Magyarul is megjelent Lia Riley bohókás romantikus regénye, amiben egy hokisztár véletlenül időutazó lesz, és beleszeret Jane Austen legjobb barátnőjébe.
A kötetről a Blogturné Klub három bloggere mesél, és ha szerencséd van, meg is nyerheted az egyik példányt.
A kötetről a Blogturné Klub három bloggere mesél, és ha szerencséd van, meg is nyerheted az egyik példányt.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789636758400
Oldalszám: 344 oldal
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Kereki Noémi
Fülszöveg:
Egy nem mindennapi érdekházasság története egy 21. századi profi jégkorongozó és Jane Austen pimasz barátnője között a régenskori Angliában, a 19. század elején. Hogy ez nem lehetséges? Dehogynem!
Tucker Taylor, az Austini Királyok hokicsapatának kapusa egy betegség miatt pihenőre kényszerül, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja a húgát Angliában. Útközben azonban balesetet szenved, és egy jeges tóba hajt. Amikor kimászik, 1812-ben találja magát, és egy megbabonázó, kék szemű nő úgy bámul rá, mintha két feje nőtt volna.
Lizzy Wooddash egy könyvekkel és izgalmas beszélgetésekkel teli életről álmodik, olyan irodalmi példaképek, mint a barátnője, Jane Austen társaságában. És ami a legfontosabb – férj nélkül.
A régenskori Angliában azonban nőként kizárólag az özvegyek élvezhették
elvárásoktól mentesen a szabadságot és a társasági elfoglaltságokat. Az egyetlen módja, hogy Lizzy gyorsan özvegy legyen, ha összeházasodik egy haldokló férfival, vagy megöl egy teljesen egészségeset, bár egyikhez sem fűlik a foga.
Egy jövőből érkező férfi viszont álomférj lenne. Az esküvő után ugyanis kitalálhatják, hogyan juttassák vissza Tuckert a saját idejébe, és az eltűnése – vagyis halála – után Lizzy az az özvegy lehetne, aki mindig is szeretett volna lenni. De amint izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, hogy a szív ügyei ritkán követik az aprólékosan kidolgozott terveket. Kiállhatja a szerelmük az idő próbáját, vagy Lizzy pontosan azt kapja, amit akart – és egy összetört szívet?
Engedd, hogy téged is magával ragadjon!
Saját véleményem:
Tucker Taylor, az Austini Királyok hokicsapatának kapusa egy betegség miatt pihenőre kényszerül, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja a húgát Angliában. Útközben azonban balesetet szenved, és egy jeges tóba hajt. Amikor kimászik, 1812-ben találja magát, és egy megbabonázó, kék szemű nő úgy bámul rá, mintha két feje nőtt volna.
Lizzy Wooddash egy könyvekkel és izgalmas beszélgetésekkel teli életről álmodik, olyan irodalmi példaképek, mint a barátnője, Jane Austen társaságában. És ami a legfontosabb – férj nélkül.
A régenskori Angliában azonban nőként kizárólag az özvegyek élvezhették
elvárásoktól mentesen a szabadságot és a társasági elfoglaltságokat. Az egyetlen módja, hogy Lizzy gyorsan özvegy legyen, ha összeházasodik egy haldokló férfival, vagy megöl egy teljesen egészségeset, bár egyikhez sem fűlik a foga.
Egy jövőből érkező férfi viszont álomférj lenne. Az esküvő után ugyanis kitalálhatják, hogyan juttassák vissza Tuckert a saját idejébe, és az eltűnése – vagyis halála – után Lizzy az az özvegy lehetne, aki mindig is szeretett volna lenni. De amint izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, hogy a szív ügyei ritkán követik az aprólékosan kidolgozott terveket. Kiállhatja a szerelmük az idő próbáját, vagy Lizzy pontosan azt kapja, amit akart – és egy összetört szívet?
Engedd, hogy téged is magával ragadjon!
Saját véleményem:
"– A sors hozhat embereket az életünkbe, de mi döntjük el, hogy kiktől nem vagyunk hajlandók elköszönni."
Ha követitek a blogomat, valószínűleg nem okoz meglepetést, hogy odáig vagyok a régenskori románcokért, különösen Jane Austen könyveiért (normális fordítással). De ugyanilyen lelkesedéssel vetem bele magam a hokirománcokba is – elég csak az Off-Campusra gondolni, ami teljesen levett a lábamról. Az utóbbi években ráadásul mindkét vonal új lendületet kapott: a sportrománcok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek filmvásznon és könyvlapokon egyaránt, miközben a Bridgerton sorozatnak hála a régenskori történetek is reneszánszukat élik. Éppen ezért, amikor megpillantottam a Bodicsek és balítéletet, úgy éreztem, nekem találták ki. Jane Austen egyik (fiktív) barátnője és egy jelenkori hokis érdekházasságba keveredik a 19. század elején? Ide vele!
Lelkesedésemet némileg beárnyékolták azon vélemények, melyekbe gyanútlanul botlottam bele az internet bugyraiban, de utólag visszagondolva, értetlenül állok előttük. Azt már így a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy Lia Riley regénye nem tökéletes. Te jó ég, messze nem az! De úgy gondolom, hogy ha valaki ránéz a borítóra, elolvassa a fülszöveget és magában összerakja a dolgot, akkor józan könyvmoly ésszel is érzi, hogy ez a képtelennek tűnő, cukormázas sztori eleve nem lehet túl komoly.
A történet középpontjában Lizzy Wooddash áll, egy intelligens, kíváncsi fiatal nő, akinek – korának elvárásai szerint – hamarosan férjhez kellene mennie. Csakhogy Lizzy ennél többre vágyik.
Másra. Egy olyan életre, ahol nem a házasság határozza meg a jövőjét, hanem a könyvek és izgalmas csevejek. A sors azonban különös fordulatot tartogat számára. Egy 2012-ben élő hokikapus, Tucker Taylor egy balesetet követően rejtélyes módon 1812-ben találja magát, és ezzel nem csak a saját életét, hanem Lizzyét is fenekestül felforgatja. Barátnői segítségével hősnőnk hamar felismeri, hogy a jövőből érkezett férfi akár a kiutat is jelentheti számára a társadalmi elvárások szorításából. Hiszen ki lehetne alkalmasabb érdekházasságra, mint valaki, aki – ha minden jól megy – egyszer úgyis visszatér a saját korába, és ezzel megadja Lizzynek azt a szabadságot, amire mindig is vágyott? Az özvegység szabadságát.
Valószínűleg sejtitek, hogy az érdekházasság a kölcsönös beleegyezés ellenére sem lesz zökkenőmentes, mint ahogyan érzelemmentes sem. Sőt, tulajdonképpen meglehetősen érzelemgazdag kis történet ez, ami finoman szólva sem marad az austeni ártatlan kézfogások szintjén. És itt jön a képbe az, amitől Lia Riley regénye más lesz, mint a megszokott időutazós könyv. Az időutazás csupán ürügy arra, hogy a szerző két teljesen eltérő világot ütköztessen egymással. Egy modern férfiét, aki számára – múltbéli társaival ellentétben – természetes a nemek közti egyenlőség, a testi és lelki szabadság és közvetlenség, valamint egy fiatal nőét, aki egy olyan korban él, ahol az életét szigorú társadalmi elvárások határozzák meg. Kettejük találkozása nemcsak humoros félreértéseket, hanem rengeteg elgondolkodtató helyzetet is szül.
A Bodicsek és balítélet nem akar mindenáron a történelmi regény lenni. Sokkal inkább egy könnyed, romantikus "mi lenne, ha..." történet, ami helyenként teljesen képtelen, máshol sziruposan édes, míg megint máskor szabad. Játékos tisztelgés Jane Austen előtt. Akárcsak maga Lizzy karaktere, aki részben tökéletesen megfelel annak a kornak, melyben él, másfelől viszont kellően nyitott és álmodozó, ahhoz, hogy elfogadja az időutazás tényét és lázadás helyett szabadságra és önállóságra vágyjon. Talán ezért is ennyire jó választás mellé egy Tucker típusú férfi a múltból, aki számára Lizzy álmai és vágyai nem természetellenesek. Párosuk dinamikájához rengeteget ad az, hogy Tucker olyan módon érti meg a lányt, ahogyan egy korabeli férfi nem.
A Bodicsek és balítélet nem akar mindenáron a történelmi regény lenni. Sokkal inkább egy könnyed, romantikus "mi lenne, ha..." történet, ami helyenként teljesen képtelen, máshol sziruposan édes, míg megint máskor szabad. Játékos tisztelgés Jane Austen előtt. Akárcsak maga Lizzy karaktere, aki részben tökéletesen megfelel annak a kornak, melyben él, másfelől viszont kellően nyitott és álmodozó, ahhoz, hogy elfogadja az időutazás tényét és lázadás helyett szabadságra és önállóságra vágyjon. Talán ezért is ennyire jó választás mellé egy Tucker típusú férfi a múltból, aki számára Lizzy álmai és vágyai nem természetellenesek. Párosuk dinamikájához rengeteget ad az, hogy Tucker olyan módon érti meg a lányt, ahogyan egy korabeli férfi nem.
Lizzyben ott van Elizabeth Bennet makacssága, kíváncsisága és éles nyelve, miközben saját történetének főszereplőjeként próbálja megtalálni a helyét egy olyan világban, ahol a nőket gyakran inkább dísznek tekintették, mint önálló személyeknek. Ugyanakkor Lia Riley nem próbálja modern nőként visszahelyezni őt a régenskori díszletbe. Lizzy továbbra is a 19. század szülötte, éppen ezért érdekes látni, hogyan reagál egy olyan férfira, aki teljesen más értékrendet képvisel, mint az, amihez szokott.
Tucker első pillantásra tipikus sportoló főhős: jóképű, sikeres (legalábbis betegsége előtt), vonzó személyiség. Ám, ha mindezek mögé nézünk, rájövünk, több is rejlik benne. Persze, jól néz ki, karizmatikus, talán a múltat illetően "kicsit" tudatlan, korábbi betegsége miatt viszont jóval empatikusabb, fejlődésre és változásra hajlamosabb, aki nem csak 21. századi szemléletét hozza magával, hanem nyitottságát is egy olyan korba, ami homlokegyenest más, mint a sajátja. Az pedig igazán szerethetővé teszi Tuckert, hogy nem akarja megváltoztatni Lizzyt, hanem teret ad neki ahhoz, hogy az lehessen, aki mindig is szeretett volna. Csak hát azok a fránya bálok és botláb ne lenne...
A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a humora volt. Lia Riley pontosan tudja, milyen abszurd helyzeteket teremthet egy 21. századi hokis és egy 19. századi fiatal nő találkozása. Tucker számára meglepőek a kor szabályai, Lizzy számára pedig legalább ennyire furcsa a mi világunk és annak minden hozadéka. Mégis... ezekből a kulturális különbségekből rengeteg könnyed pillanat születik, miközben a történet sosem felejti el, hogy a humor mögött valódi konfliktusok húzódnak. Akár az is, hogy hőseink eltérő korban léteznek.
Mindent egybevetve a Bodicsek és balítélet pontosan azt adja, amit a fülszöveg és a borító együttese ígér: könnyed, romantikus, kissé őrült, szeleburdi romantikus történetet, melyben Jane Austen világa találkozik a hokis sportrománcokéval. Nem akar komoly lenni, sem mélyenszántó, egyetlen célja a szórakoztatás. És ezt tökéletesen hozza is.
A történet üzenete egyébként nem az, hogy életünk legfontosabb személyeit a sors sodorja-e az utunkba, hanem az, hogy képesek vagyunk-e ott maradni és szembenézni a sorsunkkal, ahelyett, hogy elsétálnánk. Mert végső soron nem az számít, hogy a sors hogyan hoz össze két embert, hanem az, hogy amikor ott állnak egymással szemben, felismerik-e egymásban azt, amiért érdemes maradni. A sors hozhat embereket az életünkbe, de azt már mi döntjük el, hogy kiktől nem vagyunk hajlandók elköszönni.
Sorozat: Regals Hockey #1
Tucker első pillantásra tipikus sportoló főhős: jóképű, sikeres (legalábbis betegsége előtt), vonzó személyiség. Ám, ha mindezek mögé nézünk, rájövünk, több is rejlik benne. Persze, jól néz ki, karizmatikus, talán a múltat illetően "kicsit" tudatlan, korábbi betegsége miatt viszont jóval empatikusabb, fejlődésre és változásra hajlamosabb, aki nem csak 21. századi szemléletét hozza magával, hanem nyitottságát is egy olyan korba, ami homlokegyenest más, mint a sajátja. Az pedig igazán szerethetővé teszi Tuckert, hogy nem akarja megváltoztatni Lizzyt, hanem teret ad neki ahhoz, hogy az lehessen, aki mindig is szeretett volna. Csak hát azok a fránya bálok és botláb ne lenne...
A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a humora volt. Lia Riley pontosan tudja, milyen abszurd helyzeteket teremthet egy 21. századi hokis és egy 19. századi fiatal nő találkozása. Tucker számára meglepőek a kor szabályai, Lizzy számára pedig legalább ennyire furcsa a mi világunk és annak minden hozadéka. Mégis... ezekből a kulturális különbségekből rengeteg könnyed pillanat születik, miközben a történet sosem felejti el, hogy a humor mögött valódi konfliktusok húzódnak. Akár az is, hogy hőseink eltérő korban léteznek.
Mindent egybevetve a Bodicsek és balítélet pontosan azt adja, amit a fülszöveg és a borító együttese ígér: könnyed, romantikus, kissé őrült, szeleburdi romantikus történetet, melyben Jane Austen világa találkozik a hokis sportrománcokéval. Nem akar komoly lenni, sem mélyenszántó, egyetlen célja a szórakoztatás. És ezt tökéletesen hozza is.
A történet üzenete egyébként nem az, hogy életünk legfontosabb személyeit a sors sodorja-e az utunkba, hanem az, hogy képesek vagyunk-e ott maradni és szembenézni a sorsunkkal, ahelyett, hogy elsétálnánk. Mert végső soron nem az számít, hogy a sors hogyan hoz össze két embert, hanem az, hogy amikor ott állnak egymással szemben, felismerik-e egymásban azt, amiért érdemes maradni. A sors hozhat embereket az életünkbe, de azt már mi döntjük el, hogy kiktől nem vagyunk hajlandók elköszönni.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Lizzy, Tucker
Kedvenc jelenet: Tucker tanulása
Negatívum:-
Borító: 5/5Sorozat: Regals Hockey #1
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
A kötet egyik főbb mellékszereplője maga Jane Austen, így a nyereményjátékunk is rá koncentrálódik. Ismerd fel, hogy melyik kultikus regényéből idéztünk, és írd be a Tally megfelelő sorába. Egy szerencsés megnyerheti a könyv egyik példányát.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.
Nézzetek be a többi állomásra is
