A nő mosolya és az Álmaim asszonya könyvek kedvelői nagy örömére, a Park Könyvkiadó jóvoltából megérkezett hazánkba Nicolas Barreau harmadik könyve is, A világ végén megtalálsz! A Blogturné Klub hat bloggere mutatja be Nektek a könyvet, érdekességekkel, idézetekkel. Ha a turnéval tartotok, és részt vesztek a nyereményjátékon, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551868
Oldalszám: 244 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa
Fülszöveg:
A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.
Saját véleményem:
Nicolas Barreau álcája mögött hiába rejlik egy érett, német hölgy, szertelenségében azt a francia életszemléletet, gondtalanságot tükrözi, melyet a hídkorláton csücsülő, mosolygó, francia srác képe sugároz. Ahogy az olvasó kihajtja a fedelet, leolvadnak körülötte a valóság falai, s rögvest Franciaországba csöppen.
A történet főszereplője ezúttal a fővárosban élő, galériatulajdonos Jean-Luc, aki tipikus, francia szingli férfi. Kicsit őrült, művészlélek, mindene a kutyája, és bár nem űz sportot az egyéjszakás kalandokból, azért kihasználja, amit lehet. Egyetlen dologra azonban nem hajlandó: szerelmes levelet írni - ugyanis kamaszként csúnyán összetiporták önbecsülését.
Mindez egészen addig így is van, míg nem kap egy névtelen szerelmeslevelet, mely pikáns, régimódi kihívás elé állítja. A Principessa néven szerelmet valló hölgy annyira felcsigázza hősünket, hogy az sutba dobva elveit, egy romantikus játék közepében találja magát.
Mai társadalmunkra már nem jellemzőek a kézzel írt levelek, pedig nagyon jó kis hangulatuk van. Sokkal meghittebbek, bensőségesebbek egy e-mailnél vagy sms-nél; nem véletlenül tulajdonítottak nekik akkora jelentőséget hajdanán. Hát még ha udvarlásról van szó! - elég csak a regency korra gondolni.
Éppen emiatt nagyon örültem, hogy a szerző egy ilyen, mára elavultabb eszközre alapozta művét. A levélben való játékos ismerkedés, a másik bensőjének megismerése új élményt kínált, ráadásul teljesen bele is illett a környezetbe; nem utolsó sorban pedig a karakterfejlődést is segítette.
A Principessa felbukkanásáig Jean-Luc a női nem tisztelőjeként elsősorban partnerei külső adottságait helyezte előtérbe, majd jött a titokzatos hódoló, aki hercegnői eleganciával és erélyességgel, passzív-agresszív módon rákényszerítette arra, hogy ismerje meg a másik belső értékeit, s attól függetlenül vonzódjon hozzá, miként néz ki. Imádtam Duc (Jean-Luc) és Principessa csipkelődős-flörtölős-titokzatos-kalandos levélváltásait! Egyszerre szórakoztatott a levélforma és annak tartalma, csigázott fel, hogy vajon ki lehet a rejtélyes hölgy, mozdított ki, és mutatta meg, milyen apró, rafinált eszközök vannak a kezünkben ahhoz, hogy megbolondítsunk egy férfit. Utóbbi miatt extra pacsi a szerzőnek. Egyre kevesebb könyvben látni, hogy a nők nem csak a testükkel képesek megbabonázni a másik nemet. Hagyományos értékek kedvelői tehát előnyben!
A levelek hangvétele egyébként zseniális. Jean-Luchöz hasonlóan én is alig vártam őket, de valljuk be, ha csak levelek sorából állna a könyv, az eléggé unalmas lenne. Nicolas Barreau ezt azzal oldotta meg, hogy az Álmaim asszonyához hasonlóan egy párizsi hajkurászásra sarkallta főszereplőjét.
Jean-Luc hiába megy bele az arctalan játékba, azért a fantáziáját meglehetősen piszkálják az olyan apró információk, mint, hogy ismeri a hölgyet, de mégsem. Szeretőinek és nőismerőseinek nem kifejezetten rövid listájából, és a sztori előrehaladtával egyre jobban összekuszálódó szálakból adódóan szegény nagyjából mindegyik általa ismert hölgyet Principessának véli, még a pékségben kiszolgáló lányt is. Mindebből pedig egy jó is vadászat alakul ki, mely egyáltalán nem nélkülözi a vidám-, Jean-Luc számára azonban meglehetősen kínos perceket, mialatt újfent bejárjuk a város szebbnél-szebb részeit, s bonyolódunk eszeveszett kalandokba.
Mindössze egyetlen momentum volt, amitől eleinte nem mindig sikerült elvonatkoztatnom, mégpedig az, hogy én ezt már olvastam egyszer az Álmaim asszonyában.
A művek, valamint azoknak karakterei és kapcsolati rendszerei több pontos is hasonlítanak egymásra: az ismeretlen nő hajkurászása keresztül-kasul a városban, a saját üzlettel rendelkező főszereplők, a boltban dolgozó női alakok, a férfiak legjobb barátainak figurája, stb.
Szerencsére viszont a cselekmény túl tud nőni az alapvető hasonlóságokon, s képes újdonságot hozni, mely részben a színes karaktereknek és a művészeti irányultságnak is köszönhető.Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, mennyire megfejthetetlen Principessa kiléte, ugyanis a köszönetnyilvánításhoz lapozás során sikerült már a könyv kezdetekor lelőnöm magamnak a poént. És bár távol álljon tőlem, hogy ilyesmire buzdítsalak titeket is, de kifejezetten élvezetes volt úgy végigkövetni Jean-Luc kalandját, hogy tudtam, kicsoda a hölgy. Szóval inkább azt javaslom, először találgassatok, jelöltekből nincs hiány; aztán egyszer olvassátok újra - megéri.
Mindent egybevetve azt tudom mondani, hogy A világ végén megtalálsz vérbeli francia desszert nekünk, nőknek. Romantikus, kalandos, bohém, kicsit őrült, álomszerű, mégis valóságos; ráadásul hagyományos értékeket közvetít. A művészetekért rajongók pedig kifejezetten örülhetnek, ugyanis igen hangsúlyos szerepe van a festészetnek. Ajánlom a hölgyeknek, ha valami édesen könnyed, pozitív hangulatú könyvre vágynak.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Luc, Principessa, Luisa
Kedvenc jelenet: levelek
Negatívum: az Álmaim asszonyával való kezdeti hasonlóságok
Borító: 5/5
A regény helyszínei
La Bélier étterem
Duc de Saint-Simon
Du bout du monde
(Au bout du monde)
Gare de Lyon pályaudvar
Le Train Bleu
Nyereményjáték
Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
Francia alkotó:
19. századi francia festő és grafikus. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.
19. századi francia festő és grafikus. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.
Nézzetek be a többi állomásra is
02/29 Deszy könyvajánlója
03/02 Zakkant olvas
03/04 Szembetűnő
03/06 Dreamworld
03/08 MFKata gondolatai
03/10 Insane Life
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése