Az Atheneaum Kiadó jelenteti meg Jodi Picoult első young adult regényét Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. A történetben szereplő 15 éves Delila különösen vonzódik egy tündérmeséhez, amit ezerszer is elolvasott már, mégis újra és újra felnyitja a könyvet. A mesében szereplő herceg akár álmai pasija is lehetne… És ha ez nem is olyan eszement ötlet? Tartsatok velünk a Sorok között blogturnéján, ismerjétek meg Oliver herceg világát! A kiadó jóvoltából egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!
Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935218
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Babits Péter
Fülszöveg:
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.
Saját véleményem:
Egyfelől még 24 éves fejjel is élek-halok a (tündér)mesékért, másrészről pedig melyik könyvmoly ne kívánta volna már azt, bár bemászhatna a könyvbe, vagy kihúzhatna onnan bizonyos karaktereket (?). De leginkább az a zseniális ötlet ragadott meg, hogy egy-egy könyv becsukása után saját életet élnek a szereplők. És tulajdonképpen ez az a három pont, amitől igazán varázslatos a Sorok között.
A cselekmény két szálon fut. A valóságban ott van Delila, a 15 éves, kissé antiszociális könyvmoly lány, aki él-hal egy egyedi mesekönyvért, a Sorok közöttért. Fejből tudja a szöveget, kismilliószor újraolvasta már, mégsem tud ráunni, akarva-akaratlanul is az élete részévé válik Ez főként Olivernek, a sztori hercegének köszönhető, aki bár más formában, de Delilához hasonlóan elvesztette édesapját. A lány képtelen feldolgozni a szülei válása után érzett fájdalmát, ám úgy érzi, a jóképű herceg megértheti őt. Delila Oliverbe vetett hite és szeretete egy nap azonban különös dolgot eredményez: a herceg életre kel a lapokon és megszólítja.
Mostanra gondolom, kitaláltátok már, hogy a másik szál Oliver hercegé (nem, nem vagyok hajlandó Olivérnek hívni), akinek elege van abból, hogy ahányszor kinyílik a könyv, újra és újra el kell játszania egy olyan szerepet, ami távolabb nem is állhatna valódi jellemétől. Egyetlen vágya van: kijutni onnan és végre önálló életet élni, kalandozni - későbbi módosulás szerint gyönyörű olvasójával karöltve. Azonban látszólag ezzel a kívánságával egyedül van. A többi szereplő tökéletesen elégedett életével, s szerepével.
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez az alap számos izgalmat és lehetőséget hordoz magában, egyszersmind megtestesíti minden könyvmoly legfőbb álmát, ráadásul számos érdekes kérdést vet fel.
Vajon mit csinálnak a karakterek, miután bezártuk a könyv fedelét: Milyenek valójában? A gonosz tényleg gonosz, s a szép hercegnő valóban oly' nemes jellem, mint hisszük? A herceg boldog szíve hölgyével? A családokat tényleg vérszerinti kötelék fűzi össze? - csupa olyan kérdés, amin legalább egyszer mindenki elmerengett már, vagy ha nem, hát úgy mostantól biztos megfordul majd a fejében.
Na, meg hát ott van az első számú kérdés: Mi lenne, ha kedvenc álompasink egyszercsak megszólítana minket olvasás közben (később meg szerelmet vallana)?
A válaszokon általánosságban is rengeteget lehet merengeni, de a szerzőpáros is kínál némi izgalmas vagy éppen vicces alternatívát. Például gondoltátok volna, hogy egy ló önértékelési gondokkal küszködhet, csak mert pattanás nőtt a nóziján vagy kövéríti az illusztráció? Vagy, hogy a gonosz sárkány fogsora a fogszabályozó miatt lesz szép? Netán azt, hogy a főgonosz hobbija a lepkegyűjtés?
Tehát ahogy fentebb említettem, az alapgondolatok és a vicces kis apróságok miatt az a Sorok között, ami. Ezeknek hála teljes mértékben el lehet vonatkoztatni a számtalan sebtől, amitől vérzik. A karakterizálás ugyanis elnagyolt - főként Delila esetében -, a szerelem instant, a tempó kicsit gyors, az írásmód egyszerű, mégis... lehetetlen és varázslatos mű!
Ha az olvasó el tudja fogadni, hogy nem egy világmegváltó, magvas gondolatokkal teli regényt tart a kezében, hanem egy tündérmesét - a könyvmolyok tündérmeséjét -, akkor garantáltan maradéktalan lesz az élmény.
Delila esetében engem például abszolút nem zavart, hogy nem ismerhettem meg, mert a legalapvetőbb infók annyira általánosak voltak, hogy simán el tudtam képzelni, hogy én vagyok az Olvasó. Én vagyok Delila, Oliver pedig bármely fiktív szerelmem. Mondjuk azért Oliver herceg is felkerült képzeletbeli álompasijaim listájára...
De hogy a cselekményről is beszéljek: izgalmas! Delila és Oliver találkozása után mindketten azon kezdenek el munkálkodni, hogy a herceget valamilyen módon kivarázsolják a lapok közül. Valljuk be, nem egyszerű feladat, sokan talán azt is mondanák, lehetetlen. Ám aki így gondolja, jobb ha elkerüli ezt a regényt, itt ugyanis a hité, a reményé és az álmoké a főszerep (mintegy hátsó üzenetként). Ennek dacára mindvégig ott bujkál a háttérben a csalódás lehetősége.
Hőseink számtalan utat bejárnak, millió dologgal próbálkoznak - megjegyzem baromi ötletes módokon -. lehetetlen nem a szívünkbe zárni őket, vagy szorítani nekik. Hiába tudtam, hogy elsőre vagy másodjára, de még harmadjára sem sikerülhet a dolog, mégis minden alkalommal tövig rágtam a körmömet s drukkoltam nekik, hogy sikerüljön, majd pedig elkámpicsorodva szerettem volna megölelgetni őket, ha kudarcot vallottak. De legalább ennyit nevettem is!
Mindent egybevetve beleszerettem ebbe a könyvbe. A végén azt kívántam, bárcsak megkereshetném én is a szerzőket és megkérhetném őket, hogy írjanak bele engem, vagy írják ki nekem Olivert, Delilát, Froclit, Fuszeklit és a többieket.
A Sorok közöttet elsősorban azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik a felnőtt tündérmeséket, mernek nagyot álmodni, netán szívesen kiderítenék, miként is vélekednek szerepükről a könyvszereplők. Nem fogjátok megbánni. A Sorok között egy igazi gyöngyszem, tele gyönyörű illusztrációval. Ó, és képzeljétek, a mese, Delila, valamint Oliver szemszöge is más-más színnel íródott!
A Sorok közöttet elsősorban azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik a felnőtt tündérmeséket, mernek nagyot álmodni, netán szívesen kiderítenék, miként is vélekednek szerepükről a könyvszereplők. Nem fogjátok megbánni. A Sorok között egy igazi gyöngyszem, tele gyönyörű illusztrációval. Ó, és képzeljétek, a mese, Delila, valamint Oliver szemszöge is más-más színnel íródott!
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Oliver, Fuszekli, Frocli
Kedvenc jelenet: az egész könyv
Negatívum: -
Borító: 5/2
Nyereményjáték
A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nézzetek be a többi állomásra is
03/09 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése