, ugyanis Daemon és Cam a maguk tökéletlenségével együtt zseniálisak! Olyannyira, hogy értük sutba vágnám a nem megyek férjhez elhatározásomat, és itt és most, igeneket visítva rohannék a legközelebbi kápolnába.
Mind a ketten viccesek, szarkasztikusak, imádják a csokis sütit és a tejet, úgy bánnak a tollal, mint senki más, kedvesek, idegesítőek, szexik és... még sokáig sorolhatnám. Egyértelmű, hol a helyük ~~(velem egy szobában/lakatlan szigeten)~~.

Legrosszabb férfi főszereplő: Justin (Meg Rosoff - Just in Case)

Justint sajnos nem tudtam megérteni. Nekem ő túl elvont, beteg elme volt.

Legjobb női mellékszereplő: Kaltain (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Az Éjkoronában rövid időre jelenik meg, de érzésem szerint, annál jelentősebb megszólalás miatt. Kaltain se nem fehér, se nem fekete. Hibázott, rosszat tett, és meg is fizetett érte. A ravaszságáért, az összetörtségéért , és a tébolyultságáért imádom. Több van benne, mint amennyit mutat.

Legrosszabb női mellékszereplő: Leah Smith (Tarryn Fisher - Kihasznált alkalom)

Komoly késztetést éreztem az iránt, hogy megtépjem ezt a hölgyeményt. Egy számító, aljas, pénzéhes nőszemély. Irritáló.

Legjobb férfi mellékszereplő: Harald király és Bardo (A. O. Esther - Kristályfény)

Eszter férfikarakterei így vagy úgy, de - többségben - szerethetőek. Sőt! Vérbeli álompasik. Igazi alfahímek. Bardo egy kiapadhatatlan humorforrás. Tipikus nagyhangú, kedves mackó, aki nem veti meg a női nem jelentette örömöket, az ételt és az italt, ugyanakkor egy csatában nem szívesen lennék az ellensége.

Haraldnak sem. Harcosként félelmetes, kegyelmet nem ismerő, erőskezű uralkodó. Ám az embereihez és szeretteihez kellő odaadással, tisztelettel és szeretettel áll. Bámulatra méltó a szíve.

Ha nézitek az Originalst, akkor Klaushoz tudnám leginkább hasonlítani, mind külsőre, mind belsőre. Elsőre félelmetesnek tűnhet, de ha jobban megismerjük, rájövünk, hogy milyen szép lelke van.

Legrosszabb férfi mellékszereplő: Anden (Marie Lu - Champion)

Andent a sorozat második része óta - vagyis a megjelenése óta - képtelen vagyok megszeretni. Egészen egyszerűen gyűlölöm a karakterét, a sunyiságát és simulékonyságát, illetve a neveléséből adódó felsőbbrendű viselkedését, gondolkodásmódját.

Legjobb szerelmespár: Hazel & Augustus (John Green - Csillagainkban a hiba)

Két fiatal, akik küzdenek az élettel, a világgal és magukkal. Őrültek és hétköznapiak. A kapcsolatuk pedig szívszaggató. Mosolyt és könnyeket csaltak az arcomra. Nem is keveset. Náluk szebb párt nem is tudnék mondani.
Az ő kategóriájuk volt az, amire mindenféle agyalás nélkül rá tudtam vágni a választ. Ha csak rájuk gondolok, hideg futkározik a karomon.

Legjobb barátság: Callie és Seth (Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen)

Engedjétek meg, hogy bemásoljam azt, amit az értékelésben írtam róluk:
"Seth és Callie barátsága az egyik legkiemelkedőbb pontja a történetnek. Végletekig összetartóak, mindig ott állnak a másik mellett, ha annak biztatásra vagy egy kezdőlökésre van szüksége. Szavak nélkül is megértik egymást. És a hülyeség sem áll távol tőlük Nem véletlen, hogy Seth szárnyai alatt Callie fokozatosan visszanyeri önmagát, és elkezd élni."
+1 indok a listájuk

Legszebb szerelmi háromszög: Alex - Lena - Theo (Helena Silence - Ezüsthíd)

"Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" - Johnny Depp
Ha valaki, hát én utálom a háromszögeket, pont azért, amit Johnny Depp is mond. De Lenáék helyzete nem a megszokott, bizonyos körülmények bonyolultabbá teszik a szituációjukat. Mégsem ezért választottam őket, hanem azért, mert sokáig - majdhogynem - képtelen voltam választani Alex és Theo között. Ez a két srác annyira különböző, mégis hihetetlenül szerethetőek. Más és más módon álompasik.
Theo egy végtelenül kedves, rendes srác, akit minden lány megérdemelne. Alexben viszont ott az izgalom, a kicsit rosszfiús vonás, a hibái, ami élővé és csábítóvá teszik.
Lena reakciója és viszonya a fiúkkal pedig nagyon szép. Talán ő az egyetlen könyves hölgyemény, aki helyén kezeli ezt a helyzetet.

Legjobb gonosz: Bábel tornya (Moskát Anita - Bábel fiai)

Lenyűgöző és félelmetes, hogy egy épületnek milyen hatalma van az emberekre.

Legjobb nyitókötet: Colleen Hoover - Slammed

Az írónő ezzel a regénnyel megjáratta velem a poklot és a mennyet egyaránt. Sírtam, nevettem, izgultam, összetörtem, majd újra felépültem, hogy megint megtörjek. Nagyon jó kis témákat jár körül, és a szerethető karakterek, valamint a slam versek csak emelik a könyv fényét.

Legjobb zárókötet: Helena Silence - Ezüsthíd

Őszinte leszek: az első fejezetek során szó szerint sokkolódtam, és úgy éreztem, hogy nem, nem, én ezt nem akarom. Ez egy másik regény. Helena nem tehette ezt! Most viszont örülök, hogy megtette, mert ez kellett a karaktereknek ahhoz, hogy felnőjenek, és megértsük a kapcsolatukat és őket.

Legszebb magyar borító: A. O. Esther - Kristályfény

Szépek a színei, misztikus, mégis kedves, barátságos.

Legszebb külföldi borító: Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen

Eleve a borító miatt figyeltem fel a könyvre. Imádom a vizes-ölelkezős-csókolózós borítókat. Ez pedig vonzza a tekintetet.

Legjobb kitalált világ: Sarah J. Maas - Éjkorona

Középkori helyszín + fantasy elemek + rejtélyes könyvtárak, folyosók + tündérek, boszorkányok, démonok + profi orgyilkos. Mi kell még?

Legjobb díszlet: Moskát Anita - Bábel fiai

Az ókori Bábel önmagában lenyűgöző. Elég a toronyépítésre, vagy az akkori életre, hierarchiára gondolni. Ám, ha ez Moskát Anita leírásában tárul elénk, aki szinte fest a szavakkal, akkor az egész csak még lélegzetelállítóbb.

Legjobb harcjelenet: Celaena viadala valakivel az Éjkorona végén (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Celaena ebben a kategóriában is duplázta győzelmét, mivel tavaly ugyancsak ő nyert. Nem csoda. Bátor, elszánt, kegyetlen harcos, aki nem ismer lehetetlent, főleg akkor nem, ha egy szerettéről van szó. Maga a viadal pedig nagyon epikus.

Legjobb akciójelenet: Ash - Natalie - Elijah menekülései (Elizabeth Richards - Főnix)

Feszített tempójú menekülésük rettentően izgalmas. Amolyan körömlerágósan.

Legdrámaibb pillanat: Hazel búcsúlevele (John Green - Csillagainkban a hiba)

"Vannak napok, nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetőleg kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Watersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

Legszebb pillanat: Will verse (Colleen Hoover - Visszavonuló) & Hazel és Gus első csókja (John Green: Csillagainkban a hiba)

Hazelék csókja annyira groteszk szituációban történik, mégis annyira aranyos! Minden benne van, amitől ők ők lesznek.
Will verse pedig rettentően szívhez szóló. Ahogy versben mondja el, mi mindent szeret Laykenben, hát az... gyönyörű. Bevallom, én meg is könnyeztem.

Legviccesebb jelenet: Harald és Machiel találkozása (A.O. Esther - Kristályfény)

"(…) magához húzta a lányt, aki válaszul lekevert neki egyet és kitépte magát az ölelésből. Eztán felkapott egy tálat, és a férfihoz vágta. Az elhajolt a tál elől, majd felkapta Machielt, és az asztalra hajította. A lány csak úgy nyekkent a tömör falapon, és moccanni sem tudott a ránehezedő férfitól. A norvég nem eresztette, és bármennyire is tiltakozott ellene, szájon csókolta. A csókja nem volt goromba, eltekintve a ténytől, hogy Machiel kezét a feje fölé szorította.
– Ne küzdj már ellenem – morogta már-már gyengéden. – Olyan édes az ajkad, olyan finom az illatod. Engedd, hogy szeresselek! – azzal újra megcsókolta a lányt. – Mindkettőnknek könnyebb lenne, ha nem ellenkeznél.
– Mondtam, hogy mást szeretek – felelte Machiel kifulladva, és megpróbált szabadulni.
– Én pedig mondtam már, hogy majd elfelejted – a férfi újabb csókja lezárta a vitát, és Machiel tehetetlenül tűrte, hogy a norvég addig csókolja, amíg az ellenállás teljesen megszűnik a karjában. Szédelegve ült fel az asztalon, amikor Harald a dereka után nyúlt, és lesegítette. – Nem akarok erőszakos lenni veled, de az leszek, ha nem teszel a kedvemre.
– Ez nálatok a lánykérés?"

Legjobb romantikus jelenet: Hope és Holder csókmentes randija és első csókja (Colleen Hoover - Reménytelen)

Te. Jó. Ég! Csak ennyit tudok mondani.

Legjobb disztópia: Elizabeth Richards - Főnix & Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis