A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Melissa de la Cruz Az Elveszettek Szigete című regénye, az Utódok mozifilm és filmsorozat regényváltozata. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a legfélelmetesebb mesehősök gyermekeinek izgalmas kalandját, melyben kiderül, ki Auradon legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb utódja.
2016. március 7-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek Szigete
Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591068
Oldalszám: 345 oldal
Fordító: Nagy Ambrus
Fülszöveg:
Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg... Vajon ki lesz az?A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg... Vajon ki lesz az?A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.
Saját véleményem:
A gyerekkoromban igen erőteljesen jelen voltak a Disney mesék, mondhatni rajtuk nőttem fel. Sőt, még mind a mai napig rajongok értük, így amikor a blogturnésok először hozták szóba az Utódokat, elhűlve vettem tudomásul, hogy elkerülte a figyelmemet. Azonban öröm az ürömben, hogy végül még jól is jártam elmaradásommal, tekintve, hogy bár Az Elveszettek Szigete a film alapján készült, nem annak regényváltozata, sokkal inkább előzménytörténete. Akár azt is mondhatnám, ahol véget ér a könyv, onnantól kezdődik a film. Vagyis akár láttátok a filmet, akár nem, egész nyugodtan belekezdhettek ebbe - mind a két szempontból más élményt kínál.
Az elmúlt egy-másfél év során megszámlálhatatlanul sok mesefeldolgozást olvastam, ám Az Elveszettek Szigete merőben új oldalról közelítette meg a témát - a szó legszorosabb értelmében, minthogy ezúttal kifejezetten a főgonoszoké volt a rivaldafény.
Auradon királyságától (ahol az összes jó mesehős él) elszigetelve, egy mágiablokkoló bura alatt, az Elveszettek Szigetén sínylődnek a gonosz mesehősök, csatlósaikkal és utódaikkal együtt. Mágiájuktól megfosztottan, megtörten, maradékokat majszolva tengetik napjaikat, egykori nagyságuk árnyékában. Szinte kivétel nélkül mindannyian a kitörés és bosszú lehetőségét keresik, amire utódaikat is felkészítik. Gyermekeik iskolában tanulják a legaljasabb gonoszságokat, hogy készen állhassanak, ha eljön a revans ideje. Ám utódnak lenni nem egyszerű, ahogy erre Mal, Evie, Jay és Carlos is rájön. A szeretetet egyik családban sem ismerik - mi több gyengeségnek tartják -, az elnyomással ellentétben.
Valamilyen úton-módon tehát mind a négy főhős valamiféle elnyomással, megfelelési kényszerrel küzd anyja/apja miatt, akár tisztában van vele, akár nem. Demóna (Malaficent) lánya, Mal vállát nem kisebb súly nyomja, mint az, hogy gonoszságban elérje, sőt túl is szárnyalja minden idők legrettegettebb gonoszát. Evie-nek a Gonosz Királynő (Evil Queen) szépségmániáját kell elviselnie, Carlost anyja, Szörnyella (Cruella de Val) rabszolgaként kezeli, míg Jafar minden idők legnagyobb fogását várja el tolvaj fiától, Jaytől. Lássuk be, egyiküknek sincs könnyű dolga egy olyan szigeten, ahol ekkora ikonok élnek, az eltiporható jóságnak és mágiának nyoma sincs, s bármerre fordulnak kacatokba és hozzájuk hasonló aljas alakokba botlanak. Úgy kell megtalálniuk saját személyiségüket, hogy közben azonosulniuk kell családjuk történetével.
A könyv nagyjából harmada remekül bemutatja az Elveszettek Szigetén uralkodó állapotokat, eszméket. Bepillanthatunk a szegényes város kulisszái mögé, megtudhatjuk milyen selejttel vagy maradékkal látják el a lakókat az auradoniak, milyen szigorítások vannak érvényben a szigeten, a suliban milyen aljasan ötletes tanórákon vehetnek részt a diákok, vagy hogy mivé váltak szüleik.
A filmmel ellentétben ez egy óriási erőssége a regénynek. Sokkal átfogóbb képet ad az utódok életkörülményeiről, és közelebb is hozza őket az olvasóhoz. Teszi mindezt úgy, hogy meghagyja őket eredeti szerepükben, kellően gonosznak láttatva, mégis egy icike-picike szimpátiát ébreszt irányukba. Bizonyos tekintetben számomra az ottaniak élőbb és kedvelhetőbb figurák voltak, mint valaha volt kedvenceim, a jók, akik büntetés gyanánt konkrétan szemetet etetnek ellenségeikkel és azok ivadékával.
Sokat lehetne beszélgetni arról, mennyire érdemlik meg ezt a gonoszok vagy gyermekeik, akárcsak arról, hogy ettől milyen kép alakul ki a hősökről, ám ennek a kérdésnek kivesézéséhez ott van az ötödik főszereplő, Szörnyeteg és Belle fia, Ben herceg, aki épp királlyá avatására készül.
Mielőtt rátérnék Malékra, muszáj tennem egy kitérőt Ben felé. A filmmel ellentétben a herceg itt egyáltalán nem egy üresfejű hercegecske. Nagyon is emberi, árnyalt karakter, akiben jogos problémák és kételyek vetülnek fel. Az új nemzedék tagjaként egészen másként látja a dolgokat, mint a népe, mégis fölé tornyosul apja intelme. A jó csatlósok lázongásának ügyével egyetemben rá kell jönnie milyen uralkodó akar lenni. Olyan, mint az apja, vagy inkább követi saját szívét.
Azért megnyugtatásul mondom, ez az út sokkalta viccesebb, mint ahogyan hangzik, én például rengeteget nevettem szegény Ben szárnypróbálgatásain, s egykori kedvenc csatlósaim akaratosságán.
Na, de most kanyar vissza az Elveszettek Szigetére, ahol is a történet második harmada a karakterek egyéni- és egymás közti kapcsolatának bemutatását helyezi előtérbe.
A szülőket már mindannyian ismerjük (ugye?), így az ő alapjellemük bemutatásával nem sokat foglalkozott az írónő. Inkább csak kicsit kiparodizálva megöregítette őket, ami sok esetben meglehetősen mókás végeredményeket szült. El tudjátok képzelni Jafart pocakosan, ócskaság boltot vezetni; vagy a szépségipari termékekért, avon tanácsadónőket megszégyenítő módon rajongó és értő Gonosz Királynőt?
A gyerekeik viszont tökéletes gonoszivadék alapanyagok! Lételemük az aljasság, a másik megkárosítása, a csínytevés, rongálás. Nem ismerik a barátság fogalmát - noha Mal és Jay kezdettől fogva meglehetősen közel áll ehhez. Jobb híján nem csak riválisok, de ellenségek is, meghatározott hierarchiával, melynek csúcsán Jay és Mal áll. Ők a sziget leglegjei. Ha ők megjelennek, mindenki háttérbe húzódik. Mindemellé pedig az írónő behozott még egy alapkonfliktust is, ami jó kis kiegészítőelemként funkcionált. Történetesen egy Mal és Evie közt feszülő haragot, ami egy gyerekkori elkevert bulimeghívó miatt alakult ki. Szerintem zseniális húzás volt Melissától, hogy Demóna gonoszságának okát átültette ide, kicsit saját képére formálva! Teljesen belepasszolt a világba, és a lányoknak is jól jött.
Azzal, hogy Evie otthagyva a magántanulóságot, sok-sok év után újra összekerült a suliban Mallal, akiben meg feléledt a bosszú, egy olyan folyamat és harc vette kezdetét, ami kellő táptalajt kínált a kis csapat bemutatására és összekovácsolására, hogy végül, a könyv utolsó harmadaként megkaphassuk a cselekményt, a Sárkányszem (Demóna botja) megszerzéséért folytatott kalandtúrát.
A szereplők - Jayt leszámítva - egyébként merőben mások, mint filmbeli alteregóik. Mal kezdetben sokkal, de sokkal gonoszabb, Evie nem egy IQ 0 hercegnőcske, akit csak a királyfik és a tökéletes külső érdekel - épp ellenkezőleg, ebből a skatulyából szeretne kiszakadni, miközben nagyon is okos és szerethető -, Carlos pedig bár anyja előtt meghunyászkodik, mégsem egy hiperaktív, agyatlan fiú; imádja a tudományokat, él-hal a kütyükért, állandóan kísérletezik, igazi kis stréber. Szóval ja, szerintem könyvben milliószor jobbak.
Mindent egybevetve azt tudom mondani, Az Elveszettek Szigete szórakoztató olvasmány lehet Disney rajongók számára. Meg kell hagyni, nem tökéletes, számtalan sebből vérzik, több dolgot is ki lehetett volna hozni belőle, és még Jafar neve is Dzs-vel van, (arról nem beszélve, hogy folyamatosan ott zakatolt a fejemben, hogy a gonosz gyerekek másik, nem ismert szülői hol vannak, miért nincsenek jelen, stb.), de ha valaki szereti a Disney Channel sajátkészítésű filmjeit, vagy csak egy kis nosztalgiára vágyik, akkor bátran ajánlom. Számomra öröm volt elmerülni régi kedvenceim világában - olyannyira, hogy minden apró kis utalásnál szerettem volna tapsikolni -, és felfedezni az új generációt. Laza kis kikapcsolódásnak tökéletes!
Kiegészítésként még annyi, hogy érdemes a filmet megnézni a könyv után, vagy a film után elolvasni ezt, mert vannak átkötések, apró utalások, amik együtt ütősebbek. Gondolok itt a Ben-Mal szálra.
Auradon királyságától (ahol az összes jó mesehős él) elszigetelve, egy mágiablokkoló bura alatt, az Elveszettek Szigetén sínylődnek a gonosz mesehősök, csatlósaikkal és utódaikkal együtt. Mágiájuktól megfosztottan, megtörten, maradékokat majszolva tengetik napjaikat, egykori nagyságuk árnyékában. Szinte kivétel nélkül mindannyian a kitörés és bosszú lehetőségét keresik, amire utódaikat is felkészítik. Gyermekeik iskolában tanulják a legaljasabb gonoszságokat, hogy készen állhassanak, ha eljön a revans ideje. Ám utódnak lenni nem egyszerű, ahogy erre Mal, Evie, Jay és Carlos is rájön. A szeretetet egyik családban sem ismerik - mi több gyengeségnek tartják -, az elnyomással ellentétben.
Valamilyen úton-módon tehát mind a négy főhős valamiféle elnyomással, megfelelési kényszerrel küzd anyja/apja miatt, akár tisztában van vele, akár nem. Demóna (Malaficent) lánya, Mal vállát nem kisebb súly nyomja, mint az, hogy gonoszságban elérje, sőt túl is szárnyalja minden idők legrettegettebb gonoszát. Evie-nek a Gonosz Királynő (Evil Queen) szépségmániáját kell elviselnie, Carlost anyja, Szörnyella (Cruella de Val) rabszolgaként kezeli, míg Jafar minden idők legnagyobb fogását várja el tolvaj fiától, Jaytől. Lássuk be, egyiküknek sincs könnyű dolga egy olyan szigeten, ahol ekkora ikonok élnek, az eltiporható jóságnak és mágiának nyoma sincs, s bármerre fordulnak kacatokba és hozzájuk hasonló aljas alakokba botlanak. Úgy kell megtalálniuk saját személyiségüket, hogy közben azonosulniuk kell családjuk történetével.
" – Kinek kellenek barátok, mikor lehetnek csatlósaid és szolgáid, akik minden parancsodat teljesítik?"
A könyv nagyjából harmada remekül bemutatja az Elveszettek Szigetén uralkodó állapotokat, eszméket. Bepillanthatunk a szegényes város kulisszái mögé, megtudhatjuk milyen selejttel vagy maradékkal látják el a lakókat az auradoniak, milyen szigorítások vannak érvényben a szigeten, a suliban milyen aljasan ötletes tanórákon vehetnek részt a diákok, vagy hogy mivé váltak szüleik.
A filmmel ellentétben ez egy óriási erőssége a regénynek. Sokkal átfogóbb képet ad az utódok életkörülményeiről, és közelebb is hozza őket az olvasóhoz. Teszi mindezt úgy, hogy meghagyja őket eredeti szerepükben, kellően gonosznak láttatva, mégis egy icike-picike szimpátiát ébreszt irányukba. Bizonyos tekintetben számomra az ottaniak élőbb és kedvelhetőbb figurák voltak, mint valaha volt kedvenceim, a jók, akik büntetés gyanánt konkrétan szemetet etetnek ellenségeikkel és azok ivadékával.
Sokat lehetne beszélgetni arról, mennyire érdemlik meg ezt a gonoszok vagy gyermekeik, akárcsak arról, hogy ettől milyen kép alakul ki a hősökről, ám ennek a kérdésnek kivesézéséhez ott van az ötödik főszereplő, Szörnyeteg és Belle fia, Ben herceg, aki épp királlyá avatására készül.
Mielőtt rátérnék Malékra, muszáj tennem egy kitérőt Ben felé. A filmmel ellentétben a herceg itt egyáltalán nem egy üresfejű hercegecske. Nagyon is emberi, árnyalt karakter, akiben jogos problémák és kételyek vetülnek fel. Az új nemzedék tagjaként egészen másként látja a dolgokat, mint a népe, mégis fölé tornyosul apja intelme. A jó csatlósok lázongásának ügyével egyetemben rá kell jönnie milyen uralkodó akar lenni. Olyan, mint az apja, vagy inkább követi saját szívét.
Azért megnyugtatásul mondom, ez az út sokkalta viccesebb, mint ahogyan hangzik, én például rengeteget nevettem szegény Ben szárnypróbálgatásain, s egykori kedvenc csatlósaim akaratosságán.
Na, de most kanyar vissza az Elveszettek Szigetére, ahol is a történet második harmada a karakterek egyéni- és egymás közti kapcsolatának bemutatását helyezi előtérbe.
A szülőket már mindannyian ismerjük (ugye?), így az ő alapjellemük bemutatásával nem sokat foglalkozott az írónő. Inkább csak kicsit kiparodizálva megöregítette őket, ami sok esetben meglehetősen mókás végeredményeket szült. El tudjátok képzelni Jafart pocakosan, ócskaság boltot vezetni; vagy a szépségipari termékekért, avon tanácsadónőket megszégyenítő módon rajongó és értő Gonosz Királynőt?
A gyerekeik viszont tökéletes gonoszivadék alapanyagok! Lételemük az aljasság, a másik megkárosítása, a csínytevés, rongálás. Nem ismerik a barátság fogalmát - noha Mal és Jay kezdettől fogva meglehetősen közel áll ehhez. Jobb híján nem csak riválisok, de ellenségek is, meghatározott hierarchiával, melynek csúcsán Jay és Mal áll. Ők a sziget leglegjei. Ha ők megjelennek, mindenki háttérbe húzódik. Mindemellé pedig az írónő behozott még egy alapkonfliktust is, ami jó kis kiegészítőelemként funkcionált. Történetesen egy Mal és Evie közt feszülő haragot, ami egy gyerekkori elkevert bulimeghívó miatt alakult ki. Szerintem zseniális húzás volt Melissától, hogy Demóna gonoszságának okát átültette ide, kicsit saját képére formálva! Teljesen belepasszolt a világba, és a lányoknak is jól jött.
Azzal, hogy Evie otthagyva a magántanulóságot, sok-sok év után újra összekerült a suliban Mallal, akiben meg feléledt a bosszú, egy olyan folyamat és harc vette kezdetét, ami kellő táptalajt kínált a kis csapat bemutatására és összekovácsolására, hogy végül, a könyv utolsó harmadaként megkaphassuk a cselekményt, a Sárkányszem (Demóna botja) megszerzéséért folytatott kalandtúrát.
A szereplők - Jayt leszámítva - egyébként merőben mások, mint filmbeli alteregóik. Mal kezdetben sokkal, de sokkal gonoszabb, Evie nem egy IQ 0 hercegnőcske, akit csak a királyfik és a tökéletes külső érdekel - épp ellenkezőleg, ebből a skatulyából szeretne kiszakadni, miközben nagyon is okos és szerethető -, Carlos pedig bár anyja előtt meghunyászkodik, mégsem egy hiperaktív, agyatlan fiú; imádja a tudományokat, él-hal a kütyükért, állandóan kísérletezik, igazi kis stréber. Szóval ja, szerintem könyvben milliószor jobbak.
Mindent egybevetve azt tudom mondani, Az Elveszettek Szigete szórakoztató olvasmány lehet Disney rajongók számára. Meg kell hagyni, nem tökéletes, számtalan sebből vérzik, több dolgot is ki lehetett volna hozni belőle, és még Jafar neve is Dzs-vel van, (arról nem beszélve, hogy folyamatosan ott zakatolt a fejemben, hogy a gonosz gyerekek másik, nem ismert szülői hol vannak, miért nincsenek jelen, stb.), de ha valaki szereti a Disney Channel sajátkészítésű filmjeit, vagy csak egy kis nosztalgiára vágyik, akkor bátran ajánlom. Számomra öröm volt elmerülni régi kedvenceim világában - olyannyira, hogy minden apró kis utalásnál szerettem volna tapsikolni -, és felfedezni az új generációt. Laza kis kikapcsolódásnak tökéletes!
Kiegészítésként még annyi, hogy érdemes a filmet megnézni a könyv után, vagy a film után elolvasni ezt, mert vannak átkötések, apró utalások, amik együtt ütősebbek. Gondolok itt a Ben-Mal szálra.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Carlos, Evie, Mal, Jay, Ben
Kedvenc jelenet: Ben és a csatlósok gyűlése, Malék kalandtúrája a kastélyban
Negatívum: picit hiányos szerkezet, Audrey
Borító: 5/5
Dalok a filmből
Nyereményjáték
A Blogturné Klub bloggerei szinte egytől egyik nagy Disney mese és -zene rajongók, így mostani játékunk során kedvenc meséink dalbetétei lesz a főszerep. Ám a gonosz hősőkről sem feledkezünk meg!
Feladatok:
1) Minden állomáson találtok egy betűjellel ellátott dalszöveg részletet. Találjátok ki, hogy melyik főgonosz énekli, majd a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Fontos, hogy ne a dal vagy mese címét, hanem a karakter nevét küldjétek el!
2) A blogokon a dalszövegek mellett találtok még egy számjellel ellátott dalt is. Ezeket a dalokat össze kell párosítanotok az adott mesében fellelhető főgonoszokkal. Itt egy betű és számjel párt várunk tőletek. Fontos, hogy mindegyik dalt és főgonoszt megtaláljátok a turnék állomásain. (Pl. ha X blogon S) Gonosz Királynő dalszövege szerepelt, és Y blogon Hófehérke dalolt a videóban, akkor nektek azt kell beírni, hogy S9)
3) A párosítást ne kapkodjátok el, mert akár egy picike turpisságba is belefuthattok.
4) Összesen 7 db főgonoszt és 7 db párosítást kell elküldenetek Ha ez megvan, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egyik példányát.
5) Extra pontért megírhatjátok kedvenc Disney mesétek címét.
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
C) dalszöveg
“Nincs nyugtom, nincs békém,
a máglya, érzem, bennem ég,
s e szörnyű tűz a lelkem tépi szét.
Tűzörvény, tűzbálvány,
e pokolbéli lány
mint örvény, bősz ármány
a bűn torkába ránt.”
3) dal
“Nincs nyugtom, nincs békém,
a máglya, érzem, bennem ég,
s e szörnyű tűz a lelkem tépi szét.
Tűzörvény, tűzbálvány,
e pokolbéli lány
mint örvény, bősz ármány
a bűn torkába ránt.”
3) dal
Nézzetek be a többi állomásra is
03/07 Deszy könyvajánlója
03/09 Always Love a Wild Book
03/11 Dreamworld
03/13 Kelly & Lupi olvas
03/15 MFKata gondolatai
03/17 CBooks
03/19 Media Addict
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése