Az előző részben (A nagy zsákmány) megismert sármos svindler, Nick Fox, és az őt üldöző Kate O’Hare ügynök újra egy párost alkot, amikor az FBI nyomására közösen erednek egy földrészeken átívelő műkincs rablás nyomába; a tettes nem mellesleg a Fehér házhoz egykori alkalmazottja és igen sok múlik az ügy diszkrécióján. Kate és Nick se veled, se nélküled kapcsolata új szintekre emelkedik, miközben Washington fővárosán át, skóciai kis bárokig, egészen Sanghai-ig visz az útjuk miközben többször igencsak izzasztó helyzetekbe keverednek. Az egyre több hazugság és az egyre nagyobb átverések vajon meddig tarthatóak? Mikor dől össze a kártya vár? Meg tud egymásban bízni Kate és Nick?
Tarts te is a Blogturnéval, kövesd a turnék állomásait, ahol ellopott mű kincsek után kell kutatnod! Ha felismered az eltulajdonított híres festményeket, akkor a jutalmad sem marad el.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617022
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
A nemzetközileg is neves tolvaj és szélhámos, Nicolas Fox és a csinos, elszánt FBI-ügynök, Kate O’Hare újra a legveszélyesebb bűnözők nyomába ered. Egyetlen céljuk van: hogy elfogják a legjobban keresett, de eddig el nem kapott rosszfiúkat. Küldetésükben segítségükre van egy zseniális színész, egy görög számítógépzseni, egy profi sofőr és Kate apja. Legújabb célpontjuk Carter Grove, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke. Grove egy igazán ritka kínai műalkotás birtokosa, melyet a Smithsonian Intézetből tulajdonítottak el. Nicknek és Kate-nek észrevétlenül és gyorsan kell cselekedniük, ha vissza akarják szerezni a műtárgyat. Látszólag minden rendben megy, ám egy aprócska hiba mégis becsúszik. Grove rájön, kik vitték el a kínai bronzkakast, és megzsarolja Kate-et, ha nem játssza a kezére Foxot, megöli a családját. O’Hare-t azonban kemény fából faragták, így ahelyett, hogy meghátrálna, beavatja Nicket, éseszelős tervet dolgoznak ki, hogy megleckéztessék a nagyravágyó Grove-ot. Újra indul a versenyfutás az idővel. Nick és Kate egyre jobb csapatot alkotnak, és úgy tűnik, nemcsak körülöttük forrósodik fel a levegő, hanem közöttük is vibrál valami.
Saját véleményem:
Másfél év elteltével újra belevethettem magam Kate és Nick történetébe. A várakozás pedig abszolút megérte, ugyanis a szerzőpárosnak minden tekintetben sikerült felülmúlnia az egyébként bravúros első részt. A nagy hajsza sokkal izgalmasabb, humorosabb, összetettebb lett elődjénél, a cselekményszál pedig ennél komplexebbre már nem is sikeredhetett volna!
Evanovich és Goldberg úgy alkotott valami egészen újat és frenetikusat, hogy meghagyta a régi, jól bevált alapokat, a szexuális feszültséggel teli, egymást kerülgető szélhámos-ügynök párost, a kontinenseken átívelő világjárást, valamint a nagy svindlit, melyhez nélkülözhetetlenül társult egy innen-onnan összeverbuvált banda is
Persze ezek után joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi új volt ebben, ha ugyanerről szólt A nagy zsákmány is. A válasz egyszerű: minden. A szerzőpáros hiába hagyta meg a kirakós nagyját, elég volt néhány elemet kicserélniük, hogy az összkép valami mássá váljon.
Már rögtön a regény nyitójelenete magával rántja olvasóját, ízelítőt kínálva a későbbi fékevesztett hajszából, melynek adrenalinlökete a történet végéig kitart. Fox és O'Hare a korábbi egyezség fényében továbbra is együtt dolgozik, s teszik mindezt úgy, hogy a külvilág ne szövetségesekként, hanem ellenségekként lássa őket. A dolog pikantériája, hogy játékukban még ők maguk sem mindig tudják előre kitalálni, a másik mit lép - de pont ezt élvezik benne. Ám látszatpárbajuknak vége szakad, amikor új megbízással találják szembe magukat. Az ügy azonban nem csak veszélyes, de kényes is.
A Fehér Ház egykori kabinetfőnökétől, Carter Grove-tól kell visszalopniuk egy értékes műkincset, amit évekkel korábban a Smithsonianből lovasítottak meg és most a kormány békeajánlatként szeretne visszajuttatni Kínába. Ez így alapjáraton még semmiség lenne, ám a helyzet pikantériája, hogy feladatukat úgy kell végrehajtaniuk, hogy senki ne jöjjön rá, az intézetben egy hamisított bronzkakas látható, mert az véget vetne az államok közti tárgyalásoknak; másrészt pedig Carter sem egy békésen éldegélő exkabinetfőnök - övé a Black Rhino testőrcég, amit a legkegyetlenebb orgyilkosokból verbuváltak.
Ez az akció így, önmagában akkora terjedelműnek tűnt számomra, hogy szentül hittem, eköré összpontosul majd mind a 316 oldal. De hogy én mekkorát tévedtem! Az eredeti bronzkakas kicsempészése csupán a szikra volt a dinamit madzagjának végén.
Kate-éknek szűkös határidőket betartva, ide-oda kell csempészniük földön-levegőben a kakast, figyelve a nyomukban loholó kegyetlen gyilkosokra, hatóságokra, állami titkokra, miközben olykor elveiket feladva, újabb átveréseket kell kivitelezniük a nagyobb jó érdekében.
A cselekmény tehát kifejezetten összetett, s a humorosabb hangvételű átkötőrészeknek hála két akció között sem unatkozhatunk. Mindig jön valami újabb galiba, ami odaszegez a lapokhoz. Egyébként még most is alig tudom felfogni, miként tudtak a szerzők úgy kidolgozni és egybefűzni ennyi akciót, hogy az külön-külön és egyben is elérje a kívánt hatást, ne forduljon át kaotikusba, vagy ne keltsen összecsapottságot - mindenesetre sikerült.
Ám ez a regény (sorozat) nem lenne az, ami, a kissé dilinyós karakterei nélkül.
Nick és Kate között folyamatosan zizeg a kémia. Úgy lobbantják lángra a lapokat, hogy konkrétan nem keverednek romantikus értelemben vett testi kontextusba, mégis sugárzik belőlük a szexuális feszültség.
Kate tudvalevőleg elég konok ember ahhoz, hogy gátat szabjon érzelmeinek (vágyainak), s előtérbe helyezze elveit. És ez jó is így.
Kate és Nick párosában a kutya-macska viszonyból fakad a romantika. Esetükben sokkal többet jelent egy-egy bosszantó poén, tett, szóváltás, mint bármilyen giccses vallomás vagy gyengéd érintés. Civakodásból pedig ezúttal sincs hiány. Rengeteg kényes, vicces vagy kényesen vicces szituációba keverik egymást. Ettől függetlenül az események alakulásával egyidejűleg azért - ha nem is nagyon, de halványan - érzékelhető a kapcsolatukban beálló változás.
Ám nem csak párosként, de önállóan is érdekes színfoltok, akik a különféle impulzusok következtében kényszerű változásokon esnek át (Kate), vagy éppen újabb skatulyákból törnek ki, megcáfolva a velük szemben támasztott sztereotípiákat (Nick).
Természetesen mellékszereplőkből sincs hiány, hisz Nickéknek ezúttal is szükségünk van egy új csapatra, hogy végrehajthassák feladataikat. Akadnak köztük olyanok, akiket már ismerhetünk (Boyd, Willie, Jake), és olyanok is, akik most csatlakoznak a csapathoz. Ők egytől-egyik hatalmas figurák, egyedi, megismételhetetlen személyiségjegyekkel, s azzal a szent céllal, hogy még fentebb kunkorítsák az olvasó száját.
Utoljára hagytam az utazást. Ha olvastátok az első részt, akkor tudjátok, hogy ez az a típusú regény, ahol a szereplők jócskán kimozdulnak lakhelyükről. A nagy hajsza során pedig újabb lélegzetelállító vidékeket fedezünk fel, a vad skóciai tájtól elkezdve, a zsúfolt sanghaji belvároson át, a múzeumokkal határolt alaszkai kisvárosig. Ám nem csak tudvalevőleg fordulunk meg ott, hanem valóban meg is ismerjük az adott színtér jellegzetességeit - Nick pedig még mindig eszméletlenül jó idegenvezető. Egészen más élmény egy svindler tárlatvezetésével bebarangolni a múzeumokat, mint a megszokott, kissé unott vezetőkkel.
Összességében tehát A nagy hajsza egy remek, humoros, átverős, akciókkal teli, pörgős regény, amit kortól és nemtől függetlenül bátran ajánlok. Ha szeretitek az erős karaktereket, jól felépített cselekményt, ráadásul utáljátok a nyálas romantikát, ez a ti könyvetek.
És ha rám hallgattok, vesztek néhány hamburgert, sajtburgert, sült krumplit az olvasáshoz, még akkor is, ha nem vagytok a gyorséttermek hívei. Kate bátran lehetne a meki vagy Burger King reklámarca.
Evanovich és Goldberg úgy alkotott valami egészen újat és frenetikusat, hogy meghagyta a régi, jól bevált alapokat, a szexuális feszültséggel teli, egymást kerülgető szélhámos-ügynök párost, a kontinenseken átívelő világjárást, valamint a nagy svindlit, melyhez nélkülözhetetlenül társult egy innen-onnan összeverbuvált banda is
Persze ezek után joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi új volt ebben, ha ugyanerről szólt A nagy zsákmány is. A válasz egyszerű: minden. A szerzőpáros hiába hagyta meg a kirakós nagyját, elég volt néhány elemet kicserélniük, hogy az összkép valami mássá váljon.
Már rögtön a regény nyitójelenete magával rántja olvasóját, ízelítőt kínálva a későbbi fékevesztett hajszából, melynek adrenalinlökete a történet végéig kitart. Fox és O'Hare a korábbi egyezség fényében továbbra is együtt dolgozik, s teszik mindezt úgy, hogy a külvilág ne szövetségesekként, hanem ellenségekként lássa őket. A dolog pikantériája, hogy játékukban még ők maguk sem mindig tudják előre kitalálni, a másik mit lép - de pont ezt élvezik benne. Ám látszatpárbajuknak vége szakad, amikor új megbízással találják szembe magukat. Az ügy azonban nem csak veszélyes, de kényes is.
A Fehér Ház egykori kabinetfőnökétől, Carter Grove-tól kell visszalopniuk egy értékes műkincset, amit évekkel korábban a Smithsonianből lovasítottak meg és most a kormány békeajánlatként szeretne visszajuttatni Kínába. Ez így alapjáraton még semmiség lenne, ám a helyzet pikantériája, hogy feladatukat úgy kell végrehajtaniuk, hogy senki ne jöjjön rá, az intézetben egy hamisított bronzkakas látható, mert az véget vetne az államok közti tárgyalásoknak; másrészt pedig Carter sem egy békésen éldegélő exkabinetfőnök - övé a Black Rhino testőrcég, amit a legkegyetlenebb orgyilkosokból verbuváltak.
Ez az akció így, önmagában akkora terjedelműnek tűnt számomra, hogy szentül hittem, eköré összpontosul majd mind a 316 oldal. De hogy én mekkorát tévedtem! Az eredeti bronzkakas kicsempészése csupán a szikra volt a dinamit madzagjának végén.
Kate-éknek szűkös határidőket betartva, ide-oda kell csempészniük földön-levegőben a kakast, figyelve a nyomukban loholó kegyetlen gyilkosokra, hatóságokra, állami titkokra, miközben olykor elveiket feladva, újabb átveréseket kell kivitelezniük a nagyobb jó érdekében.
A cselekmény tehát kifejezetten összetett, s a humorosabb hangvételű átkötőrészeknek hála két akció között sem unatkozhatunk. Mindig jön valami újabb galiba, ami odaszegez a lapokhoz. Egyébként még most is alig tudom felfogni, miként tudtak a szerzők úgy kidolgozni és egybefűzni ennyi akciót, hogy az külön-külön és egyben is elérje a kívánt hatást, ne forduljon át kaotikusba, vagy ne keltsen összecsapottságot - mindenesetre sikerült.
Ám ez a regény (sorozat) nem lenne az, ami, a kissé dilinyós karakterei nélkül.
Nick és Kate között folyamatosan zizeg a kémia. Úgy lobbantják lángra a lapokat, hogy konkrétan nem keverednek romantikus értelemben vett testi kontextusba, mégis sugárzik belőlük a szexuális feszültség.
Kate tudvalevőleg elég konok ember ahhoz, hogy gátat szabjon érzelmeinek (vágyainak), s előtérbe helyezze elveit. És ez jó is így.
Kate és Nick párosában a kutya-macska viszonyból fakad a romantika. Esetükben sokkal többet jelent egy-egy bosszantó poén, tett, szóváltás, mint bármilyen giccses vallomás vagy gyengéd érintés. Civakodásból pedig ezúttal sincs hiány. Rengeteg kényes, vicces vagy kényesen vicces szituációba keverik egymást. Ettől függetlenül az események alakulásával egyidejűleg azért - ha nem is nagyon, de halványan - érzékelhető a kapcsolatukban beálló változás.
Ám nem csak párosként, de önállóan is érdekes színfoltok, akik a különféle impulzusok következtében kényszerű változásokon esnek át (Kate), vagy éppen újabb skatulyákból törnek ki, megcáfolva a velük szemben támasztott sztereotípiákat (Nick).
Természetesen mellékszereplőkből sincs hiány, hisz Nickéknek ezúttal is szükségünk van egy új csapatra, hogy végrehajthassák feladataikat. Akadnak köztük olyanok, akiket már ismerhetünk (Boyd, Willie, Jake), és olyanok is, akik most csatlakoznak a csapathoz. Ők egytől-egyik hatalmas figurák, egyedi, megismételhetetlen személyiségjegyekkel, s azzal a szent céllal, hogy még fentebb kunkorítsák az olvasó száját.
Utoljára hagytam az utazást. Ha olvastátok az első részt, akkor tudjátok, hogy ez az a típusú regény, ahol a szereplők jócskán kimozdulnak lakhelyükről. A nagy hajsza során pedig újabb lélegzetelállító vidékeket fedezünk fel, a vad skóciai tájtól elkezdve, a zsúfolt sanghaji belvároson át, a múzeumokkal határolt alaszkai kisvárosig. Ám nem csak tudvalevőleg fordulunk meg ott, hanem valóban meg is ismerjük az adott színtér jellegzetességeit - Nick pedig még mindig eszméletlenül jó idegenvezető. Egészen más élmény egy svindler tárlatvezetésével bebarangolni a múzeumokat, mint a megszokott, kissé unott vezetőkkel.
Összességében tehát A nagy hajsza egy remek, humoros, átverős, akciókkal teli, pörgős regény, amit kortól és nemtől függetlenül bátran ajánlok. Ha szeretitek az erős karaktereket, jól felépített cselekményt, ráadásul utáljátok a nyálas romantikát, ez a ti könyvetek.
És ha rám hallgattok, vesztek néhány hamburgert, sajtburgert, sült krumplit az olvasáshoz, még akkor is, ha nem vagytok a gyorséttermek hívei. Kate bátran lehetne a meki vagy Burger King reklámarca.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Nick, Kate, Jack
Kedvenc jelenet: képtelenség egyet kiválasztani, de talán a repülős részek
Negatívum: a 2-3 oldalban összecsapott befejezés
Borító: 5/3,5
Idézetek
"- Azt akarjuk, hogy törjenek be a Smithsonianbe
- Az mindig nagy élvezet - mondta Nick.
Kate megemel szemöldökkel nézett rá.
Te már betörtél a Smithsonian múzeumba?
A férfi vállat vont.
- Senki nem látogat el úgy Washingtonba, hogy el ne menne a Smithsonianbe.
- A legtöbben nyitvatartási időben szoktak múzeumba járni.
- Szeretem elkerülni a tömeget."
"- A kakas itt van Amerikában - jegyezte meg Nick. - Már több mint száz éve a Smithsonian kiállításának része.
- Meglep, hogy tud róla - mondta Jessup.
- Még szép, hogy mindent tud róla - felelte Kate. - Egyedi műalkotás, ami húszmillió dollárt ér. Engem az lep meg, hogy a kakas még mindig a Smithsonianben van, nem pedig ajtótámaszként szolgál Nick házában."
"- Mit hozott magával Jake?
- Vállról indítható páncéltörő gránátvetőt.
- Apád aztán ügyel a védelmedre - mondta a férfi. - Kamaszkorodban mégis mivel fogadta a hódolóidat? Lángszóróval?
- Harminccentis harci machetével, mint amit a tizenkettedik szülinapomra kaptam tőle.
- Olyan minden lánynak kell - bólintott Nick."
"- Mi van odabent? - intett a nő a táskára.
- Nem sok. Csak néhány golflabda, egy marék labdatartó, egy Glock, pár tartalék tár, két kézigránát, egy könnygázas palack, egy kés, Tums savlekötő, tiszta zokni, jelzőpisztoly, meg néhány üveg energiaital.
- Te ilyen felszereléssel mentél golfozni?
- Nem sokkal azután, hogy ideköltöztem, láttam egy riportot a híradóban, amiben hangsúlyozták, milyen fontos, hogy mindenki tartson a járművében alapfelszerelést földrengés esetére. Ez az én földrengés alapfelszerelésem. Sosem lehet tudni, mikor üt be nagy baj."
"- Mégis ki hallgatna le téged?
- Nem tudom. Nehéz megszabadulni a régi szokásoktól.
- Ezért van az éjjeliszekrényedben kézigránát meg fojtódrót?
- Segítenek elaludni."
"- Tulajdonképpen a Vibora-kartell állja a cechet, hála a két milkónak, amit a malibui házért fizettek nekem.
Kate a kapucsínója mellé kapott kekszet majszolta.
- Szóval én most egy mexikói drogkartell pénzén bérelek prostikat egy svindlernek, aki lopott Rembrandtokat árul?
- Zseniális mi?"
"- Nem emlékszik véletlenül valaki, hogy bezártam-e a kocsimat? - kérdezte.
Walter ép szemét összehúzva meredt rá.
- Lehetséges, hogy nyitva felejtetted a lőfegyverekkel, robbanószerekkel, kézigránátokkal és páncéltörő gránátvetőkkel teli katonai terepjáródat?
- Igazából csak az iPhone-om miatt jutott eszembe, mert az ülésen hagytam - közölte Clay. - Nagyon nem örülnék, ha lába kelne."
- Az mindig nagy élvezet - mondta Nick.
Kate megemel szemöldökkel nézett rá.
Te már betörtél a Smithsonian múzeumba?
A férfi vállat vont.
- Senki nem látogat el úgy Washingtonba, hogy el ne menne a Smithsonianbe.
- A legtöbben nyitvatartási időben szoktak múzeumba járni.
- Szeretem elkerülni a tömeget."
"- A kakas itt van Amerikában - jegyezte meg Nick. - Már több mint száz éve a Smithsonian kiállításának része.
- Meglep, hogy tud róla - mondta Jessup.
- Még szép, hogy mindent tud róla - felelte Kate. - Egyedi műalkotás, ami húszmillió dollárt ér. Engem az lep meg, hogy a kakas még mindig a Smithsonianben van, nem pedig ajtótámaszként szolgál Nick házában."
"- Mit hozott magával Jake?
- Vállról indítható páncéltörő gránátvetőt.
- Apád aztán ügyel a védelmedre - mondta a férfi. - Kamaszkorodban mégis mivel fogadta a hódolóidat? Lángszóróval?
- Harminccentis harci machetével, mint amit a tizenkettedik szülinapomra kaptam tőle.
- Olyan minden lánynak kell - bólintott Nick."
"- Mi van odabent? - intett a nő a táskára.
- Nem sok. Csak néhány golflabda, egy marék labdatartó, egy Glock, pár tartalék tár, két kézigránát, egy könnygázas palack, egy kés, Tums savlekötő, tiszta zokni, jelzőpisztoly, meg néhány üveg energiaital.
- Te ilyen felszereléssel mentél golfozni?
- Nem sokkal azután, hogy ideköltöztem, láttam egy riportot a híradóban, amiben hangsúlyozták, milyen fontos, hogy mindenki tartson a járművében alapfelszerelést földrengés esetére. Ez az én földrengés alapfelszerelésem. Sosem lehet tudni, mikor üt be nagy baj."
"- Mégis ki hallgatna le téged?
- Nem tudom. Nehéz megszabadulni a régi szokásoktól.
- Ezért van az éjjeliszekrényedben kézigránát meg fojtódrót?
- Segítenek elaludni."
"- Tulajdonképpen a Vibora-kartell állja a cechet, hála a két milkónak, amit a malibui házért fizettek nekem.
Kate a kapucsínója mellé kapott kekszet majszolta.
- Szóval én most egy mexikói drogkartell pénzén bérelek prostikat egy svindlernek, aki lopott Rembrandtokat árul?
- Zseniális mi?"
"- Nem emlékszik véletlenül valaki, hogy bezártam-e a kocsimat? - kérdezte.
Walter ép szemét összehúzva meredt rá.
- Lehetséges, hogy nyitva felejtetted a lőfegyverekkel, robbanószerekkel, kézigránátokkal és páncéltörő gránátvetőkkel teli katonai terepjáródat?
- Igazából csak az iPhone-om miatt jutott eszembe, mert az ülésen hagytam - közölte Clay. - Nagyon nem örülnék, ha lába kelne."
Nyereményjáték
Kate O’Hare és Nick Fox a műkincsek keresése közben olyan ellopott, különleges festményekre bukkannak, amikre nem is gondolnának. Az elképesztően értékes festmények a Blogturné blogjain is elbújtak, neked az lesz a feladatod, hogy felismerd és beazonosítsd őket.
Ha minden blogon felismered a festmény alkotóját és a festmény címét, majd ezeket beírod a Rafflecopter dobozba, akkor a turné végén megnyerheted a Maxim Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát. Jó festmény vadászatot!
Nézzetek be a többi állomásra is
03/13 Zakkant olvas
03/15 Dreamworld
03/17 Kelly & Lupi olvas
03/19 Book Heaven
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése